Olvass!

KönyvesBlog

Meghalt Kányádi Sándor

2018. június 20. .konyvesblog.

kanyadi2.jpg

Kép forrása

Életének kilencvenedik évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze – tájékoztatta ma délelőtt az MTI-t a család.  A Herder- és Kossuth-díjas költőt várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.

Kányádi Sándor 1929-ben született Nagygalambfalván. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, tizenegy évesen veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát Székelyudvarhelyen, a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte el. Később magyar irodalom szakos tanári diplomát szerzett, de soha nem tanított.  

Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, ő közölte első verseit. Kányádi ezután több irodalmi lapnak is dolgozott, az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, majd az Utunk és a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt.

A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét. Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították.  

Tavaly, nyolcvannyolcadik születésnapján még a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték fel a költőt. Akkor Kányádi arról beszélt, hogy egy versnek olyannak kell lennie, amiben mindenki megtalálja a neki járó részt, a gyerekeknek pedig külön megköszönte, hogy ragaszkodnak a verseihez, mert a segítségükkel továbbviszik az anyanyelvet. Szabó T. Anna akkor verssel köszöntötte fel a születésnapos költőt. 

Kányádi vidámságára hatalmas szükség van a 'búvalbélelt világban'

Amikor Prőhle Gergely személyes emlékkel indítja a nyolcvannyolcadik születésnapjához közeledő Kányádi Sándor köszöntését, és elmeséli, hogy a középiskolában, egy Mikes Kelemenről szóló tanulmányiverseny-dolgozat kapcsán találkozott először az ünnepelt költészetével, méghozzá egy éjszakai rádióműsort hallgatva, gyanús lesz, hogy a Kányádival való első találkozás épp olyan generációs emlék, mint a megszakított Kacsamesék.

Kányádi Sándor: Útravaló ének 

 

Tavasz jöttén a kis patak 
akár egy kis egérke 
kikukkint s nyomban kiszalad 
a jég alól a jégre 
Cincogat szaglál szimatol 
és azt mondja no végre 
kijutottam a jég alól 
a sötétből a fényre. 
 
És elindul megy mendegél 
cincogat mondikálgat 
és fölbiggyeszt - hamár egér - 
bajszul egy szénaszálat 
Térül-fordul s már szembejön 
és egyre azt zenéli: 
a legeslegnagyobb öröm 
félelem nélkül élni 
 
Elzirrenti a szúnyog és 
a szúnyogtól a szellő 
és tőle megfújja szél 
az a semmirekellő 
és azt se mondja köszönöm 
világgá fütyörészi: 
a legeslegnagyobb öröm 
félelem nélkül élni 
 
Vigyázba állnak a határ- 
sorompók égre néznek 
a tetejükbe gólyapár 
épít magának fészket 
és azt keleplik odafönn 
s még a béka se kétli: 
a legeslegnagyobb öröm 
félelem nélkül élni 
 
Zengik fütyülik huzalok 
a szerelő s a pózna 
cinkék cinegék víg rigók 
ereszen a csatorna 
Zengi lanka és hegytető 
s fújja ahogy csak bírja 
az éppen égre röppenő 
parányi kis pacsirta 
 
Megáll a nap a delelőn 
s dúdolja döngicséli 
a legeslegnagyobb öröm 
félelem nélkül élni 
és ontja ontja sugarát 
hogy jutna bár egy résnyi 
oda is ahol nem lehet 
félelem nélkül élni 
 

oda is ahol nem lehet 
félelem nélkül élni

 

Forrás: MTI

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1114060076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.