Olvass!

KönyvesBlog

A könyörtelen bérgyilkost is meg lehet érteni

2017. március 28. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_4_9.JPGA June Cohner álnév egy magyar írónőt takar, aki az Ab Ovo 2015-ös pályázatának nyerteseként kapott lehetőséget első könyvének megjelentetésére. Lélektani thrillerje egy több szálon futó történetet tár elénk, amelyben a kulcsszereplők mind egyéni motivációval rendelkeznek, és mindegyiküknek megvan a saját háttere.

Norman Wrayne a könyv egésze alatt rémálomból rémálomba ébred. Ébredése egyre inkább megfoghatatlan lesz, egyfajta skizoid állapotba sodorva a férfit, akinek a történet végére tulajdonképpen gyermekkori rémálma válik valóra. Norman álmodik, egyfajta hátteret szolgáltatva a többi szereplő drámájához. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert talán ő az, akivel a könyv első harmada után a legkevesebbet találkozunk.

A kulcsszereplők között találjuk a feleségét, egy gátlástalan pszichiátert, egy bérgyilkost, egy prostituáltat és egy nyomozót. Mellettük része van még a történetben dilettáns rendőröknek, és egy kisstílű üzletembernek. A könyv igazi szereplője az erőszak és a gyilkosság, ami részben történik, részben pedig Norman álmodja.

June Cohner: Álmomban már meghaltál

Ab Ovo, 2016, 266 oldal, 3330 HUF

 

Vessünk egy pillantást a szereplőkre. Saul Casey professzor karaktere szépen bontakozna ki, alakulna át a segítőkész orvosból gátlástalan, dicsőségéhes szociopatává, azonban már a könyv elején rájövünk, hogy mik is a motivációi. Ez nem lenne nagy probléma, az már inkább, hogy tulajdonképpen nagyon kevés szereplő tartogat bármilyen meglepetést, egy-két kivételtől eltekintve. A nyomozó, vagy a prostituáltból barátnővé avanzsálódott Violet teszi a dolgát, megvan a helyük a gépezetben, akiket viszont érdemes megemlíteni a Jackie és Larry páros.

Larry egy könyörtelen bérgyilkos. Ez eddig rendben van. Azonban meglepetésemre ő lett a legjobban kidolgozott karakter, akinek a legtöbbet megtudunk a hátteréről és indítékairól, valamint egyfajta részleges személyiségváltáson is átesik a könyvben. Furcsa mód az írónak vele sikerült megalkotnia egy olyan karaktert, aki bármennyire is pszichopata, bizonyos értelemben megérthető. Jackie pedig a másik. A nő, aki a végsőkig kitart férje mellett, vagy mégsem. Az ő drámája talán a legteljesebb, és hiába nem tudunk meg róla annyit, mint Larryről, a végére így is ő lesz a legszerethetőbb és egyben legkétségbeejtőbb karakter. E két szereplőhöz köthetőek a leglényegesebb fordulatok, így nem is csoda, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektetett a megalkotásukra.

A történet, mint említettem, több szálon, fut, azonban mivel jóformán egy krimit tartunk a kezünkben, sejthető, hogy lesz egy gócpont, ahol minden szál találkozik. A rövid fejezetekre osztott könyvet snittek egymásutánjának is fel lehet fogni, mivel tulajdonképpen 2-3 oldalanként váltakoznak a nézőpontok, és a filmes hatást erősítik az álomszerű zárójeles megjegyzések is. Ez kifejezetten jól eltalált megoldásnak gondolom, mivel így nem laposodik el a történet, nem akar odaadni mindent egyszerre. Ezzel szemben ott vannak azok a fejezeteket záró mondatok, melyek szerintem teljesen feleslegesek és a végén már kicsit zavaróak is. Ilyenekre gondolok: „Csakhogy Norman Wrayne már nincs a szobában”; „És nem dr. Casey-re gondolt”.

A regényben igazából minden benne van, ami egy mai thriller eszköztárában benne kell, hogy legyen. Érzelem, kegyetlenség, misztikum, élet-halálkérdés, remény, reménytelenség, gazdag-szegény ellentét, vadászok és áldozatok.

June Cohner rengeteg eszközt felhasznált, és sokat nagyon jól. Az egyetlen problémának csak a kiszámíthatósága miatt a végére kissé ellaposodó sztorit mondanám. Az viszont öröm számomra, hogy nem happy enddel zárul a történet, és vegyes érzésekkel hagyja magára az olvasót. Összeségében ez a könyv tökéletes egy laza délutánra, amikor ki akar kapcsolódni az ember. A fogyasztása nem megerőltető, mégsem hagy maga után űrt, hisz a végére mindenki megkapja azt, amit akart. 

Szerző: Kamocsai Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3912379141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.