Olvass!

KönyvesBlog

Hosszú: Beyoncé jött, látott és új popkulturális ikont avatott

2016. május 07. Kiss Orsi

A könyvfesztivál és a könyvhét közötti időszak csak látszólag csendes: könyvek és magazinok készülnek rekordsebességgel, a kedvünkért pedig nem lassul le körülöttünk a világ, pedig egy időtágító most is jól jönne. Az e heti Hosszúba egy megrázó emlékezés, Beyoncé legújabb üdvöskéje és egy poliglott író került, akinek gyerekkorában két álma volt: könyvet írni és zöld sajtot enni. Spoiler: mindkettő sikerült.

Csernobil irodalmi öröksége

Harminc évvel a csernobili katasztrófa után a The Atlantic annak járt utána, hogyan őrzi az irodalmi emlékezet mindazt, ami 1986. április 26-án Ukrajnában történt. Az irodalmi művekre annak idején nem kellet sokat várni: Christa Wolf német kritikus és író például alig két hónappal a tragédia után elkezdte írni (angol fordításban) Accident: A Day’s News című művét, melyben a katasztrófa akkor még balesetként szerepel. Születtek azután olyan művek, melyekben mindaz, amit addig a science fiction világába sorolt volna szerző és olvasó, hirtelen valósággá vált, és olyan thriller is, melyben a nyomozás szálai a Zónába vezettek. A leghíresebb azonban mind közül a tavalyi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című dokuregénye, melyben az író rengeteg olyan ember szólaltatott meg (akadtak köztük likvidátorok, önkéntesek és özvegyek is), akik közvetve vagy közvetlenül érintettek voltak a katasztrófában. A teljes cikkért ide érdemes kattintani!

Előtte is híres volt, de a Lemonade tette sztárrá

Kicsoda az a Warsan Shire?, kérdezgették sokan, amikor április végén kijött Beyoncé Lemonade című albuma. Az énekesnő biztos kézzel válogatja ki azokat, akikkel szorosan együttműködik egy-egy projektben, a szomáliai születésű brit költő művei pedig fontos inspirációs forrást jelentettek számára. Az NPR öt érdekességet gyűjtött össze az új irodalmi és popkulturális ikonról, a Hosszúba most csak egyetlen verset hoztam, amelyet a tavalyi párizsi terrortámadás után írt Warsan Shire:

„later that night / I held an atlas in my lap / Ran my fingers across the whole world / And whispered / Where does it hurt? / It answered / everywhere / everywhere / everywhere.”

A migráns író

Amara Lakhous Algériában született berber szülők gyermekeként. Jelenleg New Yorkban él, Amerikába érkezését harmadik emigrációnak, harmadik születésnek nevezi. Az első volt a biológiai, amely Algériához kötődik, a második 1995-ben következett be, amikor 25 évesen Olaszországba költözött, és elsajátította a nyelvet, a harmadik születés helyszíne pedig New York. 15 évesen a Bovaryné hatására döntötte el, hogy író lesz, öt regénye közül három arab és olasz nyelven íródott. A Clash of Civilizations Over an Elevator in Piazza Vittorio (~A civilizációk összecsapása egy lift miatt a Vittorio téren) című könyvében hőse, Amedeo így vélekedik a nyelvek sokféleségéről:

„So many people consider their work a daily punishment. Whereas I love my work as a translator. Translation is a journey over a sea from one shore to the other. Sometimes I think of myself as a smuggler: I cross the frontiers of language with my booty of words, ideas, images, and metaphors.”

Lakhous irodalmi célja az, hogy műveiben keverni tudja mindazokat a nyelveket, melyeken beszélni tud, a gyakorlatban pedig – az arab és az olasz mellé – az angolt akarja megtenni harmadik munkanyelvévé:

„I’d like to make English my third working language. In translation, this means I am working hard to become a trilingual writer: my personal version of the American dream.”

Amara Lakhous nyelvi tobzódásáról és a zöld sajt utáni vágyáról a Literary Hubon ír bővebben!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr468693840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.