Olvass!

KönyvesBlog

Április elején jön Nádas Péter memoárja, a Világló részletek

2017. január 09. .konyvesblog.

nadas_vilagloreszletek_konyvekegyutt_20170109_01.jpg

Eljött a várva vár nap, mától előjegyezhető Nádas Péter kétkötetes memoárja, a Világló részletekA két kötet április 5-én jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. 

Nádas Péter: Világló részletek I-II. 

Jelenkor, 2017, 7999 HUF

 

<<Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét>> – írta Nádas Péter a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, a Világló részletekben, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Nádas Péter nagyon nehéz műfajnak tartja az emlékiratírást, mert az embernek meg kell közben tanulnia megtagadni magától a fantáziálást. Többek között erről is mesélt 2015 májusban a Literárium-esten:

Most élettények vannak, ezeknek az élettényeknek összefüggései vannak, kutatni kell hozzájuk, könyvtárazni, hogy a történet külső váza stabil legyen. A stabil váz első, saját tudatában megragadó emléke 1944. június 27-ről való. Biztos benne, hogy akkorról, több helyről is ellenőrizte, például a rokonoktól, bár a nagynénje rosszul emlékezett. Aznap éjjel bomba rombolta le a Damjanich utca 42. alatt álló ház felét, őt pedig anyjával együtt egy leomló falba vágta a légnyomás. Nádas másfél éves volt ekkor, ebben az életkorban az embernek még nincsenek fogalmai, az észlelés erőteljesebb, mint a fogalmi világ. Tudományos bizonyítéka nincs rá, mégis úgy véli, valószínűleg nincs olyan kép, emlék, amit a tudat ne őrizne, ám az emlékezésről a tudományban és a világirodalomban is téveszmék keringenek. Nincs olyan, hogy előhívás, asszociációs láncok vannak, amelyekről bizonyos dolgok néha előjönnek. A valódi képeket és a fantáziaképeket el lehet választani egymástól, az ő munkája, hogy rájöjjön, mikor csapja be magát, és hol kezdődik a fantázia, meg a külvilág kényszere, ami ugyanúgy képeket szül. Történeteibe nem az a történelem türemkedik be, amit a történészek történelemnek neveznek, hanem bizonyos korszakok atmoszférája. 

A Világló részletekbe, amit Nádas a gombosszegi dolgozószobájában írt, több helyen is belepillanthattunk már: a Holmiban a vasárnap déli húslevesről, a nagyapa műhelyéről, az ütőérről tanult számolásról, a szeretetről, amelynek „ kellemes illatokra van szüksége”, a legelső emlékről, "ami talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni", az ÉS-ben a veszteségről, a költözésről,  Jelenkorban a jégveremről, a túlélésről, a jó polgári neveltetésről, 2016 nyarán pedig egy döbbenetesen erős részletben Nádas Péter születéséről és a mizoči gettó felszámolásáról olvashattunk. Akkor ezt írtuk róla

Nádas saját születése történetét helyezi a kelet-közép-európai sorstragédiák kontextusába, az örömteli születés pillanatai így nem hatnak felszabadítóan, hanem 20. századi teherként íródik bele a születendő gyerek történetébe, szinte testébe is, ha arra gondolunk, hogy az anya nem tudja szoptatni a gyerekét (véres tejed tud csak szopni a gyerek). Az Emléklapok egy elbeszélő életéből alcímmel megjelenő részlet nyomasztó sűrűséggel rombolja le azt a mítoszt vagy reményt, hogy az egyén személyes élete független társadalomtól, politikától, bűntől és tragédiától, vagyis mindattól a társadalmi konstrukciótól, amibe beleszületik, amiben benne él. Ebből a részletből kiderül, hogy senki nem indul tiszta lappal ebben az életben.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9812111081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.