Olvass!

KönyvesBlog

Az egyik legfontosabb brazil író farmerkedésre cserélte az irodalmat

2017. január 23. .konyvesblog.

raduan_nassar_maio10b.jpg(Kép forrása)

Tavaly év végén a Jelenkor megjelentetett két rövid könyvet egy brazil írótól, akinek eddig egyetlen műve sem volt olvasható magyarul. Bajosan is lett volna, ugyanis Raduan Nassar egész életében összesen ezt a két könyvet publikálta. Az 1975-ös Kőbe vésve és az 1978-as Egy pohár harag (amelynek első draftja már 1970-ben elkészült) túlzás nélkül hibátlan életmű, és azt sem túlzás kijelenteni, hogy szerzőjük a csúcson hagyta abba. Nassar ugyanis 1984-ben, a Folha de São Paulo című brazil napilapnak adott interjújában bejelentette, hogy visszavonul, és földműveléssel, valamint állattenyésztéssel fog foglalkozni. A két könyv tavaly angolul is megjelent, „Brazília legnagyszerűbb írójáról” pedig most a New Yorker közölt portrét a brazil író, Alejandro Chacoff tollából.

  • Nassar 1973-ban, hat év főszerkesztősködés után hagyta ott a befolyásos baloldali Jornal do Bairrót, méghozzá azért, mert nem tudott megegyezni az újság egyik társalapítójával abban a kérdésben, hogy fizetőssé tegyék-e az addig ingyenesen hozzáférhető lapot. Nassar 37 éves volt ekkor, az ominózus társalapító pedig az egyik fivére.
  • A következő évet São Paulo-i lakásában töltötte, és könnyek között megírta az önéletrajzi vonatkozásokat is rejtő Kőbe vésvét, ami a megjelenése évében azonnal hatalmas siker lett. Megnyerte például a legfontosabb brazil irodalmi díj, a Jabuti legjobb debütáló kötetnek járó díját, második könyve, az Egy pohár harag pedig, amit nem sírva, hanem saját bevallása szerint nevetve írt, elnyerte a São Paulo-i Műkritikusok Szövetségének díját.
  • A németek és a franciák már az 1980-s évek elején felfedezték a zsenialitását, és hamarosan a legnagyobb brazil íróként emlegették Clarice Lispector (összegyűjtött novelláit nagyon kívántuk a Három kívánságban - a szerk.) és João Guimarães Rosa mellett.
  • Azonnal Nassar-rajongó lett Claude Gallimard és a híres katalán irodalmi ügynök, Carmen Balcells is, aki nemcsak Márquez, Llosa és Neruda közeli barátjának tudhatta magát (sőt, utóbbinak a hagyatékát is gondozta), hanem felelősnek is a Latin-Amerikai Boomért, vagyis azért, hogy a világ a hatvanas és a hetvenes években felfigyelt a régió irodalmára. Balcells Nassart is a boomerek között akarta tudni, a szerző pedig néhány évtizedes késéssel ugyan, de az angol fordításnak köszönhetően végre elnyerte a neki járó figyelmet.

Raduan Nassar: Kőbe vésve

Fordította: Lukács Laura, Jelenkor, 2016, 196 oldal, 1699 HUF

 

  • Nassar 48 éves korában jelentette be a visszavonulását egy interjúban. Be is tartotta a szavát, a következő évben mintegy 1600 holdnyi területen szóját, kukoricát, babot és búzát kezdett termeszteni. A földjeit 2011-ben a São Carlos egyetemnek adományozta, azzal a feltétellel, hogy építsenek egy új kampuszt, hogy a vidéki közösségek jobban hozzáférhessenek az oktatáshoz. Kicsivel az adományozás előtt Nassar kapott egy nagyjából hatmillió dolláros ajánlatot a farmért, amit visszautasított.

  • Egyik nagy félelme, hogy a brazil állam privatizálja a földet, amit az egyetemre hagyott. Nagyon kritikus az ország új, jobboldali elnökével, Michel Temerrel szemben, és bár alig mutatkozik a nyilvánosság előtt, tavaly áprilisban nyilvánosan kiállt Dilma Rousseff mellett, nem sokkal azelőtt, hogy az elnököt bíróság elé állították, mert úgy érezte, ezt kell tennie.

16111365_2.jpeg(Kép forrása)

  • Mialatt a cikk szerzője Nassarnál tartózkodott, az író telefonon tiltakozott az ellen, hogy az egyik kiadója túl nagy betűmérettel akarja ráírni a nevét a borítóra. (A Jelenkor megerősítette, hogy a cikkben emlegetett kiadó ők voltak – a szerk.) A hozzá legközelebb állók szerint Nassar olyan író, aki a szerkesztési folyamat minden elemébe szeret beavatkozni.

Az Egy pohár harag a 31. helyen végzett az év végi listánkon. Akkor ezt írtuk róla:

Egy pohárnyi haragot fröccsent az olvasó arcába a kortárs brazil irodalom mindössze két könyvet publikáló zsenije, Raduan Nassar. Látszólag egy nő és egy férfi zúdítja egymásra elfojtott indulatait és nem titkolt nárcizmusát, ám a szapora pulzussal és kidagadó erekkel a másik arcába vágott sérelmek, sértések és pózok mögött megvillan a hetvenes évek végi brazil rögvaló. Tomboló vágy és vegytiszta harag feszül egymásnak Nassar hőseinek kegyetlen játékaiban, irányítás és ellenállás csap össze hét fejezetben, hét, egy levegővel elhadart mondatban. Az alig 80 oldalon vágni, tépni, harapni, karmolni lehet az erotikát, mely a regény világában elválaszthatatlan az erőszaktól, járjon az lelki és/vagy testi sebekkel. Az angol fordítás hátsó borítójára az „erotikus kultregény” eposzi jelző is felkerült, ebben pedig kivételesen nincs egy pohárnyi túlzás sem.

