Olvass!

KönyvesBlog

Matt Haig visszacsempészi a gyerekkorba a klasszikus karácsonyok hangulatát

2016. december 22. Kiss Orsi

(Kép forrása)

A Mikulás nem hollywoodi szuperhős, mégis ő az, aki egyetlen éjszaka alatt végigrohanja az egész földgolyót, és mindenkinek hagy valami ajándékot. Nálunk letudja ezt december 6-án, sok országban viszont karácsonykor van jelenése. De mégis, mit csinált a Mikulás, mielőtt jószolgálati ajándékosztogató lett volna? Honnan a bojtos sipka, és hogyan kerített szarvasokat magának? Matt Haig eredetileg 2015-ben, magyarul pedig idén ősszel megjelent könyvében december legismertebb és legikonikusabb karakterének eredettörténetét írta újra: A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy varázzsal és kalanddal teli történet, és minden megvan benne, hogy igazi karácsonyi klasszikussá érjen.

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Fordította: Magyari Andrea, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016, 270 oldal, 3499 HUF

 

„Elmesélem neked Karácsony apó életének igaz történetét” – ígéri rögtön meseregénye kezdetén Matt Haig, aki tudja, hogy a nagyszakállúnak rengeteg neve van, például Télapó meg Mikulás és Gyed Maróz. Ugyanarról a figuráról beszélünk amúgy, Mikulásnak például a glimpik nevezték el, Karácsony apónak meg a koboldok. Haig ezzel nagyjából már az első oldalakon felvázolja azt az univerzumot, ahová hősét képzeli. Nem elégszik meg azonban egy újabb mikulásos sztorival, ő arra kíváncsi, hogy mi volt azelőtt, hogy egy kövér, idős bácsivá vált volna. Az ihletet természetesen ez esetben is egy gyerek adta, mégpedig a sajátja.

„November volt és a fiam, Lucas egyszer csak megkérdezte, hogy milyen volt Karácsony apó, amikor kicsi volt. Azt gondoltam, hogy milyen jó kérdés! Ez az ötlet olyan jónak tűnt, hogy azt gondoltam, már biztosan megírták mások, de nem találtam róla semmit, így tehát azt éreztem, hogy nekem kell megírnom ezt a könyvet” – írta a Könyvesblog megkeresésére Matt Haig. Könyvének hőse egy Nikolas nevű kisfiú, aki egy erdei házikóban éldegél az apjával északon, miután anyja tragikus körülmények között meghalt: „Gyerek volt, aki alig ismerte a világot, csak azt tudta, milyen ízű a gombaleves, és hogy az északi szél hideget hoz. Szerette a meséket, és csupán egyetlen játéka volt, egy tarlórépából farigcsált baba.” A pénztelenség Nikolas apját kockázatos vállalkozásra sarkallja, a fiúra pedig addig egy gonosz nénikéje vigyáz. Rengeteg szenvedés és megaláztatás után Nikolas végül úgy dönt, hogy elindul ő is északra, hogy megkeresse az apját, ezzel pedig megteszi az első lépéseket azon az úton, melynek végén Karácsony apó válik belőle.

A kötet illusztrációit Chris Mould készítette

Matt Haig a kalandokat úgy szőtte, hogy minden olyan jellegzetesség, melyeket a Mikuláshoz kötünk (a külsőségek, a rénszarvasok, az önzetlen ajándékozás, az a tény, hogy nem öregszik, a segítő manók, stb.), szerepet, ezáltal pedig magyarázatot kapjanak. Nikolas fiatalkora szomorú és traumatikus, és ezek után könnyen lehetett volna frusztrált, megkeseredett felnőtt belőle. Hogy ez mégsem így történt, azt Haig a következőkkel magyarázta:

„Az egész lényege, hogy reményt találjunk a sötétségben. Ő nem a gyerekkora ellenére lett jó ember, hanem éppen amiatt. Amikor Nikolasból Karácsony apó lesz, reményt és varázslatot akar adni a világ gyermekeinek.”

Matt Haig szerint az egyik legszomorúbb dolog, ha elveszítjük a karácsonyi varázslatot, és ezt a könyvet épp azért írta, hogy újra megidézze a varázst. Gyerekként számára nem volt kérdés, hogy a Mikulás létezik: „Igen, én mindig nagyon hittem, még akkor is, amikor a húgom már nem hitt. Amikor elmondták az „igazságot”, nehezen hittem el. Én mindig fogok hinni.” A csodákban és a varázslatban, a mások által elérhetetlennek tartott dolgokban való hit nagyon fontos motívuma a könyvnek: ez az a varázserő, amely képes megállítani az időt, és lehetővé teszi, hogy a Mikulás egyetlen éjszaka alatt körülutazza a világot. A fiú, akit Karácsonynak hívnak az a típusú mese, amely gond nélkül belesimul a karácsonyi klasszikusok közé: hősét a rengeteg megpróbáltatás és belső kétely sem tántorítja el attól az úttól, melyet magának választott, ráadásul végig megmarad egy szerethető karakternek.

Kapcsolódó cikk:

Egyszer a Mikulás is volt kisgyerek - részlet

A kötet 2015-ben jelent meg angolul, ugyanabban az évben, amikor Haig Miért érdemes életben maradni? című könyve is kijött (utóbbit itthon a Park Kiadó adta ki – a szerk.), melyben Haig a depresszióval való küzdelmét írta meg. A két kötet egymáshoz való viszonyát az író a következőképpen fogalmazta meg:

„A karácsonyi könyvet azért írtam, hogy felvidítsam magam. Korábban írtam egy nagyon komoly könyvet, ez volt a Miért érdemes életben maradni?, amely arról szólt, hogyan épültem fel a mentális betegségből. Ez a könyv nagyon sikeres volt, az Egyesült Királyságban első lett az eladási listán, ami nagyszerű, de ez azzal is járt, hogy rengeteg időm ment el azzal, hogy különböző rendezvényeken a szorongásról és a depresszióról kellett beszélnem. Szerintem a könyvek szimbiózisban léteznek. Nem írtam volna meg A fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvemet, ha nem vetem papírra a Miért érdemes életben maradni?-t. Mindkettő arról szól, hogyan igyekszünk fényt és reményt találni a sötétség közepette, és mindkettő arra az eltökéltségre összpontosít, amikor nagyon nehéz időkben visszük véghez mindezt.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9312048235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.