Olvass!

KönyvesBlog

Oltai Kata: A feminizmus számomra fontos szellemi keret

2018. június 07. forgáchkinga

margo_2018_1nap_posztos0002.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A Margó Extrának olyan érdekes emberek a vendégei, akik ugyan nem írók vagy költők, de a személyiségükre és a pályájukra nagy hatással volt az irodalom. Tegnap este Oltai Kata „művészettörténész, kurátor, galerista, butikos és anya” volt a program vendége a PIM-ben. A Ludwig Múzeum egykori kurátorával Ott Anna beszélgetett nagy hatású könyvekről, feminizmusról és a véletlenek szerepéről. 

Móricz Zsigmond könyvei fontos szerepet játszottak Oltai Kata életében, nemrég azonban egy olyan részletre bukkant az író naplójában, ami felülírta a róla kialakított képét. Épp egy kiállításra készült, amely egy háború utáni női életúttal fog foglalkozni, a korszak forrásait kutatva pedig rábukkant egy naplórészletre, amelyben Móricz gyakorlatilag lekurvázza második feleségét, Simonyi Máriát, amiért befestette a haját és körmét. Minderről egy Facebook-posztban írt nemrég, Ott Anna pedig ennek ürügyén azzal indította a Margó Extra első beszélgetését, hogy megkérdezte: előfordult-e már máskor is, hogy csalódott bizonyos művészekben.

margo_2018_1nap_posztos0007.jpg

Oltai Kata elmondta, hogy ez az eset mindenképp árnyalta számára a Móricz-képet, és szerinte izgalmas lenne megnézni ebből a szempontból a kánon részévé tett többi férfi szerzőt is. Sokszor előfordul ugyanis, hogy kiválónak tartott művészek emberileg úgy nyilatkoznak meg, hogy az minimum szinten sem elfogadható. Példaként felhozta Marton László és Kerényi Miklós Gábor ügyét, amelyek szerinte jól rezonálnak erre a témára, és kifejtette azt is, mennyire érdekes, hogy generációsan milyen máshogy reagáltak ezekre az esetekre az emberek. Mint mondta, az elmúlt ötven évben volt egy nagyon izgalmas, kultúrát megtermékenyítő elmozdulás, ugyanis megszületett a kultúrakritika (cultural studies), ami túl akar lépni a művészettörténet ortodoxiáján, a sematikus, leegyszerűsítő értelmezéseken, és sokkal a tágabb kontextusban nézi a műalkotásokat, nem hagyja figyelmen kívül az alkotó magánéletét, személyes motivációit, vagy a kapcsolatrendszerét sem.

Az inspiráló könyvek listáján az ő esetében egyébként Werner Heisenberg Rész és egész című írása volt az első, ami arról szól, hogy néhány gondolkodó fiatal a világháború után kirándulni megy, és megvitatják az élet dolgait. Oltai Kata elmesélte, hogy ez a könyv ’98 körül került a kezébe, amikor elkezdte az egyetemet (művészettörténet, esztétika és francia szakon), amit nagyon „skizoid” időszaknak élt meg, mert gyorsan fel kellett nőni a feladatokhoz. Elmondta azt is, hogy a természettudományok művelőire mindig felnézett, és hogy ez a könyv megváltoztatta a természetről kialakított felfogását és a világképét is, például megismertette vele a kvantumfizika alapjait, ami miatt egész más megvilágításba került számára a véletlenek szerepe és értelmezése.

„A véletlen, a bizonytalan egy sokkal izgalmasabb hajtóerő. Nem mindig tudni, mi lesz a következő lépés, és vezet-e a munkám valahova.”

margo_2018_1nap_posztos0011.jpg

Ott Anna ennek kapcsán megkérdezte, hogy ez a felismerés-e az oka annak is, hogy olyan sokszor vált munkahelyet és próbál ki új dolgokat. „Eldöntöttem, hogy minden munkából ki fogok lépni másfél-két év után” – válaszolta Kata, hozzátéve, hogy a kimozdulás, a változtatás képessége és az új szituációk mindig előrébb visznek. Szerinte az értelmiségi lét kritikus lét, ami egy sor feladatot ró az emberre, egyszerre jelent szabadságot és felelősséget, ezért „mindig kritikusnak kell lenni, konzekvensen kétségekkel kell beleállni szituációkba és kérdezni kell”.

Ezután FERI nevű feminista galériája került szóba. Elmesélte, hogy a Pázmányon tanult, és ott ismerkedett meg András Edit művészettörténésszel, akit az első mentorának tart. „Sok olyan angol nyelvű irodalmat hozott az órákra, amikről nem is hallottunk korábban. Végül feminista kritikából szakdolgoztam, amit meg is engedtek, bár voltak félelmek azzal kapcsolatban, hogy használhatom-e a fallosz szót.”

Mint rámutatott, számára a feminizmus nagyon fontos szellemi keret lett az egyetem alatt, amit több területen is igyekszik képviselni. „A klasszikus feminista kritika kart karba öltve jár a más típusú társadalmi érzékenyítésekkel, leegyszerűsítve mindennel, ami a fehér, középosztálybeli heteroszexuális férfi perspektíváján kívül esik" – mondta, hozzátéve, hogy ezért amikor a  a Ludwig Múzeumban dolgozott, elkezdett bizonyos szubkultúrákkal foglalkozni, mert nagyon izgalmasnak tartja, hogy hogyan lehet bemutatni olyan dolgokat, amik kívül esnek a társadalmi normán.

margo_2018_1nap_posztos0001.jpg

Később szóba került egy számára fontos másik könyv is, amely a mell kultúrtörténetét vizsgálja. Szerinte nagyon pozitív, hogy a klasszikus feminista kritika történelmi perspektívából kezdte el kutatni a női szempontokat, illetve a kortárs és a történelmi jelenségeket mindig is együtt vizsgálta.

„A nők mindig ki vannak téve annak, hogy nézik, és testiségükben folyamatosan megmérik őket, például hogyan öltözködnek, vagy mennyire sminkelik magukat.” 

Oltai Kata egyébként úgy gondolja, valójában minden ember kommunikál a testével. És hisz abban, hogy ha ez így van, akkor lehet ezt a kommunikációt tudatosan is használni. 

A harmadik és egyben utolsó könyv, amit megemlített Viktor Pelevin Számok című regénye, ami egy olyan orosz bankárról szól, aki a 34-es szám bűvöletében él. „Mindig is izgalmasnak találtam az orosz kultúrát. Ez a történet a kilencvenes évek Oroszországában játszódik, ahol ütközik egymással a régi rendszer és az új kapitalizmus. Ahogy ezt Pelevin visszaadja, az nagyon szórakoztató.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr514029978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.