Olvass!

KönyvesBlog

Dragománnak a walkman volt a saját szobája

2018. január 25. .konyvesblog.

szovegalafesto_refuge.jpg

A Fiatal Írók Szövetsége és a NOWmagazin rendhagyó sorozatot indított 2017-ben: a Szövegaláfesőn az irodalom és a zene fuzionál egymással. Kéthetenként írók foglalják el a Refuge-t, és mutatják meg kedvenc lemezeiket. A meghívottakat Décsy Eszter, a NOWmagazin főszerkesztője kérdezi.

Az előző részek tartalmából:

Babicky Tibor - Lhasa de Sela: Rising (2009) és Metallica: And Justice For All (1988)

Babiczky Tibor, akinek annyira nem megy a multitasking, hogy fogmosás közben is csak fogat tud mosni, ha ír, akkor ír, csendben. Ha zenét hallgat, akkor azt nagyon, és sokat, a komolyzenétől az extrém metálig bármi becsúszhat. Elsőként alkudott ki két féllemezt döntésképtelenségből, így került elénk először Lhasa utolsó albuma a búcsúzás legszebb melankolikus dalaival, Babiczky a tragikus halálra és montreali havazásra Nietzsche idézettel felelt.

A halál ösvényein tovább haladva, összekacsintások között hallgattuk tovább a Metallica lemezét, és hiába 9:48 másodperces a To Live is to Die, ami a kikapcsolt mikrofon mögött hangzik el, az ott is ragad.

Peer Krisztián - Lemon Jelly: Lemonjelly.ky (2000)

„A haladó szellemű metálosok pankok lettek”

Peer Krisztián a popper költő, aki lényegében mindent (is) hallgat. Nagy nehezen rábökött a Lemon Jelly albumára  az 90-es és 2000-es évek fordulójának brit triphop szcénájából, majd egy instant DJ-zés formájában meghekkelte a rendszert, és térben és időben ugrálva prezentált egy kis slágermúzeumot, miközben arról mesélt, hogyan veszett el táskástól egy jegyzetfüzetet a Sziget en, amibe egy biztonsági őr csajjal vésette bele a világ legzseniálisabb szókapcsolatát koncert közben, ám később minden a feledés homályába merült.

Totth Benedek - Massive Attack: Mezzanine (1998)

„Ez a harmadik második regényem.”

Brit triphop szcéna kettőpontnulla, avagy a Massive Attack klasszikus lemeze, a Mezzanin Totth Benedek prezentálásában, annak ellenére, hogy elsőre végig sem tudta hallgatni rocker füllel, de egy koleszos szobatárs végül betörte. Fordítói kiégés és önsorsrontás zeneileg, rögtönzött életvezetési antitanácsokkal fűszerezve. Bevallott popkulturális hiányosságok a Dr. House-tól a Silent Hillig és az Angel című dal felcsendülése egy brazil szappanoperában, amitől mindannyian a pokolban fogunk égni. Irodalmi mélyelemzések, mint például: „az a pernye jónak tűnt”. Nyelvi játékok andalító sötét triphop aláfestéssel, Totth Benedek remekelt szövegaláfestőként.

Potozky László - Pink Floyd: The Wall (1979)

Az örökérvényű The Wall nemcsak Potozky László egyik nagy kedvence, de legújabb regényével is akadnak tudatos és tudattalan párhuzamok. Háborús emlékek a határon innen és túl a fikció és a valóság világából. Aktuális közéleti témák kifordítva és befordítva, sűrűn viktorozva és mindenkinek saját libegőt kívánva, majd eljutottunk a Kádár-viccekig is. Mindeközben Potozky azt is elmeséli, hogy ihletgyűjtés közben hogyan jutott el az internet végéig, és értekeztünk az elnyomott iskolai tanárok lelki mechanizmusairól is. 

Dragomán György - Tom Waits: Bone Machine (1992)

„A walkman volt az én saját szobám.”

Dragomán Györgynek külön érfelvágós- és dühös zenei playlistje is van íráshoz, nemcsak hallgat zenét munka közben, kifejezetten szüksége van rá. Válogatás helyett azonban a legfüstösebb-legwhiskysebb hangú zenész, Tom Waits lemezét hozta. Autózás Macedóniába Black Wings-zel, így lesz egy dalból alaplemez, rajta gótikus, fekete balladákkal, halállal, gyilkossággal, és ez Dragomán számára nagyon vonzó, ám Nick Cave-hez nem nyúlna. Régen a költők voltak a rocksztárok, de Bob Dyan Nobel-díja csak egy jó vicc. Előkerültek Abba és Village People lemezek egy líbiai orvostól, és mesélt egy régi VHS-re felvett Iron Maiden koncertről is, amiről azt hitte, ő vette fel, és nagyrészt egy NKD-s dizőz gálaműsora van a szalagon. Írás közben jöhet bármi: jazz, dubstep, black metál loopolva, hangulatkonzervnek.

A 2018-as évet Győrfi Kata költő indította, aki egyenesen Bukarestből érkezett, január 29-én Kalapos Éva mutatja majd meg kedvenc filmes albumát. Februárban Zilahi Anna és Fehér Renátó ingerli a füleket és nyílik meg egy új oldaláról, márciusban pedig Deres Kornélia és Cserna-Szabó András tálal ki zeneileg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9213602165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.