Olvass!

KönyvesBlog

A következő megálló: a pokol tornáca

2016. július 29. .konyvesblog.

Az 1954-ben született Karin Fossumot a szélesebb körű olvasóközönség a „norvég krimi királynőjeként” ismeri, noha az irodalmi pályafutását költőként kezdte. Az azóta eltelt negyven évben a verseskötetek mellett elbeszéléseket és számos regényt is megjelentetett, a világhírt és az irodalmi díjak garmadáját azonban az 1995-től publikált Konrad Sejer-krimik hozták meg számára. Sejer felügyelő az In the Darkness című kötetben nyomozott először, majd további tizenegy esetet oldott meg. Az eredetileg 2009-ben megjelent Elszabadul a pokol a sorozat tizedik, magyar fordításban a hatodik elérhető darabja.

Karin Fossum: Elszabadul a pokol

Fordította: Patat Bence, Scolar Kiadó, 2016, 300 oldal, 2950 HUF

 

A tizenhét éves Johnny Beskow élete ezer sebből vérzik. Johnny egy igazi lúzer, egy girhes, alacsony, jelentéktelen srác, akinek nincs egyetlen barátja sem, hacsak nem számítjuk a szobájában tanyázó, Bleeding Heart névre keresztelt tengerimalacát. Az ideje nagy részében arról fantáziál, hogy milyen kegyetlen módokon tudná eltenni láb alól alkoholista anyját, aki a napjait vodkavedeléssel és delíriumos horkolással tölti. Az apját nem ismeri, az anyját gyűlöli, súlyos beteg nagyapja az egyetlen szeretett személy az életében, az egyetlen, aki észreveszi őt, ennyi figyelem azonban Johnny-nak édeskevés. Az évek alatt felgyűlt frusztrációja mérhetetlen haragot gerjesztett benne, az egész eddigi élete a stresszor, amit a más emberek boldogsága és a saját boldogtalansága közt feszülő éles ellentét robbant be. Ha van valami, amit Johnny Beskow képtelen tovább elviselni, az a tulajdon láthatatlansága: elhatározza, hogy a maga drasztikus módszereivel ráébreszti a környezetét arra, hogy az idill, amelyben élnek, illúzió csupán, amiből ideje felébredniük. Johnny azonban végzetes hibát vét, amikor nem hajlandó számolni a tettei következményeivel, amivel jónéhány álmatlan éjszakát okoz Sejer felügyelőnek.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a krimi műfaja a reneszánszát éli. Abban a korban azonban, amelyikben a csapból is gyilkosság folyik, amelyikben zombik, démonok és Ramsay Boltonok árasztják el a képernyőket, amelyikben a küldetéses–kaszabolós videójátékok segítenek a kikapcsolódásban, amelyikben a hentelős horrorok már senkit sem ráznak meg, és az emberek ingerküszöbét már szinte nem is lehet kijjebb tolni, a krimiíróknak is egyre nehezebb dolguk van. Mára gigászi feladattá vált valami olyat írni, ami felrázza az olvasót, amin igazán megbotránkozik, pedig ha a szerző maradandót akar alkotni, akkor bizony valami egyedivel kell próbálkoznia. Karin Fossum krimije azért emlékezetes, mert sikeresen hozza a valami egyedit. Az Elszabadul a pokol attól válik különlegessé, hogy nem próbálja meg túllicitálni a kegyetlen gyilkosságokat, helyette inkább emlékeztet minket arra, ami a brutalitáson edződött idegrendszerünknek első pillantásra talán fel sem tűnik: nem kell feltétlenül vérnek folynia ahhoz, hogy tragédia történjen.

Azok a tettek, amelyekkel Johnny – az anonimitás köpenyébe burkolózva – fel akarja rázni a környezetét, számára csak kegyetlen tréfák, amelyek némelyikén a kívülállók még jót is nevethetnének: Skarning gazda egyik birkájának narancssárgára festése például egészen eredeti diákcsínynek látszik. Johnny szándéka azonban nem a mulattatás, hanem a pánikkeltés, amelyet jól példáznak a választott módszerei, például a babakocsijában békésen szendergő kislány vérrel való leöntése, vagy a hetvenedik születésnapját ünneplő asszonynak a helyi lapban feladott gyászjelentése, amelyekkel általános felháborodást és haragot vált ki. Johnny élvezettel, kéjesen figyeli, hogyan esik darabokra az áldozatai élete, boldoggá teszi a hatalom, amely a kezében van, hiszen ha már a saját életét képtelen irányítani, legalább másoké felett átveheti a kontrollt. Johnny őszintén különlegesnek gondolja magát, erős nietzschei Übermensch-komplexusa mindenfajta empátiát kiöl belőle, mindennek tetejébe ráadásul tudatosan nem hajlandó foglalkozni a tettei következményeivel, mert úgy véli, hogy ő mindenek felett áll. A sikeres akcióiból merített túlzott önbizalma és változatlan nemtörődömsége azonban számára sem várt fordulatokat tartogat a saját életére nézve is.  

Karin Fossum krimijének kétségtelen erénye, hogy a főszereplőjének választott antihős belső motivációit is megismerteti, valamint felvillantja a karakter emberi oldalát a nagypapa szeretetteljes gondozásának illusztrálásával, az olvasónak mégis az lehet az érzése, hogy az írónő túl sokat markol. Fossum rengeteg szereplőt mozgat, hiszen Johnny minden áldozatának elő- és utóéletét is részletesen tárgyalja, emiatt viszont az ügyeken dolgozó Sejer felügyelő és Skarre nyomozó közel sem kapnak akkora szerepet, mint az ildomos lenne. A rendőrpáros dinamikája fájóan elhanyagolt, szinte alig szerepelnek együtt, pedig a vallásos nevelést kapott, szerény, mégis a nők bálványának tartott Skarre megismertetése megérne egy misét. Mindezek ellenére is izgalmas olvasmány az Elszabadul a pokol, hiszen egy kisiklott életű kamasz pszichológiai hadviselése viszi el a teljes cselekményt a hátán, egy percre sem engedve az egyre fokozódó feszültségből, ez pedig mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény.

Szerző: Moller Barbara

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr588912654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.