Olvass!

KönyvesBlog

Serge Bloch: A ceruzám gondolkodik, én csak követem

2018. március 21. .konyvesblog.

serge_bloch-0239.jpgFotó: Valuska Gábor

Serge Bloch a kortárs illusztrátorok egyik legnagyobbika. Több száz kötet fűződik a nevéhez és rendszeresen jelennek meg illusztrációi a legnevesebb lapokban. Legutóbb az Ószövetség történeteit rajzolta meg Frédéric Boyer szövegével dialógusban: a monstre kötetből egy animációs film is készült. Kétnapos budapesti tartózkodása alatt László Kinga, a Latitudes könyvesbolt üzletvezetője kísérte és kérdezte – most az ő személyes beszámolóját olvashatjátok.

Serge Bloch francia rajzoló számos dologgal foglalkozik: a műfajánál fogva tiszavirág életű napilapok (azon belül mondjuk a legjobbak: New York Times, Washington Post, Le Monde, Libération) cikkeinek illusztrálásától a könyvek könyve, a Biblia rajzban való elmeséléséig, a reklámipartól a könyvkiadásig ezer helyen jelenik meg a kéznyoma, és az a különleges benne, hogy akármit is csinál, a stílusára azonnal ráismerünk. Budapesti látogatása során azt a kérdést is feltettük neki, honnan indult az út a világhír felé.

„Lusta gyerek voltam, de korán elkezdtem rajzolni. Valójában egész életemben rajzoltam. Gyerekkoromban csak az öröm kedvéért, később pedig, amikor még fogalmam sem volt, hogy mi leszek, ha nagy leszek, Claude Lapointe műhelyében, és a strasbourgi Iparművészeti Főiskolán jöttem rá, hogy ez akár a munkámmá is válhat, hogy ebből akár meg is lehet élni.”

Az út tehát Elzászból Párizsba vezetett, ahol a Bayard kiadónál kezdett el félállásban dolgozni, majd ennek a kiadónak lett a művészeti vezetője. De munkássága nem maradt a kiadó határain belül. Mintegy 300 könyv képeinek megrajzolása fűződik a nevéhez. Vele kapcsolatban tudatosan kerülöm az illusztrálás szót:

„Rajzolok, tehát vagyok. A ceruzám gondolkodik, én csak követem. És figyelek. Ha vicces lesz, beszédes és van mögötte gondolat, megtartom. Ha nincs, elvetem. Ezért mondom inkább azt, hogy rajzolok, nem pedig illusztrálok.”

Arra a kérdésre, hogy kik hatottak a munkásságára, gondolkodás- és kifejezésmódjára, nehezen válaszol. Rengetegen persze, több óra lenne felsorolni őket. Azért íme néhány név: André Francois, Wilheim Steig, Saul Steinberg, Topor, Sempé, Chaval. Ja, és Réber László miatt kezdett el rajzolni, ezt nagy örömmel emelném ki.

Réber. Amikor Budapesten járt, Serge Bloch ellátogatott az Írók Boltjába. A gyereksarokban Réber László könyveit megpillantva közölte, hogy miatta kezdett el rajzolni. Örömmel fedezte fel a saját könyvét is (Az ellenség Davide Calival), a fotón pedig Ámos Imre képeibe szeret bele éppen.

bloch_pesten.JPG

(fotó: László Kinga/Facebook)

2005-ben Davide Cali küldött neki egy gépelt oldalas szöveget. Ebből a szövegből szeretett volna egy könyvet. Akkor azt gondolta, hogy megpróbál egy olyan kötetet készíteni, amilyet ő szeretne. 

Életében először nem megrendelésre. Nem érdekelte, hogy tetszeni fog-e valakinek vagy megfelel-e bármilyen elvárásnak, csak az, hogy legyen benne valami új és friss. Ez volt a Moi, j’attends. Kivételes könyv született – az életről. Itt már megjelenik a védjeggyé vált stílusa.


„Mindig a vonalból indulok. Szeretem, ha valami egyszerű, nem nagyon kellenek színek. Néha fotóval ötvözöm a rajzaimat. Paul Rand egyszer azt mondta: „Ne próbáljatok eredetiek lenni, csak jók.” A spontaneitást szeretem. És a szabadságot. Fontos, hogy a befogadásban ne legyen szűrő.”

