Olvass!

KönyvesBlog

A szakítás mindig egy történet kezdete is

2018. március 16. Kiss Orsi

Az első szerelmet és az első szexet nem feltétlenül követi a szakítás, itt most mégis valamit ilyesmit figyelhetünk meg: majdnem pontosan Az első című kötet megjelenése után ugyanis a Menő Könyveknél megjelent a Szakítós, benne 19 kortárs író novellájával. Az antológia történetei ugyanakkor túlmutatnak a szerelmi kapcsolatokon, hiszen a szakítás baráttal, csapattal, hazával is megtörténhet.

Szakítós - Kicsit halj bele, aztán rázd meg magad és menj tovább! (felelős szerk.: Csapody Kinga)

Menő Könyvek, 2018, 376 oldal, 2990 HUF

 

Az egy elég nagy könyvpiaci közhely, hogy a magyar olvasó főleg a regényeket szereti, az ifjúsági irodalomban tavaly viszont egy egészen új és érdekes tendencia kezdett kibontakozni. Egyre-másra jelentek meg az antológiák, melyek témáikban, hangvételükben, válogatásaikban egyszerre voltak izgalmasak és figyelemfelkeltőek. Az első ilyen kötet jó egy éve a Menő Könyvek Az első című novelláskötete volt (ITT írtunk róla), ami az első szerelem és szexuális élmény köré épített. Maga a téma eléggé kiaknázatlan a magyar szépirodalomban, ráadásul sok író, sok hangon mesélt erről, a kötet épp ezért elég nagy figyelmet is keltett. Tavasszal ugyancsak egy hiánypótló kötet született: a Tilos az Á kiadásában ekkor jelent meg a Szívlapát című versantológia, amely kimondottan a 16+-os olvasókat célozta meg, és öt nagy tematika mentén válogatta a kortárs verseket (ITT írtunk erről is). Az év második felében jelent meg (ugyancsak a Menő Könyveknél) a Szívek dallama, amely négy író történeteit fogta össze, majd a Világvége alsó című antológia a Naphegy Kiadónál, amely életkorban a kicsit fiatalabbakat, inkább a 6-12 év közöttieket célozta meg, és amely a magyar népmeséket gondolta és mesélte újra. Valami tehát elkezdődött tavaly, kicsit mintha az olvasók is felfedezték volna azt, hogy jó, ha sokféle nézőpont és más-más hang szólal meg ugyanabban a könyvben és akár ugyanabban a témában is, és hogy pont ez a sokféle hang biztosítja azt, hogy a végeredmény új és izgalmas legyen.

Tulajdonképpen ezt az utat folytatja a Szakítós című válogatás, amely Az első párja vagy ellenpárja lett. Utóbbi azért nehezen eldönthető, hiszen míg Az első látszólag valaminek a kezdete vagy akár betetőzése, a Szakítós ugyanennek a pólusnak a vége is lehet. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen Az elsőbe sem csak olyan novellák kerültek, amelyek a beteljesülésről szóltak (elég csak Mészöly Ágnes bébiszitteres történetére gondolni, amiről sokkal inkább a gyomorszorító, mint a boldog jelző jut eszünkbe). Ugyanígy a szakítós történetek sem mindig valaminek a végét, hanem ugyanennyire valaminek a kezdetét is jelenthetik. Ide sorolható rögtön a kötet első története (Balázsy Panna: Békakirályfi), amely egy Amerikába érkezett diáklány iskolai beilleszkedéséből villant fel egy momentumot. Ebben az esetben a szakítás (sokkal inkább valamivel, mint valakivel) egy fejlődés- és felnövekedés-történet egy állomása, és a főszereplő lány legfeljebb egy illúzióval lesz szegényebb, tapasztalatban azonban mindenképp gazdagabbá válik. Szintén ebbe a kategóriába esik Horányi Hanna Zelma Aztán eljött című írása, melynek hőse nem valakitől, hanem egy iskolától, egy közösségtől vesz (nehezen) búcsút, a továbblépés ugyanakkor kezdetben nem felszabadító, hanem bénító erővel hat rá. Nagy Ildikó Noémi (Guruló Koporsó) hőse ezzel szemben nem iskolát, hanem egyenesen hazát vált: névtelen elbeszélője Joli nevű szerelmét hátrahagyva Erdélyből Izraelbe disszidál, és próbál új életet kezdeni a családjával:

„Mindenféle népek laknak a házban. Az ivrit a közös nyelv. Az a különbség, hogy a többiek igazi zsidók. Az öregek megjárták a táborokat. Mi csalók vagyunk. Róth Ilus, a dédi miatt lehetünk itt. Alig emlékszünk rá, nem tudunk róla semmit. A zsidóságról sem. Nem ismerjük az ünnepeket, az imákat, a szertartásokat. Az ajtófélfán a mezuza azt jelzi, hol ér véget Izrael, és hol kezdődik a mi magyar világunk. Shabbatkor bezárkózunk a lakásba, nem merünk kijönni, nehogy valamit rosszul csináljunk.”

