Olvass!

KönyvesBlog

Szerényi Szabolcs: Megkaptam már, hogy túlságosan beteg a fantáziám

2017. szeptember 28. .konyvesblog.

Harmadik alkalommal kapja meg valaki a Margó-díjat, mi pedig immár hagyományosnak mondható interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Szöllősi Mátyás után az Éhség című kötetével jelölt Szerényi Szabolcs mesél az irodalmi páncélok feltöréséről, a szerző személyével kapcsolatos félreértésekről és hiányzó témákról. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést, és a Budapest a fiatal tehetségekért program különdíját az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár zárónapján, október 22-én adják át a Teslában. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatói a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Hogy érdemes fejleszteni magam, megfogadni az értelmes tanácsokat, és bármennyire is kemény a páncél, amit az irodalmi világ maga köré növesztett, izgalmas írásokkal, témákkal igenis fel lehet törni.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Korántsem kezdődött tudatosan, az egész kötet egy hosszú alkotó folyamat eredménye. Közel tíz évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni az ember és testének kapcsolata, a fizikai lét és a szellem bonyolult, egymásra ható viszonyai, illetve a társadalmi hatások, amelyek ezeket tovább bonyolítják, vagy ha úgy tetszik, torzítják. Az évek során írtam olykor egy-egy novellát, aztán elkezdtem felismerni, hogy ezek valamiképp kapcsolódnak, egy tematika köré szerveződnek. Amikor két évvel ezelőtt a Fiatal Írók Szövetsége alkotói pályázatot hirdetett, adta magát, hogy ezeket egy kötetbe rendezve küldjem el nekik.

szerenyiszabolcs.jpgFotó: Bátorfy Attila

Mit vártál az első könyvedtől?

Elsősorban azt, hogy sok embernek mesélhessek, találkozzanak a gondolataimmal, történeteimmel. Másrészt azt is, bekerüljek abba a körforgásba – ha úgy tetszik, alkotói körbe –, ahol már tartanak valamire, elfogadják, hogy tudok írni. Abban még nem vagyok biztos, hogy ez sikerült is.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Volna még néhol mit csiszolni a szövegen, elhagyni fölösleges szavakat, bonyolításokat, fogalmazásbeli buktatókat, amiket utólag fedeztem fel. Amit biztosan nem változtatnék, az a borító, amit a szintén pályakezdő író, egyúttal reklámszakember testvérem, Szerényi Tamás koncepciója alapján készített el Nagy Norbert.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Az imént említett testvéremmel konzultálok elsőként minden hasonló helyzetben, és ez szerencsére kölcsönös, amikor pedig már a szerkesztési szakaszban volt a könyv, Borbáth Péter véleménye sokat számított.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Néha arra gondolok, hogy vastag betűkkel kellene kiírni az elejére, hogy kedves olvasó, a szerző nem azonos az elbeszélővel! Meglepően sokszor kaptam meg, hogy tartanak tőlem, mert túlságosan beteg a fantáziám. A FISZ írótáborában például megkérdeztem egy lánytól – akinek pár héttel korábban dedikáltam a könyvet –, hogy tetszett neki, és az volt a válasza, hogy tetszett, viszont most már kicsit fél tőlem. Erre csak rátesz egy lapáttal, hogy külsőre kissé úgy nézek ki, mint valami éjszakai klub kidobója, és máris teljes a félreértés.

Szerényi Szabolcs: Éhség

Fiatal Írók Szövetsége, 2017, 112 oldal, 1600 HUF

 

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Nem tudnám megmondani, hogy Jules Verne könyvei közül valamelyik, vagy Cooper Nagy Indián könyve. Mindketten remek történetmesélők voltak, megmozgatták a fantáziámat, és én is azt érzem, hogy olyan író akarok lenni, aki történeteket mesél az olvasóinak, jelentéssel bíró történeteket.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Sokáig fogalmam sem volt, mi is az irodalom. Talán középiskolában, a Krúdy Gyula Gimnáziumban már születtek olyan szövegek, amikre akkor büszke voltam. A padtársam, Szamos Attila imádta őket, kíváncsi vagyok, mit szólna a mostani kötethez.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Kellett gondolkodnom, mert én is legtöbbször már befutott íróktól olvasok. De talán Kötter Tamás Rablóhalak című könyvét emelném ki. Sok hasonló témakört érintünk – fogyasztói társadalom, multik világa, szexualitás –, még ha a stílus, műfaj és végkicsengés más is. Néha hasonlítanak is hozzá, pedig a két kötet egymástól teljesen függetlenül készült. Viszont azt gondolom, a két könyv visszhangja jól mutatja, hogy az efféle tematika eddig hiányzott a magyar irodalomból.

Olvass bele az Éhségbe:

Éhség_részlet by konyvesblog on Scribd

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9412901396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.