Olvass!

KönyvesBlog

"Az irodalom egyetlen terepe sem kisajátítható" - Mentorok a Független Mentorhálózatról 2.

2017. január 25. Rostás Eni

16114021_673928076115407_8386059667029768996_n.pngIjjas Tamás január elején felajánlotta, hogy szakmai tudásával egy évig ingyen támogat egy elszánt pályakezdőt. Facebook-posztját sokan megosztották, és az önkéntes felajánlásból pár nap alatt hálózat lett. A Független Mentorhálózat keretében írók, költők, kritikusok, irodalomtörténészek ajánlják fel szakmai tudásukat, figyelmüket, tapasztalataikat kötettel nem rendelkező fiatal pályakezdőnek.

Előzmények:

2016 végén kiderült, hogy az Orbán János Dénes nevével fémjelzett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. (KMTG) 400 millió forintot kap a kormánytól az íróakadémiai programjára 

A JAK tiltakozásul 400 forintot ajánlott fel a programra

Január 22-én este írók, költők, kritikusok tartottak demonstrációt a magyar irodalomért a KMTG székhelye előtt

A mentorok közül néhányan már megtalálták azt az embert (vagy embereket), akivel együtt akarnak dolgozni a jövőben, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan választottak, ezért megkértük őket, hogy válaszoljanak az alábbi kérdésekre:

1. Miért jelentkezett mentornak?

2. Hogyan választotta ki, kivel szeretne együtt dolgozni?

3. Mutassa be 2-3 mondatban a mentoráltját!

4. Hogyan tervezi az együttműködést a mentorálttal?

5. Volt-e mentora, és ha igen, mi volt a legfontosabb, amit megtanult tőle?

Gerőcs Péter, Sirokai Mátyás, Szabó Imola Julianna és Lanczkor Gábor válaszait ITT találod. 

15894486_673009562873925_7028420813415247040_n.jpgGerevich András

1.Szeretek tanítani, már több költőnek és írónak voltam mentora, néha baráti alapon, máskor intézményi keretek között, a Kalligram versrovatának szerkesztőjeként is sok pályakezdő költőt segítettem tanácsaimmal. Másfelől felháborítanak az állami kultúrafinanszírozásban politikai alapon kiosztott pénzek, ezért csatlakozásomat békés, konstruktív tüntetésnek, véleménynyilvánításnak is szánom.

2.Elolvastam a jelentkezők verseit, és ez alapján nemcsak azt mértem fel, kit tartok tehetségesnek (ami persze végtelenül szubjektív kategória), hanem azt is, hogy kinek lehet szüksége a tanácsaimra, kinek tudok hasznos segítséget nyújtani. Van olyan, hogy valakit tehetségesnek tartok, de közben tudom, hogy mástól sokkal többet tanulhat, mert más irányba fog fejlődni, mint amiben segíteni tudom. Öt éve tanítok kreatív írást különböző egyetemeken, főleg forgatókönyvírást és versírást, tapasztalatból fel tudom mérni, kivel tudok hatékonyan együtt dolgozni. Másfelől olyan mentoráltat kerestem, akitől én is tanulhatok, akivel valamilyen szinten kihívás és kaland is együtt dolgozni. Sok pályázatot kaptam, és több ígéretes pályakezdőt is vissza kellett utasítanom.

3.Csete Soma költő és Branczeiz Anna költő és versfordító. Somával már megvolt az első találkozásunk, Annával holnap találkozom. (Gerevich András válaszai az előző hét végén érkeztek - a szerk.) Még nem ismerem őket eléggé, hogy bemutassam a verseiket, mindketten publikáltak már országos folyóiratokban, és néhány év múlva remélhetőleg már ismerős lesz a nevük. Soma költészete a sajátomnál modernebb, izgalmas, hogyan játszik a nyelvvel és a stiláris regiszterekkel, benne az fogott meg, hogy nemcsak jó költőnek tartom, hanem kihívás is lesz vele dolgozni, amiből szerintem én is rengeteget fogok tanulni. Annában meg éppen a hasonlóságot fedeztem fel, úgy éreztem, értem, mit és hogyan akar csinálni, ezért pontosan látom, hogyan tudom segíteni a munkáját.

4.Rendszeresen találkozunk, megbeszéljük a verseiket és esetleg előre megbeszélt olvasmányokat is megvitatunk. Rugalmas vagyok és tudok alkalmazkodni ahhoz, mire van nekünk szükségük.

