Olvass!

KönyvesBlog

Európa lágy altestében az emberek unalmukban gyűlölik egymást

2018. február 15. .konyvesblog.

A tudatlanságból következik a kitaláció. A téves eszmék sokasága rendszerré összeállva hozza létre a kollektív tudatot, magát a társadalmiságot. Történelmi tudata csak az embernek van, és a történelemről kialakított képzeteink nemzettől, kultúrától függetlenül a tudatlanság pazar virágai. Mennél kevesebbet tudunk, annál színesebb, bűzösebb a hazugságrendszer, amelyet magunk, eleink és utódaink köré növesztünk. … A mese a mi egyetlen csápunk a valóság felé. A mese bevallja, hogy hazudik, ez az egyetlen becsületes álláspont. Az összes többi nézet, kitaláció, vallás, ideológia nem vallja be, tehát a legsötétebb, legaljasabb módon hazudik.

 – olvashatjuk Spiró György Kőbéka című, önmagát mesélyként meghatározó művében, némileg talán öndefinícióként is. E különös műfajú szöveg, melynek sorai közül rendszeresen ránk vigyorog a mindentudó mesélő, egyfajta groteszk haláltáncot rop: velünk, az olvasóval, és főhősével, (Dr.) Melák Kálmánkával.

Spiró György: Kőbéka

Magvető, 2017, 248 oldal, 3499 HUF

 

Lineáris életrajz, pikareszk valamint (le- és szét)nevelődési regény, disztópia, politikai szatíra elbeszélői fogásai rugdossák kedélyesen fenékbe egymást mesélyünk lapjain, miközben a tökéletesen hülye főszereplő hol miniszterelnök-, hol öngyilkos terrorista-jelölt, esetleg a világ egyik leggazdagabb , noha hajléktalan embere, cigány, zsidó, francia, magyar; egyik pillanatban az ENSZ főtitkárának házikedvence, a másikban pedig a legalantasabb indiai kaszt számára is megvetett halottmosó. De történjen vele bármi, Kálmánkát alapvető nyugalmából nem lehet kibillenteni; gondolkodni, beszélni nemigen tud, lényeg, hogy előbb-utóbb megetessék, esetleg fedél is legyen a feje fölött, a börtönt, verést, gyilkossági kísérleteket végül is ki lehet bírni, ha meg mindez túl nyomasztóvá válik, akkor álomba lehet merülni, szükség esetén nyitott szemmel is.

Kálmánka a honfitársunk valamikor a nem is túl távoli jövőben, ahol

  • a Lágymányosi hidat, miután már volt Rákóczi-, Orbán-, Horthy- és Kádár-híd, újra Lágymányosinak nevezik,
  • az ellenzék hallgatólagosan támogatja a kormány összes embertelen intézkedését, hiszen így azokat nem neki kell végrehajtania, ha majd egyszer uralomra kerül,
  • az értelmiségiek közmunkások,
  • a hőn áhított nemzeti egység a szegénységi bizonyítványok közösségében végre-valahára megvalósult,
  • ügyintézés, infrastruktúra nincs, van viszont király, aki elrendeli, hogy a két keresztutcával rendelkező településeket várossá nyilvánítsák, így büszkén számolhat be országa exponenciálisan növekedő urbanizációjáról.

Kálmánka 193 centi és 128 kiló, 48-as cipőt visel, hol szőke és fehérbőrű, hol cigányosan kreol és olajos képű, és mivel közismerten a falu leghülyébb embere, meg is választják ispánnak, mely funkciójában egyetlen célkitűzéshez ragaszkodik állhatatosan: púposítsák fel a vasúti síneket az ő szülőhelyén, Zápon is, úgy, ahogyan egyszer Budapesten látta, kánikulában. Be is indul a kapkodó, adminisztratív semmittevés, hogy aztán Kálmánka szabotázsgyanúval rövid úton börtönbe kerüljön -- családja és faluja nagy megkönnyebbülésére.

