Olvass!

KönyvesBlog

„Mindig hagytam, hogy a véletlen döntsön helyettem” - Krasznahorkai a margón

2017. október 20. .konyvesblog.

margofeszt_i_tesla_asap20_171019_midres_nmp_011.jpgFotó: Nagy Márton / Margó Irodalmi Fesztivál

Az őszi Margó első napján Valuska László kérdezte az Aegon-díjas Krasznahorkai Lászlót az utazás jelentőségéről és jelentéséről, személyes tapasztalatairól, Kiotóról és New Yorkról, és kiderült az is, hogyan hatott mindez a télen megjelenő és a még készülő új regényére.

Gyermekkoromban, Gyulán a vasútállomásra jártunk ki – ez volt a legnagyobb távolság, amit akkor a városból megtettünk – és a két sínpár egyikének közepén állva néztük a végtelenbe futó párhuzamosokat. Arra gondoltunk, hogy a végén ott van Budapest

– mesélte gyermekkoráról Krasznahorkai. Később persze felszámolódott ez a távolság, egyáltalán, maga a távolság: beutazta a világot Kiotótól – pontosabban, ahogy a magyar helyesírástól eltérően, a japán kiejtéshez közelebbi írásmódot követve maga Krasznahorkai is használja: Kyotótól  – New Yorkig. Sosem tervezte útjait: „mindig hagytam, hogy a véletlen döntsön helyettem” – mondta, mely lényegileg meghatározza azt a komplex tapasztalatot, amit Krasznahorkai számára az utazás jelent.

Szökős gyerek voltam.

A szökni vágyás azonban máig alapélményként hat utazás- és hely-tapasztalatára, arról való gondolkodására:

Ahol vagyok, onnan el szeretnék menni – mindig mehetnékem van. El innen.

margofeszt_i_tesla_asap20_171019_midres_nmp_012.jpg

Budapestről, Kyotóból, New Yorkból. Ez utóbbi két város az elmúlt két évtizedben Krasznahorkaira nemcsak személyesen tett mély benyomást, hanem gondolkodóként, íróként is. Mindkét város másfajta figyelmet, megértést követel:

Kyotóban a konzervatív életszemlélet miatt az ott élők a magasrendű kultúra múzeumát alakították ki.

Kisebb város, mint Budapest, több mint kétezer működő templommal – melyek olyan jelentéssel bírnak, hogy

ha ilyenből egy is volna Európában, megváltozna egész Európa Kyotóba el kell menni, vágyni kell visszamenni, de nem szabad visszatérni. Ez a város elvesztésének egyetlen sajátos feltétele. Mert óhatatlanul ugyanazt várná az ember. De ott élni, abban a magaskultúrában, minderre rádöbbenni, megérteni és ezáltal elveszíteni a várost, nagyon fájdalmas élmény.

New Yorkkal más a helyzet, azt nagyon is könnyű elveszíteni, a városlakók napjában többször is elveszítik. „Különleges szörnyeteg”, a végtelenül ronda – a házak, hidak alatti terek, az utak melletti terek, metróállomások, lépcsők ocsmánysága – keveredik a gyönyörűvel. Magával ragadó, delejes, mágikus erővel bír, miután teljesen kiábrándított magából, mindig tud valami olyasmit mondani, csinálni, amitől mégis visszamész.

A magyarok még Krasznahorkai új regényében is a csodát várják

Harmincegy éve, 1985-ben jelent meg a című regénye mellett. rel az olvasó is visszatér az ismert kisvárosi világba, hogy közben a két időpont közé kifeszítse a magyar rendszerváltás történetét. A két regény helyszíne könnyen azonosítható (Gyula), így a magyar társadalom változásait szinte mesterséges környezetben vizsgálhatjuk, mondjuk egy apokalipszis felé tartó karnevál keretei között, amelyen néha keresztül robognak a goj motorosok.

És Krasznahorkai visszatért – saját bevallása szerint a Báró Wenckheim hazatér megírása után csendre, lassúságra és nyugalomra vágyott, a vidékre, ahol mindenki ismer mindenkit –, de ahogy fogalmazott, hagyta, hogy megint a véletlen döntsön helyette. Lehetőséget kapott arra, hogy a New York Public Libraryben kutasson, és az állítása szerint pusztán tréfából választott Van-e élet a Moby Dick után?  kutatási cím tükrében elsősorban Herman Melville-lel és az ő kapcsán Malcolm Lowryval foglalkozott. Később pedig a 2012-ben elhunyt Lebbeus Woods New York-i építész munkáival, amikre szintén a véletlen folytán bukkant rá, és amik olyan erővel hatottak rá, hogy a kutatás lezárásaként megírt előadásán túl is folytatta az írást. Így született a télen megjelenő Manhattan-terv, melyre mint egy regény prológusra tekint, és születik maga a regény is, mely az Apró munka egy palotáért címet viseli.

A felolvasás után, a tapsviharban elhangzott, hogy ez volt Krasznahorkai utolsó fellépése Magyarországon, ezután nem csoda, hogy hirtelen eltűnt a színpadról, mintha feloldódott a tapsban.

Szerző: Szmerka Dániel

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3813038656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.