5.Nagyon fontos, hogy a mentor ne magához hangolja a tanítványát, hanem segítse, hogy a saját hangját megtalálja. És az is rettenetesen fontos, hogy egy szövegben ne csak a gyenge pontokat kritizálja, hanem az erősségeit is hangsúlyozza - erről sajnos sokan megfeledkeznek.

15078673_10210600582109079_9151889709186599113_n.jpgNagy Gabriella

1.Szolidaritást akartam vállalni, odaállni egy ügy mellé, amit fontosnak tartok. Ez a kezdeményezés határozott jelzés arról, hogy az irodalom egyetlen terepe sem kisajátítható, volt és van is tehetséggondozás a magyar irodalomban, intézményes, egyéni, gyakorlatilag állami mecenatúra nélkül. A Független Mentorhálózat nyilvánosan, közösségi formában és ingyenesen teszi azt, amit eddig is tettek a tagjai, segít a pályakezdőknek. Nem tagadja íróiskolák, írói képzések létjogosultságát, sőt, felhívja a figyelmet arra, mekkora szükség és igény van azokra.

2.Egyelőre még ott tartunk, hogy kiszűrtem azokat, akikkel nem tudok foglalkozni (mert mondjuk versírást akarnak tanulni, amit nem vállalok), azoknak pedig, akik maradtak, feltettem egy nagyon egyszerű kérdést: miért írnak. Látni szeretném a belső mozgatórugókat és a téteket, mert úgy gondolom, valódi motiváció nélkül nem érdemes belevágni.

3.Sokfélék, tizenhat évestől harmincegynehány évesig. A típushibákat azonnal kiszúrtam, meglátjuk, ki marad a végén. De erre a kérdésre akkor sem szívesen válaszolnék, mert egy műhelymunka leges-legelején nem szerencsés nyilvánosan jelzőkkel illetni valakit, mert az óhatatlan elvárásként jelenik meg a mentoráltban.

4.Időhiány miatt olyasféle rendszerességet nem tervezek, mint amilyen egy íróiskolában lenne. Feladatokat adok, és ha van rá lehetőség, személyesen beszéljük meg az írásokat. Van benne gyakorlatom (nem részletezem ez irányú előéletem), tehát elképzelésem is. Nem tudom, hova fejlődik a mentorhálózat, de idővel jó lenne, ha közös munkára, csoportos műhelyfoglalkozásra és bemutatkozásra is lehetőség nyílna.

5.Az ELTE-n Lengyel Péter írói műhelyébe jártam. Ez volt az első kreatívírás-kurzus Magyarországon a 90-es évek elején. A legfőbb, amit tőle tanultam, hogy az írás mesterség, szakma, a nyelv gondolkodás-észjárás, és mindenkinek a saját útján kell járnia, megtalálni az alkatához illő formát, megoldásokat, hangot.

15965151_673332939508254_2433224461750296771_n.jpgZilahi Anna

1.A Független Mentorhálózat által képviselt szellemiség nagyon szimpatikus a számomra, az évek óta fokozódó irodalompolitikai tehetetlenségében egy üdítő és lelkesítő kezdeményezés. Azért csatlakoztam, mert felháborítónak tartom a KMTG átláthatatlan és antidemokratikus működését, és úgy gondolom, hogy egy csaknem példa nélküli összefogás jött létre, ahol minden résztvevő személyes szinten vállal felelősséget egy irodalmi-társadalmi ügyért. Az alulról szerveződő mozgalom politikai protest-jellegénél még sokkal fontosabb maga a tehetséggondozás, amibe egy szerző előbb-utóbb egyébként is belekóstol. Amiben a mentorhálózat különbözik a mindenki életében jelenlévő műhelymunkától, az az, hogy ez most egyrészt (át)láthatóvá válik, másrészt olyan pályakezdők felé is kinyílt a lehetőség, akik egyébként nem biztos, hogy rátalálnának a kortárs irodalmi életre.

2.Számos izgalmas pályázat érkezett be, így a választáskor főleg azt vettem figyelembe, hogy az irodalomról való gondolkodáshoz rendelkezésre álló (nem szigorúan irodalomelméleti) eszközkészletem mely pályázók számára bizonyulhat ténylegesen hasznosnak. Első folyóirat-publikációik előtt álló tehetséges fiatal költőket választottam, akiknek mind szövegszinten, mind az irodalmi élettel kapcsolatos kérdéseikben igyekszem majd segítséget nyújtani.