  • A kiadók az gyanították, hogy Nassar csak túloz, de nem vonul vissza teljesen, és mindenki arra várt, hogy felfedeznek tőle valami kiadatlant. Így volt ezzel Luiz Schwarcz, a legfontosabb brazil könyvkiadó, a Companhia das Letras főszerkesztője is, aki a kiadó megalapítása után még fel is hívta Nassart, de az író közölte vele, hogy nincs semmije a számára. Ez azonban nem volt teljesen igaz, mert 1997-ben, vagyis majdnem negyven évvel azután, hogy befejezte, megjelentette a Menina a Caminho című novellát. Közeli barátja, a költő és kritikus Antonio Fernando de Franceschi volt az egyetlen ember, akinek sikerült rávennie, hogy a visszavonulása után is vállaljon irodalmi megbízást. A Mãozinhas de Seda című rövid esszét a kilencvenes évek elején írta egy magazinnak, amit Franceschi szerkesztett, de csak 7 évvel később engedte publikálni.
  • Mielőtt Schwarcz 1986-ban megalapította a kiadóját, Nassar műveit szerkesztette. Schwarcz azt mondja, az író minden új kiadásnál belenyúlt mondatokba, meg akarta változtatni a könyvben szereplő rövid életrajzot vagy panaszkodott a nyomdafesték tónusa miatt. Nassar felidézi, hogy szerkesztője a kívánt változtatásai láttán legtöbbször azt sem tudta, sírjon vagy nevessen.

Raduan Nassar: Egy pohár harag

Fordította: Lukács Laura, Jelenkor, 2016, 84 oldal, 1299 HUF

 

  • Nassart nem érdekli, hogy hány példányban fogynak a könyvei, de a kinézetükben maximalista. Nem rajong azokért a kiadásokért, amelyekben minden kis helyre van összezsúfolva.
  • Franceschi és Schwarcz is úgy gondolja, hogy a visszavonulás Nassar perfekcionizmusából fakad. Schwarcz szerint Nassar enyhén neurotikus ember, aki küzd, hogy összeegyeztesse az egóját a szerény élet vágyával.
  • Nassar szülei az 1920-as években emigráltak Libanonból Brazíliába. Az író 9 testvérével együtt egy kis farmon nőtt fel, ahol apja narancsot, cseresznyét és jabuticaba fákat termesztett, valamint nyulakat és madarakat nevelt. Nassar anyja remek csirketenyésztő volt, de a szakterületének a pulykák számítottak.
  • Apja ortodox keresztény, anyja protestáns volt, de a gyerekeket katolikusnak nevelték, hogy elkerüljék a diszkriminációt. Nassar reggelente ötkor kelt, hogy teljesíthesse ministránsi feladatát.
  • 16 évesen São Paulóba költözött jogot és nyelvet tanulni, majd az egyetemen filozófiára váltott. 1967-ben négy fivérével megalapította a Jornal do Bairro című lapot.
  • 1997-ben, a São Paulo-i Veja magazinnak adott interjújában számos olyan dolgot sorolt fel, amit abbahagyott: a jogot, az újságírást, a nyúltenyésztést, és nem értette, miért csak akkor vált különösen érdekessé, amikor abbahagyta az írást.
  • Nassar azt mondja, mindig is a mezőgazdaság volt a fő foglalkozása, ám a farmerkedés nem indult zökkenőmentesen. A megvásárolt birtok rossz állapotban volt, a környékbeli farmerektől kaptak tanácsot, hogyan is induljanak. (A portré szerzője megjegyzi, hogy Nassar gyakran többes szám első személyt használ, ha a farmerkedésről beszél, pedig többnyire egyedül élt. A viharosnak titulált hosszútávú kapcsolatáról nem akart beszélni.) Abban az időben elég alacsonyan voltak az árak, és nehéz volt profitot termelni. Farmja az első hat évben veszteségesen működött, végül csak 1991-re virágzott fel. A felvirágzás egybeesett azzal az idővel, amikor Nassar könyvei szélesebb körökhöz is eljutottak. Az Egy pohár haragból 1997-ben, a Kőbe vésvéből 2001-ben készült adaptáció.
  • Nassar jelenleg a 81. életévében jár, és egy vöröstéglás épületben lakik São Paulo bohém negyedének, a Vila Madalenának csendesebb részén. Nagyon szereti Dosztojevszkit, arra pedig, hogy új könyveket ajándékoznak neki, ennyivel reagál: „Mindig mondom az embereknek, hogy már nem olvasok, de sosem hisznek nekem.”
  • Amikor a cikk szerzője másodszorra látogatta meg Nassart, végre fel merte neki tenni a kérdést, amire mindenki kíváncsi. Miért hagyta abba az írást? Nassar egy darabig hallgatott, majd ennyit mondott: „Ki tudja? Én tényleg nem tudom.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5612147105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.