Olvass!

KönyvesBlog

Mengele egy karlegyintéssel a gázkamrába küldte őket

2018. január 16. .konyvesblog.

„Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel” – vallja a magyar származású Edith Eva Eger, aki évtizedek óta segít klinikai pszichológusként traumákat átélt embertársain. A döntés című memoárjának legfőbb üzenete, hogy mindig van választásunk: múltbeli sebeink, veszteségeink ellenére is dönthetünk a lelki szabadság és a teljes élet mellett.

Edith Eva Eger: A döntés

Fordította: Farkas Nóra, Libri Könyvkiadó, 2017, 419 oldal, 3999 HUF

 

Edith Eva Eger mindössze tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek szülővárosába, Kassára, és szüleivel, valamint egyik nővérével együtt marhavagonokban Auschwitzba deportálták. Édesanyját és édesapját már a táborban töltött első napon elvesztette, a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele egy karlegyintéssel a gázkamrába küldte őket. Ő és nővére, Magda rengeteg érzelmi és fizikai megpróbáltatás után, de túlélték a borzalmakat és lehetőséget kaptak arra, hogy új életet kezdjenek. Sok holokauszt-túlélőhöz hasonlóan azonban sokáig ő sem tudott mit kezdeni a szabadsággal, amelyet beárnyékoltak a szörnyű emlékek, valamint szüleinek és szerelmének elvesztése. Később férjhez ment, családjával együtt Amerikába költözött és pszichológiát tanult, de továbbra is múltjának rabja maradt. Évekbe telt, mire beszélni tudott traumájáról, és évtizedekbe, mire teret tudott engedni érzelmeinek. Időközben nemzetközileg elismert pszichológussá vált, aki többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel, gyásszal vagy bűntudattal küszködőknek segít.

Új könyve – amelyet Farkas Nóra fordított magyarra – a gyógyulásról szól. Arról a felismerésről, hogy a fájdalom, a düh és a bűntudat nem tűnik el, ha nem beszélünk róla. És magáról a folyamatról, ahogy az érzésekkel való szembesülés révén elindul a pozitív változás. A döntés tulajdonképpen egy regényes pszichológiai memoár, amelyben a személyes élmények keverednek a páciensek történeteivel és egy sikeres terapeuta módszereinek, hitvallásának leírásával. Bizonyos értelemben segítőkönyv, hiszen támasz lehet mindazok számára, akik a jelenben nehéz helyzetben vannak, és mindazoknak, akik egy múltbeli trauma súlyát hordozzák. Másrészről viszont tekinthetünk rá úgy is, mint szubjektív történelemkönyvre, amelyből a második világháború náci táborainak felfoghatatlan világát, és egy magyar család amerikai emigrációjának történetét ismerhetjük meg.

A szerző maga úgy nyilatkozik, célja a könyvével az, hogy segítsen az olvasóknak megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól, a megbánásaiktól és a félelmeiktől. Támaszt akar nyújtani nekik, hogy ők is megszökhessenek saját elméjük koncentrációs táborából. „Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest” – vallja.
Könyvéhez Philip Zimbardo pszichológus, a híres börtönkísérlet végrehajtója írt előszót, amelyben felhívja rá a figyelmet, hogy Dr. Eger azon egyre kisebb számú túlélők egyike, akik még első kézből tudnak tanúskodni az auschwitzi borzalmakról, ám könyve és tanítása mégis a reményt és az emberi szellem rettenthetetlen erejét hirdeti. Úgy gondolja, azért is képes hitelesen és hatékonyan segíteni mások gyógyulását, mert már maga is megjárta az utat a traumától a győzelemig.

Maga a memoár nem más, mint ennek a nagyon nehéz, sokszor kockázatos és gyötrelmes útnak a leírása, és ezt érzékeltette a szerző azzal is, hogy négy nagy fejezetre osztotta kötetét: Börtön, Szökés, Szabadság, Gyógyulás. Ezzel a négy fogalommal egyszerre ragadta meg saját élettörténetét, és ezek mentén értelmezte magának és pácienseinek fejlődési folyamatát is, és a kettőt párhuzamba állítva mutatta be. „Senki más nem tehet minket áldozattá, csak mi magunk” – hangsúlyozza könyvében újra és újra a szerző.

A memoár egyébként nemcsak tartalmával és rendkívül fontos üzeneteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy remekül van megírva és összeszerkesztve. A visszaemlékezések ugyanis nemcsak érzelmileg kidolgozottak, hanem írástechnikailag is. Dr. Edith Eva Eger jól felépített, több szálat mozgató, több sorsot magába foglaló művet adott ki a kezéből, amely nemcsak tanulságos és inspiráló, hanem jó olvasmány is. Memoárja nemcsak arról szól, hogyan próbálta meg túlélni a múltat, hanem arról is, miként került ki annak fogságából, ls hogyan alakította ki azt az életstratégiát, amely lehetővé tette számára, hogy vállalja a felelősséget önmagáért és megtanuljon a jelen örömeinek élni. Ez az a gondolat, amelyet át szeretne adni a világnak. „És te is itt vagy! Itt vagy! A szent jelenben. Nem tudlak meggyógyítani téged – mint ahogy senki mást sem –, de ünnepelhetem a döntésedet, hogy lebontod a tudatodban lévő börtönt, tégláról téglára. Nem tudod megváltoztatni, ami történt, nem tudod megváltoztatni azt, amit tettél, vagy amit tettek veled. De eldöntheted azt, hogyan élsz most. Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel.”

Szerző: Forgách Kinga

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4613578269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.