Olvass!

KönyvesBlog

Berg Judit: Ha nem olvastam vagy bandáztam, akkor rajzoltam vagy írtam

2017. szeptember 26. .konyvesblog.

Legszívesebben Robin Hood huszadik századi alteregója lettem volna – meséli gyerekkoráról Berg Judit, akinek olyan kötetek fűződnek a nevéhez, mint a Rumini, a Lengemesék, a Két kis dinó vagy a Maszat-sorozat könyvei. Berg Judit nemrég találta meg gyerekkori titkos füzetét, amely természetesen egy Robin Hood-os képregényt rejtett, romantikus hőssel, szépséges hősnővel, kalandos fordulatokkal és drámai párbeszédekkel.

juc34.jpgA gyerekkoromra visszagondolva úgy emlékszem, hogy vad és fiús lány voltam. Kaszkadőrnek készültem, fára másztam, fácánra vadásztam az unokatesóimmal (fegyver nélkül ugyan, de nagyon eltökélten), és sokat verekedtem. Nyáron a balatoni bandával űrhajóztunk, indiánoztunk, felderítőztünk és kaszkadőrködtünk, ősztől-tavaszig a lakótelepi lánycsapatot vezettem a fiúk ellen, bunkiztunk, rabló-pandúroztunk, csatáztunk. A legjobb barátnőmmel földalatti labirintusrendszert terveztünk családi örökségem, a Kiscelli kastély alá, hogy a park fái közül éjszaka is bejuthassunk az épületbe. A barátnőm nagyon kemény lány volt: lopni is megtanított, hogy szükség esetén is hozzájuthassunk a szükséges élelmiszerekhez. Felnőttként döbbentem rá, mennyire öntudatlanul, ösztönlényként éltem az életemet. Nem érdekelt a külvilág, folyamatosan történetek mentek a fejemben, amikor pedig nem én magam voltam a kalandok élő résztvevője, olvastam. Kalandregényeket legfőképpen.

Legszívesebben Robin Hood huszadik századi alteregója lettem volna: az igazság és bátorság bajnoka, szuperügynök képességekkel és felszereléssel felturbózva. Legnagyobb bánatom az volt, hogy nem fiúnak születtem. Aztán, jobb híján, beleszerettem Robin Hoodba, és onnantól kezdve az ő mindenre elszánt, kemény öklű, ám érző szívű kedveseként gondoltam magamra. Ez az érzelem kisebb-nagyobb megszakításokkal felnőttkoromig elkísért. Vagy hússzor elolvastam Mándy Iván Robin Hoodját, és még egyetemistaként is gyakran játszottam elalvás előtt kedvenc robinos játékomat: félálomban újabb és újabb kalandokat gondoltam ki a sherwoodi erdő bujdosóinak.

Ha nem olvastam vagy bandáztam, akkor legszívesebben rajzoltam vagy írtam. Piri húgom nagyon jó partner volt ebben is, könyveket, humoros kiadványokat, verseket írtunk, vagy kalandos társasjátékot, kincskereső térképeket készítettünk. Nemrégiben kipakoltuk anyu titkos szekrényét. Akkor került elő több fennmaradt művem is, amelyekre már egyáltalán nem emlékeztem: megtervezett, beárazott (!) könyvborítók (belívek, tartalom nélkül), megkezdett és gondosan könyvvé formált mesék, és egy Robin Hood-os képregény, amit tizenhárom éves koromban készítettem. Romantikus szerelmi történet áll a középpontban: a szép Mariannt akarata ellenére házasságra akarja kényszeríteni a gonosz, kövér városbíró, ám Robin szokás szerint hősiesen megmenti őt az utolsó pillanatban. Szenvedés, szerelem, drámai párbeszédek és reménytelen helyzetek sora, végül a boldog végkifejlet. Azt hiszem, zsenge ifjúságomban én is feltaláltam a romantikus regények készítésének jól bevált receptjét.

bj1.JPG

bj2.JPGbjudit.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr10012895652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.