Olvass!

KönyvesBlog

Ötven éve jelent meg a Száz év magány

2017. május 30. .konyvesblog.

GGM és az angol nyelvű kiadás (forrás)

1967-ben a Sudamericana Press ezen a napon megjelentetett egy regényt, Cien años de soledad volt a címe. A könyvtől sem a kiadója, sem írója, az akkor még kevésbé ismert kolumbiai Gabriel García Márquez nem várt túl sokat. Ami utána jött, valószínűleg minden addigi várakozásukat felülmúlta: a Száz év magány ma már a huszadik századi irodalom egyik klasszikusa, melyből több mint 45 millió példányt adtak el világszerte, írója pedig 1982-ben megkapta az irodalmi Nobelt műveiért, melyekben "a fantasztikus és a realista ötvöződik a képzelet egy gazdagon megszerkesztett világában, ily módon reflektálva egy kontinens életére és konfliktusaira". Ötven éve jelent meg a Száz év magány.

Ma már könnyű lenne azt állítani, hogy előre lehetett látni a könyv sikerét, az igazság azonban az, hogy még maga GGM sem volt biztos ebben. 1965-ben a Sudamericana Press új tehetségeket felkutató szerkesztője kereste meg az írót, aki azt válaszolta neki, hogy éppen egy nagyon hosszú és összetett regényen dolgozik. García Márquez akkortájt még nagyon lelkes volt, később azonban dermedt rettegés lett úrrá rajta, nagyon is tisztában volt ugyanis azzal, hogy bizony sok regény már a megjelenés napján elvérzik, és híre sem marad. A feltörekvő íróknak az egyik legnagyobb mumusuk már akkor is a gyenge értékesítés volt, GGM előző négy könyve pedig alig 2500 példányban kelt el. Nem külön-külön, hanem mindent összevetve.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Fordította: Székács Vera, Magvető, 2012, 374 oldal

 

Ahhoz, hogy a spanyol, rajtuk keresztül pedig az európai kiadók is felfigyeljenek rá, jó regionális számokat kellett hozni: 8 ezer eladott példánynál már esély volt erre, és az sem volt baj, ha valaki elnyerte a spanyol nyelvű irodalmi művekért adandó díjak egyikét. A Száz év magány szinte minden fronton túlszárnyalta ezeket a reményeket: 44 nyelvre fordították le összesen, és a Don Quijote után ez a legtöbbet fordított spanyol nyelvű irodalmi mű. A The Atlantic szerint azonban hiba lenne azt állítani, hogy - sikerei dacára - a Száz év magány indította volna el a latin-amerikai irodalmi forradalmat, az viszont tény, hogy jobb időszakban nem is jelenhetett volna meg. A hatvanas évek elejétől kezdve az argentin Jorge Luis Borges már egyfajta irodalmi celebritásként járta a világot, a nyomában pedig olyan nagyszerű írók tolongtak, mint Julio Cortázar, Mario Vargas Llosa és Carlos Fuentes. Ezekben az években a latin-amerikai irodalom számára a csúcsot kétségtelenül 1967 jelentette, amikor a guatemalai Miguel Ángel Asturias megkapta az irodalmi Nobelt. A Száz év magány összességében tehát nagyon jó időszakban jelent meg, és García Márquez, akinek irodalmi tevékenysége addig jobbára láthatatlan volt, hirtelen kilépett a fénybe, ami még akkor is igaz, ha a korabeli kritikák nagyon vegyesek voltak.

García Márquez: Minden, amit valaha leírtam, a valóságon alapul

(Kép forrása)Egy eldugott kolumbiai kis falu, amely a semmiből nő hatalmas várossá, majd száz évvel később úgy eltűnik a föld színéről, mintha sosem létezett volna. Egy család, amelyben nyolc generáción át makacsul ismétlődnek a nevek és a sorsok. Egy történet, amelyben...

Volt például olyan kritikusa, aki egyenesen tagadta, hogy forradalmi műről lenne szó, inkább anakronisztikusnak és tradicionalistának bélyegezte azt. Más nem tekintette komoly regénynek, és mulatságos mesterműnek nevezte. Persze sokan voltak, akik már akkor is lelkesedtek érte, dicsérve költői és színpompás nyelvezetét, a képzelet mesélő erejét, elevenségét. 1989-ben Harold Bloom az új Don Quijotének nevezte a regényt, napjaink kritikusai pedig a mágikus realizmus egyik legkiválóbb alkotásaként tartják számon.

Fogadtatása ugyanakkor nem volt egyértelmű a pályatársak körében sem: Asturias szerint GGM a regényében Balzac Az alkimista című művét plagizálta, Anthony Burgess pedig azt állította, hogy a Száz év magányt össze sem lehet hasonlítani Borges és Nabokov irodalmi nagyságával. Mindez azonban nem tántorítja el az újabb olvasónemzedékeket attól, hogy újra és újra felfedezzék maguknak a könyvet, ebben pedig nagyban segít, hogy olyan hírességek is hitet tettek már a regény mellett, mint Oprah Winfrey vagy a kolumbiai származású Shakira. Az amerikai elnökök közül Bill Clinton és Barack Obama szerette nagyon a regényt, utóbbi fiatalkora egyik kedvencének is nevezte.

Gabriel García Márquez hangot adott Latin-Amerikának

Gabriel García Márquez 87 éves korában hosszú betegség után elhunyt csütörtökön este. A Száz év magány és a Szerelem kolera idején szerzője 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Összeszedtük a kedvenc könyveinket az írótól, illetve elmeséljük, hogyan verték be a szemét, mert a pletykák szerint ráhajtott a perui barátja, Mario Vargas Llosa csajára.

Az évforduló alkalmából az írói hagyatékot kezelő texasi Harry Ransom Center több értékes dokumentumot is elérhetővé tett online, köztük például a Száz év magány egyik dedikált kéziratlapját, de sok fotót is, érdemes végigböngészni.

Forrás: The Atlantic

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9412550245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.