A börtönből Kálmánka szinte azonnal a globális bűnözés és politikai konspirációk káoszába kerül, s az olvasó megtapasztalhatja, hogy a hajdanában tételezett világszellem hűlt helyén a tökéletes romlottság és esetlegesség járja haláltáncát idióta rángatózással. Faustnak az idők teljességét, Ádámnak az emberi létezés értelmét kutató utazása, az ördögi szofisztikától a mennyei harmóniáig ívelő megismerési folyamata helyett Kálmánkában és körülötte a hülyeség üressége tombol, ragadja a cselekmény bárhova: a Golf áramlatot áruló orosz maffia kaviártól roskadozó tárgyalóasztalától kezdve a neandervölgyiek genetikai öröksége ellen harcoló fajvédőkön át az embercsempészek halálkamionjának holttestektől és ürüléktől bűzlő konténeréig (s tovább).

Spiró új szatírájában a gardróbból választanak jelmondatot a politikai erők

Legyen a címe Kálmánka? De ki ez a Kálmánka? Legyen Kálmán vitéz? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte.Legyen a címe Lipót? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben.Spiró György: KőbékaMagvető, 2017, 248 oldal,...

S ha az olvasó még nem szédülne eléggé e tébolyultan röhögő haláltáncban (és időnként a túlfeszítettségtől már-már önkioltó, unalomba fulladó, groteszk poéntömegben), hát kap még egy időutazást is a nyakába: Kálmánka egyszercsak a II. Világháború vége után találja magát a Lipótmezőn, ahol ráadásul egy másik időutazóval, a Történésszel is találkozik. S míg a jobbhíján a tébolydában elszállásolt moszkoviták és a deportálásból visszatért zsidók marják egymást, Kálmánka egyszerre tudja meg, hogy miféle gaztettek fognak Rajk, Szamuely és társaik nevéhez fűződni, valamint, hogy 2007-ben hogyan válik majd az egész Lipótmező könyvtárostól, dokumentációstól, kiállítási anyagostól a semmi martalékává. Mindeközben pedig az olvasó rémülten nyugtázza, hogy történelmünk valódi eseményei zavaró zökkenésmentességgel illeszkednek a teljességgel fiktív előzmények láncolatába.

A végjátékban Kálmánka újra átesik az időkapun, hogy végre hazatérhessen Zápra, ahol vágyai szerint őt szerető családja és az ENSZ-vezetőségben megismert kedvese várja. Át is kel az aknazáron, a pengekerítésen, hogy aztán megtudhassa, hogy szülőföldje igaz, hogy ketyeg, de legalább szabad. Kálmánka nemcsak hogy a sugárfertőzésről nem tud semmit, hanem arról sem, hogy rémségesen öreg és ronda lett, akárcsak az a mellette elcsoszogó szipirtyó, akivel kölcsönösen nem ismerik fel egymásban a hajdani szép és tüzes szeretőt. És hogy miképpen nem történik meg ez a találkozás?

…el lehetne mesélni, de nem érdemes, mert úgy kihullott ebből a történetből, mint a huzat

 – mondja mindentudó elbeszélőnk, az európai kultúra szellem-, etika- és történelemfilozófia-történetének totális lebontása közben mintegy érintőlegesen a mesély szerkezetét is szétroncsolva.

Nincs más hátra, mint hogy Kálmánka szembesüljön azzal, hogy szülőhelye immár pusztaság, ahol ember nagyságú gombák és fává terebélyesedett gyomok között dinók legelészgetnek. De a sárgadinnye méretű füge finom, a hajdani bűzös-koszos tavacska vize mélykék, le lehet feküdni a fűbe és aludni, álmodni hajdani szeretőjéről…

Kálmánka a szántóföldön született, mint Kukorica Jancsi és egy pervertált tündérkertben, szerelemről álmodva hal meg, mint egy elátkozott Csongor, miután szembesült az Éj monológjának semmiből semmibe tartó történelmi látomásával. Csakhogy a metafizikai kétségbeesés fenségéből Spiró hazugságfolyamának következetes igazmondása semmit sem hagy meg számunkra: marad a tisztánlátás keserű röhögése.

Szerző: Szarka Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5313669002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.