Olvass!

KönyvesBlog

Nyáry: Sokan már Krasznahorkait tekintik az első számú magyar írónak

2016. november 14. .konyvesblog.

_mg_0709.jpgFotó: Valuska Gábor

A Mandinernek adott nagyinterjút Nyáry Krisztián, aki többek között Nádasról, Karasznahorkairól,  Coelhóról , a slam poetryről és arról is beszélt, hogy  „egy művészetektől eltiltott társadalomnál rosszabb nincsen.” Krasznahorkai a magyari irodalom vezéralakja, Murakami pedig pont olyan, mint Coelho. Íme az interjú legérdekesebb állításai: 

  • A interjút készítő Stumpf András arra volt kíváncsi, Kertész és Esterházy halála után ki lett a magyar irodalom vezéralakja. "Krasznahorkai legújabb könyvéből sokkal több fogy, mint amennyi általában szokott. Szerintem ebben benne van, hogy sokan már őt tekintik az első számú írónak. Az ember így működik. Szeret osztályozni, toplistákat kreálni. A másik ilyen tényleg Nádas Péter. "
  • Nyáry nagyon szeret Erdélybe járni, mert ott egy pártelnök gondolkodás nélkül leül a földre Bodor Ádám felolvasásán, ha máshol már nem maradt hely. 
  • Csak egy olyan költőt tud mondani, aki a politikából sikeresen visszatért az irodalomba, ő pedig Markó Béla. Ha Szőcs Géza is visszatérne, akkor már kettőt tudna. 
  • Az Orbán János Dénes-féle íróakadémia ösztöndíjrendszerét jól is lehetne csinálni, de meg kellett volna próbálni bevonni a nagy írószervezeteket is a dologba.
  • OJD őt is felkérte mentornak, de nem vállalta.
  • Kellene egy díj, ami a második köteteket díjazza, mert "ott dől el, lesz-e valakiből valami."
  • Amikor Stumpf elviselhetetlennek nevezi a slam poetryt, Nyáry a műfaj mellé áll, és kijelenti, hogy a slam fontos kapudrog, és remek dolog, hogy a fiatalok pénzt adnak a versekért, mert 14-20 éves korunk között eldől, milyen lesz a viszonyuk az irodalommal „Tinódi Lantos Sebestyén volt az első magyar slammer. Megnézte a közönségét és annak igényeihez igazította a versét. Ennyi a slam. Előadott, közönségre igazított költészet. Ma már ráadásul elfolyik a határ a nyomtatott költészet és a slam között: költők slammelnek, slammerek köteteket adnak ki.”
  • „A költészet például az érzelmi tapasztalat kollektív átadásának legfontosabb eszköze. Ezért nem tudok mit kezdeni olyan általam amúgy tisztelt vállalkozók meglátásaival, amilyen Demján Sándoré is, hogy kevesebb művészeti oktatásra lenne szükség, elég csak a szakma. Pedig ha valakiben kifejlődik a készség a versolvasásra, értelmezésre, azt a munkahelyén is kamatoztatni tudja. Lehet 600 oldalas tanulmányt írni a magányról, de annál, hogy „A semmi ágán ül szívem”, nem lehet ezt jobban, tömörebben megfogalmazni.”
  • Nyáry szerint a magyar irodalom nagyon szomorkodós, hiányzik belőle a humor. "Nincs új Tersánszky, új Mikszáth. Pedig attól még lehet nagyon mélynek lenni, hogy valamiben van humor. Egyébként kifejezetten jó korszaka van a magyar irodalomnak: negyedik éve nő az eladott könyvek példányszáma."
  • Nyáry megvédi Coelhót is: "(...) tényleg igazságtalan, ami Coelhóval történik itthon. A Nobel-bizottság előtt például mindig ott van Haruki Murakami neve. Könyveiben hemzsegnek a mondatok, amilyenekért Coelhót illik megvetni. Nem sokkal különb. Sőt. Murakami a diplomás emberek Coelhója.
  • Azzal pedig, hogy valaki csak Coelhót olvas, szerinte nincs semmi baj. "Hát örüljünk, hogy legalább őt olvassák!"

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8111960013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.