3.Gerlei Dávid (18) egyetemi felvételi előtt áll, Dad községében kántorként szolgál. Rövid verseire a hétköznapi életből merített témák és képek jellemzőek. Az érezhető lírai hangkeresés mellett már most előtűnik a szövegek egyediségének mibenléte: a finom humor és a formai egyszerűségben működő életigenlés.

Veszprémi Szilveszter (19) másodéves magyar szakos hallgató Szegeden. Költő, slammer. A slam poetry-ből ismerős gondolatritmusok működtetik szövegeit, melyek finom, intim momentumokból építkeznek. A belső világ leképzésére használt nyelvében váratlan asszociációk akasztanak meg,  ami megteremti a szövegekben a megkapó feszültséget.

4.Olvasásra, különféle poétikák megismerésére, megbeszélésére szeretném helyezni a hangsúlyt az ő verseik szoros olvasása mellett. Szeretném, ha párbeszédbe tudnának lépni különböző hagyományokkal a szövegeikben, ezért nagyon szabadan értelmezett versfeladatok is várhatók. Olyan szövegeket válogatok, amelyből egy személyre szabott olvasmánylista áll majd össze mindkét mentoráltam számára, ezek között természetesen lesznek átfedések.

5.Kimondott mentorom nem volt, de több szerzőnek rendszeresen küldtem/küldök szövegeket, ők mindig nyitottak, ha a véleményükre vagyok kíváncsi, és folyamatosan tanulok tőlük, sokat köszönhetek nekik. Hosszú ideig jártam például Kukorelly Endre szemináriumára, ahol szoros olvasással mentünk végig a szövegeken, ezt szívesen alkalmazom én is mentorként.

15940714_673027849538763_3256982314402723731_n.jpgBabiczky Tibor

1.Nemes Z. Márió írt néhányunknak egy körmélt, amelyben felvetette az – akkor még névtelen – Független Mentorhálózat ötletét. Egyeztettünk, mindenki elmondta a véleményét, és ezután látott napvilágot a FM “alapítónyilatkozata”, mindannyiunk aláírásával, és a felhívással, hogy szeretettel várjuk további mentorok jelentkezését. Nem túlzok, ha azt állítom, nagy – és egyúttal kellemes – meglepetés volt a jelentkezők száma, legyen szó akár a mentorokról, akár a mentoráltakról. Az pedig egészen felemelő, hogy ennyire sok tehetséges fiatal van. Nehéz dolgom volt a döntéssel.

2.Sokan megtiszteltek a bizalmukkal, amit ezúton is köszönök. És nagyon sok erős pályázatot olvastam. Végül – hosszas mérlegelés után – úgy döntöttem, hogy a slam közegéből érkező pályázatokat fogom előnyben részesíteni. Egyrészt azért, mert a mentorok között elenyésző kisebbségben vannak azok, akik bármennyire is ismerik ennek a műfajnak a feltörekvő tehetségeit, másrészt – és ez már tényleg csak a szerencsén múlt – mert a legizgalmasabb szövegek slammerektől érkeztek hozzám. Hangsúlyoznám viszont, hogy ez nem “slam-továbbképzés” lesz; a pályázati anyagokban sem slamszövegek, hanem versek szerepeltek, és a közös munka is a líra körül fog szerveződni a következő egy évben.

3.Basch Péter: kétszeres országos slam poetry bajnok, egyéniben. A szülei válása kapcsán például olyan szöveget írt a Mikulásról, hogy csak na.

Élő Csenge: frissen államvizsgázott, erős költői nyelven ír (slamet is). Például a szülővárosáról, Sopronról:

Dékány Niki: „felvidéki emberünk”, színésznő. Ő lesz az ügyeletes polihisztor a csapatban, mert írni is nagyon tud. Vagy beszélni a hallgatásról.

4.A személyes jelenlétben hiszek, úgyhogy – némi online munka persze kikerülhetetlen – kb. háromhetente összegyűlünk majd egy-egy workshopra.

5.Ilyen jellegű mentorom, mint amilyen szerepben most magamat találom, nem volt. Nem is volt ilyesmire lehetőség. András László, Barna Imre, Kemény István, Parti Nagy Lajos és Varga Lajos Márton sokat foglalkozott a szövegeimmel. A legfontosabb? Kántor Péter verscímével válaszolnék: Megtanulni élni.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr212147215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.