Olvass!

KönyvesBlog

5 könyv a köztünk élő Patrick Melrose-okról

2018. július 23. .konyvesblog.

Patrick Melrose neve lassan fogalom, a családon belüli abúzus áldozatainak szimbóluma. Az HBO-n jelenleg fut az azonos című sorozat, amely Edward St. Aubyn önéletrajzi elemekben bővelkedő kisregényeit vette alapul. (A Melrose-kötetek első része augusztusban fog megjelenni a Jelenkor gondozásában.) A gazdag és kiváltságos családba született St. Aubynt gyerekkorában rendszeresen megerőszakolta az apja, anyja viszont szemet hunyt a bántalmazás felett (Edward St. Aubyn életéről és könyveiről ITT írtunk részletesen.) Az irodalomban nem ritka az abúzus feldolgozása, amely lehet verbális, fizikai vagy szexuális, megnyilvánulhat a teljes szeretetlenségben, közönyben és elhanyagolásban is. Az áldozatok az adott pillanatban nem is mindig vannak tisztában, hogy éppen bántalmazás alanyaivá váltak, az incidens ugyanakkor lassan erodálja a lelket, a folyamat pedig egész későbbi életükre és az őket körülvevőkre is hatással lehet. Mostani válogatásunkból kihagytuk az iskolai bántalmazásokkal foglalkozó könyveket és kimondottan olyan köteteket kerestünk, amelyek a családon belüli fizikai és lelki bántalmazásokkal, visszaélésekkel, érzelmi sivárságokkal foglalkoznak.

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Fordította: Győri Hanna, Móra Könyvkiadó, 2011, 184 oldal

 

Piroskának sírnia kell – ez az eredeti német címe Beate Teresa Hanika 2009-es regényének, ám Piroskát ezúttal Malvinának hívják, a nagy csúnya farkas helyett pedig a nagypapája teszi pokollá az életét. Egy olyan nagypapa, aki, amikor kettesben maradnak, fogdossa és meg akarja csókolni az unokáját. Aki aztán hiába várna támogatást a szüleitől, nem kapja meg, Malvinának így aztán a családtagok szemlesütéseivel, passzivitásával és a látszólagos közönnyel is meg kell küzdenie.

Kiss Noémi: Sovány angyalok

Kiss Noémi: Sovány angyalok

Magvető Könyvkiadó, 2015, 296 oldal, 3290 HUF

 

Kiss Noémi 2015-ös regényének hősét, Líviát gyilkossággal vádolják, megölte azt a férfit, akit állítólag a legjobban szeretett. A kapcsolat lassú erodálása kezdetben szinte észrevétlen maradt: a családterror stációi még a nő számára sem voltak mindig felismerhetőek, a sértegetések, megalázások, bántalmazások ellenére is szeretett volna hinni abban, hogy lehet számukra közös jövő. „A terror a négy fal között üli torát, ez pedig nem csak a két ember kapcsolatát mérgezi, de mentális állapotukat is nagyban aláássa. A frusztráció és a harag évekig gyűlik a nőben, melyet nem csak a verbális és fizikai bántalmazás táplál, hanem apró, elsőre talán jelentéktelennek tűnő, mégis idegölő, pusztító mozzanatok” – írtuk kritikánkban.

Borbély Szilárd: Nincstelenek

Borbély Szilárd: Nincstelenek - Már elment a Mesijás?

Pesti Kalligram, 2013, 324 oldal

 

A Nincstelenek gyerekhőse egy sivár és minden szeretetet nélkülöző világban próbál boldogulni, de se neurotikus és kiégett anyjára, se az igásló és a részeg disznó állapota közt vergődő apjára nem számíthat. „Egyetlen örömét a számok okozzák, az állandó számolás hideg, éhség és unalom ellen. A barátokat és a játékokat a visszatérő motívumként megjelenő prímszámok helyettesítik, amelyek épp olyan magányt sugallnak, mint ami esténként, az anyával megosztott ágyban telepszik a gyerekre. Már ha apjuk úgy nem dönt, hogy megsimogatja kicsit a feleségét, mert akkor plusz egy emberrel kell megosztani a szalmamatracot” – írtuk kritikánkban.

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés - Vallomás egy traumáról és a terápiáról

Noran Libro Kiadó, 2013, 280 oldal

 

A Bűn vagy bűnhődés elbeszélő hőse hatévesen hagyja végleg maga mögött a gyerekkorát. Igaz, ez csak jóval később tudatosul benne, talán akkor, amikor középkorú nőként egy terapeutához kezd járni. Igaz, már a hatéves gyerek is tudja, hogy amit az unokatestvére művel vele, az túlmegy minden határon, ám csak felnőttként talál rá a kifejezésre: szexuális abúzus. „Fogalmam sincs, hány hónapon vagy hány éven át tartott ez a rémálom az unokatestvéremmel. S a legnagyobb rémálom, hogy nem rémálomként éltem meg. Ez talán a legnehezebb az abúzusban: a beleegyezés. Egy gyerek nem tud beleegyezni semmibe – olvasom sok helyen. Hiába, az ember lelkéből a bűnösség érzését nem lehet kitörölni. Nincs rajtunk újraindítás, 'reset' gomb. Belénk ég, a vádlottak padjához bilincsel” – írja Anoni Mara.

Agota Kristof: A nagy füzet

Agota Kristof: Trilógia (A nagy füzet; A bizonyíték; A harmadik hazugság)

Fordította: Bognár Róbert, Takács M. József, Cartaphilus Kiadó, 2013, 476 oldal

 

„Nagyanyánk Anyánk anyja. Mielőtt Nagyanyánkhoz költöztünk volna, nem is tudtuk, hogy Anyánknak él az anyja. Úgy hívjuk őt, hogy Nagyanya. Az emberek úgy nevezik, hogy Boszorka. Ő úgy nevez bennünket: ’szukafattyak’”. A Nagy Füzet ikreinek a háború alatt a nagyanyjuk közvetlen közelében kell megtanulniuk, hogyan éljék túl a szeretet nélküli mindennapokat. Az öregasszony egyik odavetett mondata („Majd én megtanítalak benneteket, hogy milyen az élet.”) emiatt fenyegetésnek is vehető, pedig aztán a fiúk végül tényleg megtanulják, hogyan boldoguljanak – ezért viszont hatalmas árat kell fizetniük.

A cikk a Yelonnal együttműködésben jött létre.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr1214120787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.