Olvass!

KönyvesBlog

Erdős Renée – Írni akart, nem lázadni

2016. május 30. Kiss Orsi

Erdős Renée 1899 körül

Ma már alig valaki olvas Erdős Renée-t – az antikvár oldalakon a rendszerváltás környékén újrakiadott regényei már pár száz forintért megvásárolhatók. Pedig Erdős Renée a múlt század első évtizedeiben az egyik legnépszerűbb magyar írónő volt, és az első olyan szerző, aki kizárólag az írásaiból meg tudott élni. Nem is akárhogyan, a honoráriumából például egy villát vett a Rákoshegyen, amely ma múzeumként üzemel. Igazi celebritás volt, akiért férfiak és nők egyaránt rajongtak. Rendszeresen jelentek meg tárcái, versei, első verseskötetéhez Eötvös Károly írt előszót, később A Hét alapító szerkesztője, Kiss József egyengette útját, Ady Endre pedig „zseniális poétalánynak” nevezte. Műveiben nyíltan írt a női szexualitásról, a női vágyról, a női életutakról, lehetőségekről – mindig a határon billegett, de soha nem lépett túl rajta, ettől eltekintve az akkori lányos anyák nem nézték jó szemmel, ha gyerekük Erdős Renée-t olvas. Ami csak fokozta a személye körüli kultuszt.

Menyhért Anna: Egy szabad nő - Erdős Renée regényes élete

General Press Kiadó, 2016, 228 oldal, 2490 HUF

 

Egy szabad nő című regényében Menyhért Anna éppen a kultusz különböző rétegeit igyekszik lehántani, és az Erdős Renée személyére és életművére rátapadt címkéket lekapargatva megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy ki volt ez a mára szinte teljesen elfeledett író. Kortársai és az utókor is rengeteg skatulyába igyekeztek betömködni, ezen törekvések egy része ráadásul sikeres is volt, hiszen az elmúlt évtizedekben jobbára szerelmes lektűrök szerzőjeként emlegették, ha emlegették egyáltalán. A kánonban nem jutott neki hely, pedig Menyhért Anna kortársi és utókori véleményeket idézve kiemeli, hogy Erdős Renée „Adyt megelőzően, elsőként alakította ki azt a költői nyelvet, amelyet az irodalomtörténet-írás Adyhoz kapcsolva a modern magyar líranyelv alapjának tart, sőt, az ő hatása mozdította ki Adyt költői válságából, segítette azzá válni, ami lett”. Menyhért Anna irodalomtörténészként kezdett először Erdőssel foglalkozni, életéről, munkásságáról több tanulmánya, esszéje megjelent, melyek egy része az interneten is elérhető (például ITT meg ITT), az Egy szabad nőben azonban a fikció eszközeivel meséli újra Erdős korai sikereinek történetét, nagyban támaszkodva kutatásaira, levéltári adatokra, személyes levelekre, dokumentumokra.

Érdekes egyébként, amit az utószóban ír: eszerint hiába volt kora egyik legnépszerűbb szerzője, Erdős Renée munkásságát szisztematikusan eddig nem kutatták, monográfiák nem készültek róla, életének nagyon sok részlete így nem vagy csak töredékesen ismert. Így például bizonyos adatokat, mozzanatokat más, hozzá valamilyen szempontból közel álló férfiak – például Erdős férje, Fülep Lajos levelezése vagy Bródy Sándor cikkei révén – sikerült megismerni. Menyhért azonban nem tanulmánykötetet, hanem regényt írt, az üresen tátongó részeket pedig nyilván az „így is történhetett” jegyében pótolta ki. Könyve Erdős pályájának és sikereinek első szakaszára koncentrál, bár maga a regény épp egy majdnem tragédiával indít: Erdős éppen a Ferenciek terén halad keresztül, amikor a rikkancsok az írónő volt szerelmének, Bródy Sándor öngyilkossági kísérletének hírével kürtölik tele a délutánt. Utóbb a kortársak nagy része Erdőst hibáztatja azért, mert Bródy végezni akar magával, a kapuk bezárulnak körülötte, irodalmi pályája megbicsaklik, hogy azután a húszas években hallatlanul népszerű regényíróként térjen vissza. Erdős azonban a kezdet kezdetén költőként tűnik fel, pályáját Eötvös Károly egyengeti, barátai között tudhatja Molnár Ferencet, a szerelmei között Jászi Oszkárt.

Bródy Sándor

Egzisztenciát teremt, hírnevet és elismerést vív ki magának, és folyamatosan feszegeti azokat a határokat, melyeket a korabeli társadalom a nők köré rajzol. A maga részéről nem akar dönteni a neki kiosztott különböző szerepek között (asszony, feleség, költő, szerető, társ, anya, stb.), és hinni akar abban, hogy az alkotói lét megfér például a feleségszereppel. „Nem lázadni akarok. Én is ebből élek, mint maga” – replikázik a regényben Bródynak. Kezdetben még az is feltűnést kelt, hogy nő létére egyáltalán ír:

„Róla s a Leányálmokról főleg azt írták, nő létére milyen ügyesen ír. Ez volt a fő szólam. Egy nő, aki ír. Egy nő, aki így ír. Ilyen merészen, ilyen új hangon.”

ami kísértetiesen egybecseng azzal, amit Rakovszky Zsuzsa mondott a tavalyi (!) Aegon-kisfilmben („Mindenki meglepődött, hogy jé, nő és ír? Hát istenem!”). Erdős Renée pályája, bármennyire is sikeresnek tűnhetett kívülről, tragédiákkal, gáncsoskodásokkal, neuraszténiával volt kibélelve, erejét ugyanakkor jól mutatja, hogy újra és újra fel tudott állni, és fel tudta építeni saját magát. Az utószó szerint Menyhért Anna már gyűjti az adatokat az Erdős Renée pályájának későbbi szakaszáról szóló következő részhez, amely a korai évekhez hasonlóan szintén sok rejtéllyel és titokkal van tele.

Képek forrása: europeana.com

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr748746980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.