Olvass!

KönyvesBlog

Bán Zsófia esszéje megjelent a Guardianben

2017. január 04. .konyvesblog.

Bán Zsófia angolra fordított esszéje eredetileg a Turul és dínóban jelent meg, melybe ITT olvashattok bele

A Translation Tuesdays a Guardian egyik rovata, amely a világirodalmi fordításokat közzétevő Asymptote magazinnal együttműködve rendszeresen publikál friss irodalmi fordításokat. Ahogy a rovat címe is mutatja, keddenként egy-egy idegen nyelvről angolra fordított verset, novellát, regényrészletet közölnek. Ezúttal Bán Zsófia Le rúzs et le noir esszéje volt soron, amely eredetileg a Turul és dínó című kötetben jelent meg.

Az első bekezdés angolul:

Tumultuous, yes, tumultuous is what the summer of 2015 was. An unruly, riotous, tempestuous, bewildered summer, ravaged by the lack of order. Only the weather would not stir, hellbent on keeping up the atmospheric conditions prevalent since the beginning of summer. All heat records were broken, with temperatures close to 40 degrees recorded in July and August. We were clearly making meteorological history in Europe. The dull blanket of heat paralyzed our reason just enough to keep us from realizing the obvious until it was too late: history was being made, quite apart from the weather. In fact, the masses, the tumult of refugees pouring through the southern border, then the large families stranded in railway stations in the heart of our city, the gathering of desperate, exhausted people robbed of almost all their possessions warned us clearly enough, that this was the time, here and now, of fateful events. As we were leaving the paralyzed city and the country, we too were facing a journey, though rather than flight, it turned out to be a return: the compulsive, perpetual return to memory, to absence, to the relentless rigor of facts.

Ugyanez a bekezdés magyarul - az esszé megjelent a Lettre-ben is, IDE kattintva elolvashatjátok:

Tumultuózus, igen, tumultuózus nyár volt 2015 nyara. Háborgó, zendülő, viharos, zavarodott nyár, melyben a rend hiánya tombolt. Csak az időjárás bizonyult rezzenetlennek, csak az tartott ki eszelős elszántsággal a nyár eleje óta uralkodó légköri viszonyok mellett. A forróság minden addigi rekordot megdöntött, a negyven fokhoz közelítő júliusi és augusztusi mérésekkel Európában egyértelműen meteorológiai történelmet írtunk. A tompán  szétterülő hőség éppen csak annyira bénította meg értelmünk működőképességét, hogy túl későn vegyük észre azt, ami egyébként nyilvánvaló volt: hogy az időjárástól függetlenül is éppen történelmet írunk. Pedig az ország déli határánál beáradó menekültek tömege, tumultusa, majd a városunk szívében álló  pályaudvar tereiben szorongó népes családok, a szinte mindenüktől megfosztott, végsőkig elkeseredett, elcsigázott emberek gyülekezete elég egyértelműen figyelmeztetett bennünket arra, hogy itt és most idő van, sorsdöntő események ideje. A bénult várost és az országot hátrahagyva ránk is várt egy út,  amely azonban nem a menekülés, hanem a visszatérés – az emlékezéshez, a hiányhoz, a tények kérlelhetetlen szigorához való kényszerű, állandó visszatérés útjának bizonyult.

Érdemes amúgy végigböngészni az Asymptote archívumát is, a magyarok közül például olyan szerzők műveit fordították már angolra, mint Spiró György, Krasznahorkai László, Németh Gábor, Forgách András, Tóth Krisztina vagy Esterházy Péter.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2812095775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.