Olvass!

KönyvesBlog

Az első Potter-univerzumban még nem varázslók, hanem nyulak éltek

2018. március 30. Raposa Renáta

Bő húsz évvel ezelőtt J.K. Rowling és vele Harry Potter jelentősen átrendezte az ifjúsági irodalom világát, de több mint száz évvel ezelőtt már találhatunk egy másik Pottert, aki nagy hatással volt a gyerekirodalomra. Története Nyúl Péterről már nem csak a brit kisgyermekek polcain található meg, hiszen első megjelenése óta már 36 nyelvre lefordították. Idén tavasszal mutatták be a mozik a Nyúl Péter adaptációját, bár akadnak olyanok, akik szerint ehhez a feldolgozáshoz Beatrix Potternek is lett volna egy-két keresetlen szava.

Beatrix Potter: Nyúl Péter kalandjai - Térbeli mesekönyv

Fordította: Szabó T. Anna, General Press Kiadó, 2008, 16 oldal

 

Egy levél mindig valaminek a kezdete

Annak ellenére, hogy Beatrix Potter rajongott a természetért, London egyik legelitebb körzetében, Kensingtonban született és nőtt fel. Otthon tanult, nevelőnők tanították, amiről annak idején így vélekedett: „Hálisten, hogy soha nem küldtek [iskolába]… lefaragtak volna az eredetiségből”. Mi is hálásak lehetünk ezért, hiszen Nyúl Péter az egyik nevelőnő fiához, Noel Moore-hoz szóló levelében kelt életre. A fiú sokat betegeskedett és Beatrix leveleivel próbálta feldobni a mindennapjait. Édesapja, Rupert ösztönözte őt a rajzolásra, amikor 12 éves korában saját rajzait adta oda a lányának másolásra. Végül Beatrix a természet iránti szeretetét vegyítette a rajzolással és rengeteget gyakorolt, hogy minden apró részletet vissza tudjon adni.

Kép forrása: Pinterest

A tinédzser Beatrix titkos naplója

Már gyerekkorában is különleges kapcsolat fűzte az íráshoz. A legtöbb tinilánnyal ellentétben Potter titkosírással vezette naplóját, de ezt végül csak halála után 20 évvel sikerült megfejteni. Nem tudni biztosan, hogy mi vitte rá a titkos jelek használatára, de szüleihez való viharos kapcsolatát ismerve egyszerűen arról lehetett szó, hogy minden lehetséges módon elrejtette a gondolatait. Naplóját, melyet Leslie Linder dekódolt, The Journal of Beatrix Potter from 1881 to 1897 címen adták ki. Annak ellenére, hogy titkosírást használt, nem írt semmilyen különleges eseményről, inkább a társadalomról, művészetről és a saját fejlődéséről szóló gondolatait vetette papírra, valamint rajzai piszkozatait készítette el.

Kapcsolata a természettel

Bár a nők abban az időben nem mehettek egyetemre, Beatrix Pottert a szülei ösztönözték a tanulásra. A fiatal nőt nagyon érdekelték a természettudományok, és késő húszas éveiben szenvedélyesen foglalkoztatta a mikológia, vagyis a gombák tudománya. A gombákról skicceket készített, emellett termesztésükről is igyekezett minél több ismeretet elsajátítani. Írt is egy tanulmányt a csírázás elméletéről (On the Germination of the Spores of Agaricineae), melyet benyújtott a Linnean Society-nek, de mivel nő volt, ezt nem publikálták. Csak jóval a halála után kezdték el elismerni a tudományos munkáját, és akkor a társaság ki is adott egy bocsánatkérő nyilatkozatot.

Kép forrása: armitt.com

De nemcsak a gombák érdekelték, az állatok iránt is rajongott, többször nyilatkozta, hogy akkor a legboldogabb, amikor háziállatok között lehet. Beatrix Potter maga is rengeteg állatot tartott otthon, köztük nyulakat, békákat, egereket és süniket. Nyúl Pétert és Nyuszi Benjámint az első két házikedvencéről mintázta.

Beatrix Potter: Tüskés néni kalandjai

Fordította: Szabó T. Anna, General Press Kiadó, 2010, 30 oldal

 

Halálakor Beatrix Potter több mint 4 ezer hektárnyi területen 14 farmot és 20 házat hagyott hátra az angliai Tóvidéken. A birtoka, Hill Top 1946-ban nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt. Emellett a Beatrix Potter Világa nevű szabadidőpark is napi szinten fogadja látogatóit, ahol a gyerekek találkozhatnak több szereplő, például Nyúl Péter, Kacsa Jolán és Tüskés néni figurájával is.

