Olvass!

KönyvesBlog

A jó tanár kapaszkodót nyújt és szabadságot is biztosít

2017. március 27. Rostás Eni

17498822_10213056410190935_5786506700686465254_n_1.jpgFotó: Valuska Gábor

Hagyja kibontakozni a tanítványt, nem tipor két lábbal az érzékenységébe, és beengedi az ajtón, amikor becsönget hozzá. Állandó figyelmet biztosít, de az sem baj, ha már halott, mert úgy biztos nem munkál benne sértő szándék. A Sorvezetőben ezúttal arra voltunk kíváncsiak, milyen egy jó mentor. (A válaszokat ezentúl egyesével közöljük, holnap Lanczkor Gábor, szerdán pedig Péterfy Gergely válaszát olvashatjátok - a szerk.)

Tóth Krisztina

Nekem szerencsém volt, mert a pályám elején több olyan emberrel is találkoztam, akik támogattak és segítettek. Mezey Katalin irodalmi kört szervezett, ahol többek között Kemény Istvánnak, Vörös Istvánnak és másoknak adott segítséget az induláshoz. Később Csorba Győző és Lator László adtak nekem tanácsokat. Azt hiszem, a jó tanár kapaszkodót nyújt és szabadságot is biztosít. A költészet különösen érzékeny dolog, az emberek többsége kamaszkorában kezd írni, ami különösen sérülékeny kor. Ha ilyenkor valakit a földbe döngölnek, az végleg elveszítheti a kedvét. Ugyanakkor viszont fontos, hogy a pályakezdő szerző képessé váljon a kritikák befogadására, vagyis munkadarabnak tudja tekinteni a szöveget, ne pedig a lelke egy lehasított, eleven és lüktető darabkájának. Vagyis a jó tanár megmutatja, hogy az írás mesterség és játék: hozzásegíti pártfogoltját a fogások elsajátításához, megosztja a tapasztalatait. Nem általános jó tanácsokra gondolok persze, hanem arra, hogy közösen végigmegy a diákkal egy munkafolyamaton, lefordítanak például egy verset, és megmutatja, mi a tetszetősebb, ügyesebb megoldás, hogyan lehet kisebb-nagyobb kompromisszumokkal a legtöbbet kihozni a szövegből.  Ha többen is együtt dolgoznak, annak sok előnye van. Megoszlik a tét, mert ilyenkor mindenki vásárra viszi a bőrét, senki sem kibicelhet.

Könyves magazin 2017/1.

Libri-Bookline, 2017, 72 oldal, 490 HUF vagy 5 pont + 199 HUF

 

Egy mentor esetében azt is lényegesnek gondolom, hogy ne próbálja a saját képre formálni a tanítványait, hanem hagyja őket kibontakozni. Az érzékeny, okos pedagógus felismeri, merre vonzza a diákot a tehetsége természete, és ő is abba az irányba igyekszik mozdítani őt. Ösztönzően hathat, ha olyan szerzőket ajánl neki, akik segítik továbblépni, vagy olyan szerzők fordítására buzdítja a fiatal szerzőt, akik inspirálóan hathatnak rá. A műfordítás  nagyon hasznos lehet annak, aki maga ír, mert gyakorlatot ad. Azt hiszem, egy pályakezdőnek a szeretetteljes, állandó figyelem a legfontosabb. Az, hogy bízzanak benne, hogy meglássák az ügyetlenebb szövegekben is megcsillanó egyéni különösségeket. Akik engem tanítottak, azok sohasem a saját hangjukat szerették volna visszahallani, nem epigonokat akartak nevelni, hanem egyéniségeket. Ahhoz pedig, hogy valaki rátaláljon a saját hangjára, sok munka szükséges. A mentor azt is megmutatja, hogy ez a sok befektetett munka nem áldozat, hanem öröm.

A válasz eredetileg a Könyves magazin 2017/1. számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5812373929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.