Olvass!

KönyvesBlog

Kemény István: Rengeteg tanácstalan, kapkodó, ijedt és frusztrált embert látok

2018. június 21. valuska

kemeny_lid.jpg

Fotó: Gálos Viktor

A költő, aki a verset lúdbőrben méri, olyan személyes esszékötetet adott ki, amiből megismerhetjük ars poeticáját, utazhatunk Bobby Fischerrel a földalattin, mindezt a rendszerváltásban megfeneklett kompországunkban. Kemény István a Lúdbőr című könyvében elárulja, miért tartja magát bedugott fülű Odüsszeusznak, aki lemond a szirénénekről, hogy az embereket csendben megfigyelje. Extraként 50 fontos könyvet is bemutatott.

Tízek. 2018-ban harmadszorra adták át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyves Magazin idei első számában mind a tíz jelöltet kifaggattuk, a következő napokban ezeket a mini-interjúkat tesszük közzé. A Libri irodalmi díjat végül Tompa Andrea, a Libri irodalmi közönségdíjat pedig Bödőcs Tibor nyerte - a díjazottakkal készült riportunkat keressétek a Könyves Magazin friss számában!

Ha a kötet borítófotóját újra kellene fotózni 25 évvel később, hol készítenék el a képet, ki lenne rajta?

Ugyanazok lennének a képen, mint '89. október 23-án: Szirmay Ági, Kun Árpád, Poós Zoltán és én. A fényképezőgépet pedig most is Bartis Attila kezelné. Hálisten mindenki megvan, csak Árpádot kéne hazahívni Norvégiából. És kölcsön kéne kérni egy vizslát, mert Dongó, akinek az eredeti képen az egyik füle látszik, már '98 óta nem él. Hogy hol készítenénk el a képet? Hát ugyanott, vagyis a Parlament lépcsőjén, hacsak nem tilos.

Kemény István: Lúdbőr

Magvető Könyvkiadó, 2018, 228 oldal, 3299 HUF

 

Bedugaszolta a fülét, ezért önön kívül mindenki hallja a szirének énekét: mit lát 2018-ban?

Rengeteg tanácstalan, kapkodó, ijedt és frusztrált embert látok. Nézem-nézem őket, és lassan elkezdek gyanakodni, hogy talán nem is a szirének énekét hallgatják. Mert a szirének énekéről annyit lehet tudni, hogy veszélyes, de szép. De ezek az emberek mintha inkább undorodnának valamitől. Szóval nem támad kedvem, hogy kiszedjem a fülemből az agyagot, és én is meghallgassam 2018 zajait. Azt meg, hogy milyen szagot érzek, szerencsére nem kérdezted.

Kemény István: Mindig kell valaki, aki nem azt csinálja, mint a többiek

Fotó: Valuska Gábor Kemény István minden új verseskötete nemcsak eseményszámba megy, de meg is határozza, hogy az adott évben mit gondolunk a költészetről vagy akár magunkról. A Nílus egyáltalán nem hurráoptimista, két hosszabb versben is az öregedés, a csalódottság és a szomorúság a téma. A Patai...

Kinek az Ötven irodalmi pillér-listáján szerepelne a legszívesebben a magyar- és világirodalomból?

Talán nem árt egy kis magyarázat: William Gass amerikai író nyomán én is írtam 50 miniesszét a nekem legfontosabb 50 irodalmi műről. De hozzá kell tennem, hogy ez felelőtlenség volt, mert nincs olyan, hogy ötven legfontosabb irodalmi mű. Egy ötszáz tételes lista valamivel reálisabb lenne. Én mindenesetre iszonyú büszke lennék, ha bárkinek felkerülnék az ötszázas listájára.  

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4514060855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.