Olvass!

KönyvesBlog

Talán valamiféle jó karmát is beindítottunk – Ilyen volt a Független Mentorhálózat első éve 2.

2018. február 15. Rostás Eni

16114021_673928076115407_8386059667029768996_n_1.pngEgy éves a Független Mentorhálózat, ezért megkértünk néhány mentort, hogy írják meg, milyen tapasztalatokkal zárták az első évet. A hálózat, melyben tapasztalt irodalmárok (írók, költők, kritikusok, irodalomtörténészek) ajánlják fel szakmai segítségüket a kötettel még nem rendelkező pályakezdő fiataloknak, 2017 januárjában indult Ijjas Tamás kezdeményezésére.

A tapasztalatok számomra is meglepőek - Ilyen volt a Független Mentorhálózat első éve 1.

Egy éves a Független Mentorhálózat, ezért megkértünk néhány mentort, hogy írják meg, milyen tapasztalatokkal zárták az első évet. A hálózat, melyben tapasztalt irodalmárok (írók, költők, kritikusok, irodalomtörténészek) ajánlják fel szakmai segítségüket a kötettel még nem rendelkező pályakezdő fiataloknak, 2017 januárjában indult Ijjas Tamás kezdeményezésére. Elsőként Gerevich András, Gerőcs Péter és Szabó Imola Julianna válaszait olvashatjátok.

Deres Kornélia

deres_korne_lia-0826_1.jpgA Független Mentorhálózat, egy évből visszatekintve, (számomra) elsősorban energetikai eseményként értelmezhető. Egy olyan vállalásként indult, amelyik kreatív erőket szabadított fel a kortárs irodalmi közegekben, mentorok és mentoráltak számára egyaránt, kiutat mutatott egy levegő nélküli helyzetből. Persze, nincs új a nap alatt: a tehetséggondozás eddig sem csak intézményi szinten folyt, közös ügyként természetes része volt sok pályatársam életének (a mentorok közül pl. Benedek, Sopotnik, Pollágh, Sirokai, Kollár, Lanczkor, Áfra stb.). Az FMH egyébként sohasem törekedett arra, hogy intézménnyé váljék, pusztán szabad emberek laza szövetségeként működött. Ennek voltak előnyei és hátrányai is: sokkal nagyobb volt mind a mentoráltak, mind a mentorok egyéni felelőssége az egy év alatt bejárható úton. Akárhogy is: egy olyan kiállás volt ez, amelyik a bármely irányból érkező érdeklogika ellen lépett fel, az adomány, az adás, a magánemberi kiállás gesztusa által. És így talán valamiféle jó karmát is beindítottunk. Ráférne erre a közegre.

covers_463280.jpg

Két költővel folytattunk egy éves munkát, eredményeik önmagukért beszélnek, büszke vagyok mindkettejükre. Rákóczi Zoltán 19 éves volt, mikor elkezdtük a szövegműhelyeket: az ő versei az érzékelés és a konstrukciók megfigyelését tűzték ki célul, a részecskék táncai, az elénk kerülő képek keretei érdeklik. Egyik legszebb eredménye az elmúlt év munkájának a Rákóczi-versek első print megjelenése 2018 januárjában az Alföld folyóiratban. Németh Gábor Dáviddal legelőször károlis oktatóként találkoztam: egyik színházelméleti kurzusomra járt. Csak később, az FMH felhívása kapcsán derült ki, hogy ráadásul milyen tehetséges szövegeket ír. Sok helyen publikál(t): Élet és Irodalom, Műút, Tiszatáj, Kalligram, Helikon, Hévíz, Kortárs, stb. A közös munka vele igen speciális volt, hiszen nagyrészt készülő első kötetén dolgoztunk, amelyik 2017 őszén jelent meg a FISZ-könyvek sorozatban. A címe Banán és kutya, és szerkesztőként is jó szívvel ajánlom olvasásra, mert erős és méltó pályakezdéssel van dolgunk. Az egész kötet koncepciója feszes: látás és látszás játékai, a testen keresztül való létezés határhelyzetei, a nyelvben megszülető önészlelés és önszínlelés nyughatatlansága szervezik a verseket. Kerek év volt ez.

Molnár T. Eszter

molna_r_t_portre.jpgA Független Mentorhálózat indulásakor nem jelentkeztem azonnal a mentorok közé, mert úgy éreztem, még nekem is rengeteg tanulnivalóm van. Közben egészségügyi problémáim is akadtak, így amikor Horváth Hanna megkeresett, hogy szeretné, ha én lennék a mentora, egy ideig nem tudtam, elvállalhatom-e. Végül úgy alakult, hogy a második körben csatlakozó mentorokkal együtt kezdtem a munkát, és Hanna mellé André Krisztinát választottam mentoráltnak. 

Hanna a Tilos az Á kamaszkritikusa. Hatodik osztályos tanuló volt, amikor megismertem. Nagyon ügyesen ír és sokat olvas, de fiatal kora miatt ő nem tipikus mentorált. Olyan feladatokat találtam ki neki, amelyekkel a szövegalkotás és a karakterformálás egy-egy aspektusát gyakoroltuk. A feladatok mellett az első fél évben több meséjét, novelláját is átnéztük és javítottuk. Mivel Hanna válogatott sportoló, idén kevesebb ideje van az írásra, de tudom, hogy most is több szövege van készülőben. Kíváncsian várom őket.