Az új otthon viszont csak ideiglenes, a szakítások száma (leszámítva az emberi kapcsolatokat) így kettőre, majd hamarosan háromra emelkedik. A térbeli elszakadás viszont óhatatlanul együtt jár az emberi kapcsolatok megváltozásával, átalakulásával is: Makai Máté (Koptatott póló) E/1.-es elbeszélője Csopakról költözik a Dunakanyarba („Pestre, azazhogy nem pont oda, de a közelébe”), maga mögött hagyva a régi barátait, ezáltal pedig nemcsak két külön buborékba, hanem két külön világba is kerülnek. Sok év elteltével a csopaki mólón üldögélve hiába találják meg látszólag a közös hangot, az együtt nem töltött időt nem lehet együtt töltötté tenni – ugyanakkor pedig azt, ami előtte volt (barátság, összetartozás, közös élmények, stb.) és az ebből fonódó köteléket sem lehet egyetlen csapásra elvágni. Ugyanaz a dilemma jelentkezik Mészöly Ágnesnél (Egészpályás indítás): a Copfos nevű kézilabdás életét kitölti a sport, ám eljön az a pont, amikor az agresszív, fröcsögő, az egész csapatot megbénító edző verbális kirohanásait már nem bírja tovább, és egy olyan döntést kell hoznia, amely valószínűleg alapjaiban változtatja meg az életét.

Szakításkor megszűnik a létezés koordináta-rendszere

Bő egy éve jelent meg a Menő Könyvek első ifjúsági antológiája, Az első (ITT írtunk róla, és az év végi ötvenes listánkra is felkerült). Ebben Dragomán Györgytől Tasnádi Istvánig tizennégy szerző idézte meg az első szexuális együttlét emlékét, az előszót Nyáry...

A novellák között persze több olyan is van, amely kimondottan a szerelmi szakításra koncentrál, vagy abból indul ki. A legizgalmasabbak persze mindig azok, amikor ezek önmagukon túlmutatva mesélnek el valamit. Karafiáth Orsolya (Nem tökéletes) lányhőse önmagát adta fel egy párkapcsolatban, ennek visszásságaira viszont csak a szakítás döbbenti rá. Bár látszólag nagyon távoli, mégis nagyon hasonló utat jár be Molnár T. Eszter (A turné) zenész elbeszélője is, aki hirtelen felindulásból utazott ki a barátnője után Londonba. A dolgok viszont nem a tervek szerint alakultak, a srác pénz és szállás nélkül marad, egy véletlen találkozásnak köszönhetően viszont hamarosan egy kocsma színpadán találja magát. Kalapos Éva a Majd hívlak című írásában perspektívát váltott és egy fiatal pár kapcsolatát, illetve annak végét egy anya szűrőjén mutatja meg. A csendes teázásra készülő asszony nyugalmát a hirtelen betoppanó lány töri szanaszét, és anyatigrisből a szemünk előtt válik szolidárissá azzal az igazából vadidegen lánnyal, akit a saját fia tett lapátra. A felismerések, illetve azok hiánya jellemzi Lakatos Levente kicsit thrillerszerű, két szálon futó történetét (Egyszer biztosan elmúlik). A nyáron pultosként dolgozó tanár elbeszélő egy fesztiválon melózik éppen, amikor híre megy, hogy eltűnt egy gyerek. A férfit szinte villámcsapásként éri a felismerés, hogy a gyerek anyja az a nő, aki sok évvel azelőtt rejtélyes körülmények között és egyetlen szó nélkül lépett ki az életéből. Hogy a sok éve maga előtt görgetett kérdésekre választ kapjon, egy hasonlóan traumatikus esemény kellett, a férfi viszont egyetlen pillanat alatt felismeri, hogy attól, hogy a nő nem volt jelen az életében, még nagyban meghatározta azt. Garaczi László novellájában (Hasítás) ezzel szemben talán picivel több is a nő, mint kellene, hőse szerelemsorában legalábbis mindig van vagy öt-hat jelölt, plátóiak meg egészen kézzelfoghatóak is. Nagy igazságok nincsenek, csak az elhatározás, hogy hősünk egyszer majd mindent helyrehoz, meg egy rakás ismerős szerencsétlenkedés, köztük egy pumpálós jelenet, olyan igazi vinnyogva röhögős, ami persze csak újabb bonyodalmakat okoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8813724358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.