Olvass!

KönyvesBlog

Balla Zsófia és Déry Tibor a DIA két új tagja

2016. szeptember 13. .konyvesblog.

Éves közgyűlésén Balla Zsófiát és posztumusz Déry Tibort választotta tagjai közé a Digitális Irodalmi Akadémia.

dpecs20080527004-1024x710.jpgBalla Zsófia költő, esszéíró, műfordító, újságíró, 1965 óta publikál verseket, esszéket, zenei és irodalmi recenziókat. Zeneművészeti Főiskolát végzett Kolozsvárott, 1972-től az ottani rádió magyar szerkesztőségének tagja. Több irodalmi lap, többek között A Hét (Bukarest) munkatársaként dolgozott. 1993-tól Magyarországon él.

Legfontosabb díjai:

1980 – A Kolozsvári Írói Egyesület Díja
1983 és 1991 – A Román Írószövetség Díja
1992 – Az Első Romániai Könyvszalon Költészeti Díja
1992 – A Magyar Napló Díja
1992 - Déry jutalom
1994 – A Hét nívódíja
1995 – A Soros Alapítvány életműdíja
1996 - József Attila-díj
2001 – Magyar Irodalmi Díj
2002 - Salvatore Quasimodo Különdíj
2003 - Palládium-díj
2008 - A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja
2010 - Artisjus Irodalmi Nagydíj
2012 - Látó nívódíj
2013 - Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Tagja

Egy asszony szavakat mond, egymásra rétegzi őket; semmit nem akar, csak megérteni, csak gondolkodni, csak szeretni, csak igent és nemet mondani, csak remélni, de mindez nem akaratából, hanem szavaiból következik. Itt minden a szó.

- írta róla Esterházy Péter.

image_original.jpgDéry Tibor író, szerkesztő. Gazdag nagypolgári családból származik, középfokú tanulmányainak befejezése és a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után, 1911-ben egy évre külföldre költözött, St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult. 1917-ben Az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel Lia című regényével: a regény a Nyugatban is megjelent, emiatt szeméremsértés vádjával perbe fogták. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. A Tanácsköztársaság bukása után nem kapott állást, Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1924-ben Párizsban telepedett le, ahol volt eladó egy textilkereskedésben, bélyegkereskedő, nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, és Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot.

1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknak dolgozott. Majd ismét hazatért, és a Gondolat című folyóirat szerkesztője lett. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, azonban sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja lett. 1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a rendszert. Kizárták a pártból, és 1957-ben letartóztatták, kilenc évre ítélték el. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ekkoriban főként fordításokból élt. Számos műve megjelent külföldön. Élete során több külföldi akadémia választotta dísztagjává, 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, egy évvel később pedig Kossuth-díjat.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr6711702185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.