Nyúl Péter világa

Az eredetileg 1902-ben megjelent Nyúl Pétert is a Tóvidéken töltött időszak inspirálta. Innen küldte azokat a bizonyos leveleket nevelőnője fiának. Egyik levelében egy történetet mesélt el el négy nyúlról: Flopsyról, Mopsyról, Cottontailről és Peterről. Később ezt a levelet kérte vissza, és másolta le a rajzokat a könyvéhez. Beatrix Potter először 1900-ban próbálta kiadni a művét, kevés sikerrel. Ám nem adta fel, és saját költségén adott ki 250 példányt a Nyúl Péter kalandjaiból, és küldte szét őket a család barátainak, többek között a Sherlock Holmes írójának, Sir Arthur Conan Doyle-nak. A könyvet végül annyira szerették az ismerősök, hogy az már a kiadók figyelmét sem kerülte el. Végül a Frederick Warner & Co. adta ki, miután Potter beleegyezett, hogy a fekete-fehér illusztrációit elkészíti színesben is. Az év végére már akkora kereslet volt iránta, hogy hatszor kellett újranyomniuk és a következő évben több mint 20 ezer példányt adtak el belőle. Nem ez volt az egyetlen könyve, amelyet maga adott ki először. Harmadik gyerekkönyvét, A gloucester-i szabót is maga publikálta, mert nézeteltérése támadt a kiadóval. Mire elsimították a dolgot, Potter már 5 ezer példányt eladott belőle. Beatrix Potter tehetséges üzletasszonynak is bizonyult, rájött ugyanis, hogy olvasói szívesen megveszik a karaktereivel díszített termékeket, így ő maga kezdett el babákat tervezni és végig figyelemmel követte a fantáziavilágából életre kelt figurák forgalmazását.

Miss Potter

Karrierje magasan ívelt, ám szerelmi életéről ez nem volt elmondható: tehetős család révén Potterék jó partit szerettek volna a lányuknak, Beatrix viszont a szerkesztőjének, Norman Warne-nek mondott igent. Szüleinek nem tetszett a választott, és nem adták áldásukat az eljegyzésre. Az esküvőből végül nem lett semmi, Warne ugyanis pár héttel az eljegyzés után leukémiában elhunyt. Beatrix Potter 47 évesen ment férjhez William Heelishez, akivel 30 évig boldog házasságban élt. Életének ezen szakaszáról szól a 2006-ban bemutatott Miss Potter, melyben Renée Zellweger alakítja az írónőt.

Egy rég elfeledett mű

Ahogy öregedett, Beatrix Potter látása romlott és már nem tudta tartani a magától elvárt színvonalat. Életében megjelent utolsó könyve a The Tale of Little Pig Robinson volt, melyet régebbi rajzokból és vázlatokból ollóztak össze. Ennek ellenére nem ez a története az utolsó: 2016-ban adták ki a The Tale of Kitty-in-Boots című könyvet, melynek illusztrációit Potter sosem fejezte be, úgy vélte ugyanis, hogy macskákat nem tud szépen rajzolni. Miután a főszereplőről csak egyetlen rajz maradt fenn, a könyvet Quentin Blake (egy másik népszerű gyerekkönyvíró, Ronald Dahl illusztrátora) egészítette ki. Blake, egyfajta tiszteletadásként, Kitty gazdáját Beatrix Potterről mintázta.

Kép forrása: telegraph.co.uk

 A „másik” Nyúl Péter

1936-ban már tervben volt egy Nyúl Péter-adaptáció, melyet Walt Disney ajánlott fel Potternek. Válasza akkor egy határozott nem volt. Matthew Dennison, Potter életrajzírója szerint az írónő sosem engedélyezte volna azt, ahogyan a Sony ábrázolta a karaktert. „Karrierje kezdetén eldöntötte, hogy ő fogja a szereplői által ihletett babákat tervezni, így senki nem tudja azokat elrontani” – nyilatkozta Dennison. Libby Joy, a Beatrix Potter Társaság tagja is hasonlóan vélekedett, miután az új ábrázolás nagyban eltér az eredetitől.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4613752308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.