Könyvek, sajtó, reklámvilág, kommunikáció, tanítás – tennivaló mindig akadt, a 2000-es évek közepétől idejét már Párizs és New York között osztotta meg.

serge1.png

(Forrás: Instagram)

Aztán egy nap Frédéric Boyer azzal az ötlettel kereste meg, hogy alkossanak együtt egy könyvet. Meséljék újra a Bibliát. „Soha nem fogjuk megtudni, hogyan is kezdődött minden” – ez volt a szlogen.

„Amikor Frédéric először beszélt nekem erről, egyszerűen nem is értettem, miért éppen velem akar dolgozni. Nem vagyok hívő, katolikus pláne nem, egy kis elzászi zsidó közösségből származom. Nekem az Ószövetség történetei a gyerekkoromat jelentik. Ismertem ezeket az elbeszéléseket… és hirtelen rádöbbentem, hogy lenne kedvem újra elővenni őket és foglalkozni velük. Nem tűnt könnyű feladatnak, de már elég öreg vagyok, végül is, mit veszíthetek, gondoltam. Visszatértek az emlékek, amikor 8-10 éves koromban egy rabbi járt a közösségünkbe. Végtelenül művelt és intelligens ember volt, nagyon szerettem. Stencilpapíron rajzokat osztogatott, és színeztünk, miközben hallgattuk a történeteket.”

Frédéric Boyer nem először dolgozik a Bibliával. 2001-ben szintén a Bayard kiadónál az ő vezetése alatt készült el a legújabb francia fordítás, amit az Írók Bibliájának is neveznek, huszonhét exegéta és húsz kortárs francia író közreműködésével. A cél akkor is hasonló volt: nyelvileg közelebb hozni a könyvet a mai olvasókhoz.

Tulajdonképpen most is valami hasonlóról van szó. A Biblia akkor él, ha újra és újra elmeséljük. Hiszen az emberiség folyamatosan ugyanazokat a történeteket ismétli: identitáskeresés, férfiak és nők kapcsolata, a konfliktusok eredete és kezelése, a száműzetés és a migrációk története, mind-mind ősi történet és egyben nagyon is mai és aktuális.

serge_bloch-0216.jpg

Frédéric Boyer azt mondja erről a könyvről, hogy ez nem egy Biblia, hanem egy olyan könyv, amivel olyan kérdéseket tehetünk fel, amelyeket a Biblia tesz fel nekünk, és amelyek a mai napig aktuálisak. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, be kell hatolnunk a szövegek intelligenciájába. Mert sokszor olyan kérdésekkel állunk szemben, amelyeket nem értünk. A Biblia nem a válaszok, hanem a jó kérdések könyve. A Biblia újramesélése hatalmas narrációs munka. A narráció lelke pedig az interpretáció.

A parafrázis elkerülése végett szükség volt a héber szöveg alapos tanulmányozására is. Amikor Frédéric Boyer kiválasztotta és megírta azt a 35 ótestamentumi történetet, amely végül bekerült a könyvbe, nemcsak a saját letisztult, egyszerű és poétikus szövegét küldte el Serge Blochnak, hanem megjegyzéseket, magyarázatokat is fűzött hozzá, hogy a rajzok is hűen kapcsolódjanak a történethez, hogy önálló kifejezéssel is bírjanak.

Amikor például Noé történetét mesélik el, immáron együtt, akkor eltérnek a kliséként ismert, hagyományos bárkaábrázolástól. Ha Noé nevét meghalljuk, általában egy nagy hajóra gondolunk, tele állatokkal. Pedig a héber szövegben egy dobozról van szó. Serge Bloch úgy ábrázolja ezt a tengeren hánykolódó dobozt, hogy közben a törékenységet hangsúlyozza. Azt, hogy az emberiség rettenetesen törékeny és esetleges módon szabadult meg a végső pusztulástól.

Egy másik példa Szodoma és Gomora története. Ezeknek a városoknak a hiedelemmel és a klisékkel ellentétben nem azért kellett pusztulniuk, mert erkölcstelen életmódot követtek, hanem azért, mert nem fogadták be és elutasították az idegeneket.

