Olvass!

KönyvesBlog

Szabó Marcell elvezeti az olvasót az érzékelés határáig

2017. március 08. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_4_8.JPGSzabó Marcell A közeli Limbus című verseskötetére a legmeghatározóbb jelző a nehéz. Ezalatt azt értem, hogy sokszor nehezen olvasható és értelmezhető. Ennek egyik oka a versek összetettsége, hossza, a másik pedig, hogy Szabó sokszor már-már tényleg egy képzeletbeli perem szélén (limbus) jár-kel költeményeiben. A szövegekben megtalálhatóak a testnedvek, a neurózis, az erőszak, a demencia; olyan témák, melyekről a mindennapokban is legalább nehézkes beszélni. A lírai én filozofálásai még jobban megcsavarják a költeményeket.

A kötet egy William Carlos Williams mottóval kezdődik:

This catalogue might be increased to larger proportions without stimulating the sense.

Ez fordítás nélkül áll A képek ellen ciklus előtt.

A hosszabb-rövidebb versek olvasása közben olyan érzés keríti hatalmába az olvasót, hogy az, aki látja és láttatja a képeket, melyek majd minden vers elején megtalálhatók, és részletesen szemléltetik a helyet, ahol éppen vagyunk vagy lennünk kéne, valójában a szöveg többi részével inkább tisztítani, vagy hatástalanítani akarja ezeket.

Szabó Marcell: A közeli Limbus

Jelenkor, 2016, 84 oldal, 1499 HUF

 

Ezt húzza alá a Boáz című vers utolsó mondata:

És ugyanez áll a többi leíró / erőfeszítésre is, amit ugyan érdektelennek / nem, de veszélyesnek és kártékonynak találok.

A szövegekre jellemző még, hogy a költő sutba vágta a rímeket, a sorok szabályos lejtését, az ütemeket. Másrészről viszont versszakokra bontja a költeményeket, szigorúan négysoros strófákra. Ez a megoldás is egyfajta törést idéz elő a képek, a gondolatok folytonosságában, a kötet első felének viszont egységérzetet kölcsönöz.

A francia hatás végig jelen van a kötetben. Gondolok itt akár a már említett formára, a helyszínekre, az ajánlásokra, vagy csak a Baudelaire álma című költeményre. Ez persze nem véletlen, hisz Szabó Marcell francia-esztétika szakon szerzett diplomát, évekig élt Franciaországban, valamint fordításai is francia nyelvből jelentek meg. A kötetben egy fordítás található, mégpedig a címadó A közeli Limbus szövegegyüttes előtt, és mint egyfajta mottó funkcionál.

A címben szereplő limbushoz ezen a közel 25 oldal keresztül jutunk a legközelebb. Első olvasatra szövegek, idézetek, grafikák és képek együttese, viszonylagos rendezettségben. Azonban, ha jobban figyelünk, kialakul egy bizonyos vonal, amit aztán a szöveg vége felé tulajdonképpen meg is magyaráz a szerző a maga módján. Itt is jelen van a töredezettség, a lírai én filozofálása, a gondolatok egymásba ívelése, metamorfózisa, melyek, ahogy az első részben, itt sem könnyítik meg az olvasást.

A szöveg minden oldalon két hasábon olvasható, látszólag két külön műről beszélhetünk tehát. Az idézetek itt jóval nagyobb szerepet kapnak, mint a kötet első ciklusában. Találhatunk Joyce-, Rilke-, Jakobson- és Voltaire-idézeteket, amelyeket nagybetűkkel szedtek, ezek uralják a szöveget, a kisbetűs részek pedig a költő sajátjai. Az itt elhintett gondolatok egyrészt sok esetben magukba szippantják az olvasót, másrészt többszöri újraolvasást igényelnek. Ennek oka, hogy a szöveg fel van dúsítva idegen kifejezésekkel, és elsőre, sőt talán másodikra-harmadikra is nehezen értelmezhető kicsavart képekkel, illetve itt jelenik meg leginkább az a határterület vagy perem, amin folyamatosan egyensúlyozni kíván a költő.

Összességében elgondolkodtató és az érzékeket magához vonzó szövegegyüttesről beszélhetünk, mely néhol kétségbeejtő, néhol gyönyörködtető, néhol leíró, néhol viszont a széthullás jeleit mutatja, azonban ügyesen elkerüli azt.

Mint ahogy az cikk elején említettem, ez a kötet nehéz. Több réteg rakódik a szövegekre, amit mi sem láttat jobban, mint a helyenként eltérő nyelvezet, az idézetek sokasága, az elmélkedésre ösztönző sorok, vagy az olyan kijelentések, mint „Az irodalom szélhámosság”, az észlelés pedig nem feltétlen öröm vagy megkönnyebbülés. Szabó Marcell elvezeti az olvasót az érzékelés határáig, ahol már csak a széttúrt gondolatok, a mélázás, és a dekonstrukció utáni újraépítés marad. Könyve mindenképpen érdemes az újraolvasásra, mellyel saját magunkat ösztönözhetjük a megismerésre, az érzékelés kiterjesztésére, akár a fogalmak, az ismert rovására.

Szerző: Kamocsai Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr112317843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.