Olvass!

KönyvesBlog

R, mint rozsda, remény, regény

2018. május 18. .konyvesblog.

dia-beacon_art_center.jpg

Épp kisgyerekekkel nyaralok a portugál óceánparton, így újra megfigyelhetem, milyen könnyen látnak bele emberszerű formákat, arcokat olyasmibe, ami egy felnőttnek már csak faág, nyugágy, ablak, kő vagy pad lehet. Nádas Péter Világló részletek című regényének borítójához mégsem kell gyermeklelkű felnőttnek lenni, hogy úgy tűnjön, a hajótest elejének ovális lyukai voltaképpen szemek. A dolgok szemlélésében kicsit megfáradt, szomorkás tekintetek. És hogy mindez egy nagy hajón, egy zátonyra futott, fűvel körbenőtt monstrumon, amit lentről nézünk – telitalálat ehhez a könyvhöz. Dr. Literáti Nagy Ferenc fotóit Tillai Tamás alkalmazta borítóra, és rögtön kettőre, mert ezerkétszáz oldalas a memoár; egyiken a nagy rozsdás test, másikon az arcszerű részlet dominál.

Könyves magazin 2018/1.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2018, 76 oldal, 15 pont + 100 Ft

 

A hajó gazdag szimbólumvilágot nyit meg. A nagy vizet, ami maga az élet, a célirányos navigációt, a sodródást. A méltóságteljes, rozsdamarta testet, ami/aki már túl van jópár dolgon. A partra érést, ami itt nem átmeneti szakasznak érződik, hanem végpontnak, állandósulásnak, a zajló, hullámzó kékség már csak háttér, maga mögött hagyott játékmező.

Richard Serra jutott eszembe, konkrétan egy kiállítása, amit New Yorkban a DIA:Beacon Art Centerben láttam pár éve. A Hudson partján, egy völgyben épült, dombok és ligetek között, és hatalmas méretei miatt olyan installációkat is be tud mutatni, amelyek a klasszikus múzeumi terekből kiszorulnának. Serra Kaliforniában született 1938-ban, nagyjából tehát egyidősek Nádassal. Ő a középső fiú, apja mallorcai spanyol, anyja odesszai orosz zsidó emigráns. Irodalmat tanult, aztán hamar képzőművészeti vonalon folytatta a Yale-en, csoporttársai később szintén meghatározó nevekké érett festők, fotográfusok, szobrászok. Különösen viccesnek tartom, hogy amikor szobrászként kezdett el dolgozni, keresetkiegészítésként alapított egy költöztetőcéget, ahol olyan barátaival cipelték a bútorokat, mint Philip Glass zeneszerző vagy Chuck Close, aki az amerikai képzőművészet megkerülhetetlen figurája.

sumarfr2010123.jpg

Serra minimalista szobrász. Hatalmas elemeket készít, az a tér izgatja, ami létrejöhet általuk, a köztük mozgó emberekben megszülető érzések. Ha azt a magányt, sűrűséget keressük, amit egy motoros élhet át, amikor megáll Sierra Nevadában, leveszi a bukóját és körbenéz a sziklák közt a csendes tájban, Serra íves, rozsdabarna tereptárgyai közt megtaláljuk.

Visszaemlékezésében azt írja, apja egy hajóépítő telepen dolgozott, ő is sok időt töltött ott vele. Minden lenyűgözte, még a hulladéknak minősített óriási elemek is, és az életművét látva ez tényleg formatív élmény lehetett. A DIA-beli kiállításon is hatalmas, rozsdamarta vasai között járkáltunk. Ősz volt, a fák is rozsdás lombokkal színezték a tájat, a beömlő nap erős fénypászmákat vetített a gigantikus elemekre. Serra labirintust hajlított belőlük, hol egy gesztusnyit formált rajtuk, hol koncentrikusan tekerte meg az elemeket. Volt egy óriási, hajószerű alakzat is, ami kissé beékelődött a hófehér falak közé, a látogatók fölé magasodva.

Így készült a Nádas-memoár borítója

A borító első változataA hét elején érkezett a hír, hogy már csak április 5-ig kell aludni, hogy végre a kezünkbe vehessük Nádas Péter régóta várt memoárját. A Világló részletek tele van „láttató erejű leírásokkal, izgalmasnál izgalmasabb történetekkel, rejtett összefüggéseket feltáró...

Üres falak, nagy vaselemek, sok fény - egyszerűnek tűnhet. De mint a legjobb műveknek a műfajban, erejük pont a szűkszavúságban rejlik. Nem átrobogsz köztük, keresve, hol jönnek már a kiállított tárgyak, hanem csendben, lassan jössz-mész és olyasmikkel találkozol, amikről ezer oldalakon szoktál olvasni; az idővel, ami nagyobb, mint te, és telik, mindig csak telik, helyzetekkel, amikben meghatározod a pozícióidat és bizakodó tekergésekkel, amik végén szeretnéd magad megtalálni.

Szerző: Winkler Nóra

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/1. számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1113976736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.