A hosszú munkafolyamat alatt számos ilyen és ehhez hasonló történet került felszínre. Mivel ez a projekt eredetileg is úgy indult, hogy egy animációs filmsorozat is készüljön belőle, a történeteket úgy kellett megírni, hogy azok a film 4 perces epizódjai alatt felolvashatóak legyenek. Anekdotaszintű, de tanulságos történet az is, hogy a munkafolyamatban résztvevők mindegyikének meg kellett küzdenie a szöveg értelmezésével. Az animációkat készítő fiatal stáb például képtelennek bizonyult Ábrahám áldozatának elfogadására – erős kéz kívánkozott a munka továbblendítésére.

A sorozatot André Dussolier csodálatos hangja és Benjamin Ribolet zenéje gazdagítja. Részleteket láthatunk belőle az interneten, a könyv mellékleteként is kapható, és oktatási segédanyag is készült belőle iskolák számára beszélgetésindító célzattal. Önállóan nem beszerezhető, mozikban nem forgalmazták.

„Ez a könyv a reményről szól, ezért volt érdekes dolgozni vele” – foglalja össze mondandóját Serge Bloch.

Nemcsak a könyv aratott sikert szerte a világban, de a belőle készült kiállítás is. Párizs, Villeneuve-lès-Avignon, Krakkó és Tokió után legközelebb Svájcba, majd Bogotába készülnek vele. Mindenütt más és más formában lát napvilágot.

Íme egy példa:

Budapesti látogatása óta két könyvét várjuk nagyon, ezeken dolgozik most (többek között, mert mindig rengeteg dolgot csinál egyszerre): az egyik természetesen a Biblia folytatása, a másik pedig egy önéletrajzi könyv. Az, hogy Frédéric Boyer rá tudta venni, hogy folytassák a Bibliát az Újtestamentummal, valóságos csoda.

„Eredetileg csak az Ótestamentum történetei érdekeltek, ehhez van közöm. De nem tudtam nemet mondani Frédéricnek. Most azon dolgozunk, hogy Jézus életét is elmeséljük. Elöljáróban annyit tudok mondani róla, hogy az az elképzelés, hogy szakítsunk Jézus légies, hosszú hajú, szakállas, földfeletti ábrázolásával. Ennek a Jézusnak nem lesz köze a szandálos filmek vagy Mel Gibson Jézus ábrázolásához. Jézus olyan volt, mint mi. Egy közülünk. A személyesség, a közvetlenség üzenetét próbáljuk majd átadni. De hogy ezt hogyan valósítjuk meg, azt még magam sem tudom.”serge_bloch-0225.jpg

Az önéletrajzi könyv saját családjának történetét meséli el. Egy olyan elzászi családét, akinek története szorosan összefonódott Európa történetével.

„Bár a családom soha nem költözött sehova, a nagyszüleim a német hadseregben szolgáltak az első, az apám pedig a francia hadseregben a második világháborúban. Országot váltottunk anélkül, hogy megmozdultunk volna. Benne van ebben Európa történelmének egész őrülete. Magyarország is ismeri ezeket a történeteket. Harminc éve jár a fejemben ez a könyv. Most Marie Deplechin, aki egyébként egy nagyon vagány nő, segített nekem a történetek megírásában. A rajzok még hiányoznak hozzá, de őszre az is elkészül”.

 

A Biblia - A Teremtés

A szerző illusztrálásával magyarul eddig az alábbi könyvek jelentek meg:

Rebellisek enciklopédiája - Ádáz kölykökből lázadók, Sanoma (írta: Anne Blanchard, Francis Mizio, 2010.)
Mihasznák enciklopédiája - Komisz kölykökből zsenik, Sanoma (írta: Anne Blanchard, Jean-Bernard Pouy, 2015.)
Az ellenség, Csimota (írta: David Cali, 2016.)
Eltűnt a tanárunk!, Nyomozás a suliban 1., Vivandra (írta: Jean-Philippe Arrou-Vignod, 2018.)
Rejtély a szertárban, Nyomozás a suliban 2., Vivandra (írta: Jean-Philippe Arrou-Vignod, 2018.) 

Szerző: László Kinga

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9713755538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.