André Krisztina nevét a Félonline és a Helikon olvasói már ismerhetik, itt jelentek meg írásai korábban. Kisprózái szellemesek és frissek, legutóbb küldött novellájában pedig mindketten egy nagyob lélegzetvételű próza csíráját érezzük. Nagyon várom a folytatást. Krisztina Marosvásárhelyen él, így vele sajnos az elmúlt évben nem sikerült személyesen találkoznom, főleg e-mailben tartottuk a kapcsolatot.

Az idei év mind számomra, mind a mentoráltjaim számára nagyon turbulens volt, de így is sok íráson átrágtuk magunkat. Remélem, tudtam nekik segíteni, és valamilyen formában folytatjuk a közös munkát. Az biztos, hogy én sokat tanultam ebből a kölcsönhatásból. Nyitottabbá, befogadóbbá tett, és az, hogy strukturáltan kellett végiggondolnom és elemeire bontanom az írás folyamatát, visszahatott a saját írásaimra is.

Zilahi Anna

15965151_673332939508254_2433224461750296771_n_1.jpgA Mentorhálózat keretében két mentorálttal dolgoztam együtt, egy év távlatából már jól kirajzolódik, mit lehet elérni a rendszeres közös munkával. Mind Gerlei Dáviddal, mind Veszprémi Szilveszterrel főként emailben tartottuk a kapcsolatot, azt hiszem, nekünk bevált a nagyon szövegcentrikus, szoros olvasáshoz hasonló, korrektúrázós módszer: az éterben keringő szövegeket akár négy-öt alkalommal is átdolgoztuk. A személyes kontaktus sem maradt el, több alkalommal is találkoztunk, egyeztettünk, beszélgettünk. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy segítsek feltérképezni azokat a lírahagyományokat, elméleti kérdéseket, amelyek iránt a mentoráltjaim érdeklődést mutattak. És persze olvastunk, problematizáltunk, kritizáltunk, dolgoztunk, érveltünk, vitáztunk, mérlegeltünk, ha kellett, elengedtünk.

Nagy örömömre Dávid meghívást nyert a Deákpoézisra, az elmúlt évben megszülettek első folyóirat-megjelenései, szövegeit eddig az Új Forrás, a Hévíz, a Helikon, az ÚjNautilus és az Új Kazán közölte. Az elmúlt egy év munkája során izgalmas volt figyelemmel kísérni a poétikájának alakulását, különös tekintettel arra, hogy Dávid szeptember óta kínai szakos hallgató az ELTE-n, így ez az új nyelvi ráhatás a korábbi írásainak tömörségét csak még tudatosabbá tette, valamint a közös munka kiegészült néhány kínai műfordítással is. Publikációi közül szeretettel ajánlom 2017/4-5- ös Hévízben megjelent Eszpresszó című verset.

gerlei.jpg

Gerlei Dávid

Szilveszter az SZTE BTK magyar alapszakos hallgatója, slammerként került hozzám, a közös munka elején izgalmas kihívás volt a slamnyelv és a líranyelv elválasztása, noha mindkét területen hasonló csapásirány figyelhető meg szövegeiben. A banális virtuóz felmutatásával működnek az elmúlt hónapokban született versek, melyek ott igazán jók, ahol egy pillanatra láthatóvá teszi magát a banálisban rejlő egyszeri, unikális és megismételhetetlen, a meglepő. A Hévíz és a Rost közölte az írásait, ez utóbbi publikációja itt olvasható. Sok érdemem nincs benne, de figyelemre méltó Szilveszter LMBTQ+-tematikájú könyveket, tárgyaló blogja, ami szintén a mentorálási időszak alatt indult el.

veszpre_mi.jpg

Veszprémi Szilveszter

Személy szerint nagyon sokat kaptam ettől a munkától, üdítő és lelkesítő kezdeményezésből személyes ügy lett, amely során mindhárman fejlődtünk, én pedig különösen sokat tanultam az egy évig tartó egyéni felelősségvállalásból. De azt gondolom, nemcsak individuális szinten, hanem az irodalmi közösség szempontjából is jótékony folyamatokat indított el a fiatalabb szerzőkkel való szervezett kapcsolatteremtés, intenzív kommunikáció, szakmai adok-kapok. Tanulságos párbeszéd kezdődött a generációk között, ami ilyen szervezetten még sosem valósult meg korábban. Az is egy érdekes tapasztalat, hogy miként lehet megkönnyíteni a fiatalok belépését az irodalmi intézményrendszerbe, bevezetni őket az irodalmi párbeszédbe és gondolkodásba, ami annak ellenére nem evidens, hogy szerzőként korábban mindenki keresztülment ezen a fázison. Magáról az intézményrendszerről, és annak változásairól is számottevő tudással gazdagodhatott minden mentor, újra testközelből. A visszautasított kézirat mint szerelmi bánat, az első elfogadott kézirat pedig maga volt a mámor.

A Független Mentorhálózat február 15-én mutatkozik be Budapesten a Magvető Caféban, és 16-án Szegeden a Grand Caféban

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8013668528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.