Olvass!

KönyvesBlog

Jobb volt megírni a könyvet, mint átvenni a díjat

2018. augusztus 18. valuska

libridij_konyves-1829.jpg

Fotó: Valuska Gábor

„Jól van, Tibike, de ki kapta az igazi díjat?" - kérdezte Bödőcs Tibortól a díjátadó után a Hrabal sörözőben a szerkesztője, Cserna-Szabó András. Oda többek között a Libri irodalmi díj egyik jelöltjével, Peer Krisztiánnal ment át a közönségdíjas, majd „általános emberi és irodalmi beszélgetés kezdődött emberekkel és irodalmárokkal, és ezek közös halmazával". A részleteket nem ismerjük, de előtte a következők történtek: a Budapest Music Centerben harmadik alkalommal adták át a Libri irodalmi díjat, amit Tompa Andrea kapott az Omertáért, a közönségdíjat pedig Bödőcs Tibor kapta az Addig se iszik című irodalmi paródiakötetéért. Az esten minden jelölt könyvéből felolvastak, Bödőcs kilencedikként lépett színpadra, miután már olvasott Nádas Péter, Parti Nagy Lajos vagy Spiró György is. A Móricz-novellát választotta, és bár annak ellenére, hogy általában kettőt szokott bakizni, most mégis három jött össze, mert „túl nagy életművek voltak a teremben, nyomasztott". Bödőccsel és Tompával több körben találkoztunk a díjátadó hetében, hogy kudarcról, sikerről, humorról vagy Erdélyről beszélgessünk velük.

Tompa Andrea: Omerta - Hallgatások könyve

Jelenkor Kiadó, 2018, 628 oldal, 4499 HUF

 

Cserna-Szabó kérdésére a válasz: Tompa Andrea Omerta című regénye kapta az ún. igazi díjat, a zsűriét. Ráadásul a szerző egy olyan évet nyert meg, ami Nádas Péter Utolsó Nagy Könyvéről, a Világló részletekről szólt. Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyetteseszerkesztője, a Libri irodalmi díj zsűritagja a következővel indokolta a díjat: „Az a könyv, amely a díjat kapja (...), szenvedélyesen beszél. És erős nyelve van ehhez a szenvedélyességhez. Nem is egy, hanem négy. Három különlegesen érzékeny nő és egy kissé félszegen megszállott férfi elragadó szólamát halljuk”. Tompa a díj átvételekor viccesen megjegyezte, hogy rá csak öten szavaztak, míg a közönségdíjasra tizenötezren, de hát ez a különbség a szakmai zsűri és a közönségszavazás között. 

Hol ér össze Tompa Andrea és Bödőcs Tibor világa?

Fotó: Valuska GáborTompa Andreában és Bödőcs Tiborban látszólag annyi a közös, hogy májusban mindketten megnyerték a Libri irodalmi díjat (az Omerta a szakmai zsűri, az Addig se iszik a közönség díját kapta), viszont a Margón kiderült, hogy ez csak a látszat, és ha nincsenek...

Számára a díjjal érkező elsöprő szeretet nagyon nehezen kezelhető, mert a gratulációkat mindig a nyomasztó elvárás kíséri, hogy várják az újabb regényt. „Szimbolikusan csak azt tehetem, hogy nem foglalkozom ezekkel, csak azzal, amit el akarok mondani."

Bödőcs mantraszerűen tudja mondogatni, hogy „jobb volt megírni, mint átvenni a díjat”. Az Addig se iszik a tavalyi év egyik legnagyobb példányszámban eladott könyve volt, Szolnokon, Tatabányán érettségi tétel lett egy-egy novellája, ami nem csoda, mert Rejtőt, Örkényt, Hemingwayt könnyebben lehet tanítani abból a mandinerből, amit Bödőcstől kaptak. Ősszel jön az új kiadás, és tervben van, hogy élő előadáson veszik fel a szövegek egy részét.

libridij_konyves-38218.jpg

Miből tanul a nyertes?

„Álltam a kertkapuban, toltam ki a bicikliket" - eleveníti fel Tompa Andrea a pillanatot, amikor megtudta, hogy nyert. Pár nappal vagyunk a díjkiosztó után, a Margitszigeten ülünk egy padon, a háttérben a gyereke játszik az osztálytársaival egy születésnapi pikniken. Nagy körben, plédeken fekszenek a szülők, telefonoznak, olvasnak, a gyerekek összevissza rohangálnak. Kiderül, hogy az avokádós csokitortát nem annyira viszik, a háttérből egy vízilabda-mérkőzés sok gólt és kiállítást hozó hangjai szűrődnek be.  

A jó kritikák, az Aegon-díj jelölés, a Libri irodalmi díj elnyerése és  a közönség szeretete, vagyis a siker még gyanakvóbbá tette Tompát. Elmondta, hogy hosszan tudná sorolni, mi a baj a könyvvel, mi a rossz benne, hol maníros, de ezt a feladatot átadta a kritikusoknak. „Sokkal inkább arra vagyunk nevelve az iskola, a szülők vagy a keresztény vallás által, hogy a hibából lehet tanulni, abból következik a fejlődés. A sikerrel szemben pont ezért van gyanakvás. Az nem azért lesz, mert valaki sokat dolgozott és elért valamit, hanem például a marketing miatt. Kelet-Európában ez talán még erősebb, a múlt miatt a siker mindig mérgezett, meg nem vagyunk sikertársadalom, ezért van egy ellentmondásos viszonyom a sikerrel, mert nem tudom, mit lehet belőle tanulni. Csak egyet lehet tenni, nem szabad törődni a következményekkel, a sikerrel és a bukással nem lehet törődni, mert csak a csinálás van."

A csinálás persze nem elég, mert "az igazi nagy művekhez minden nap le kell csapolni egy csomó vért, anélkül nem lehet. Azt csak én mondhatom el, azt más nem írhatja meg helyettem, és ezt el is kell hinnem. Ezt a történetet nekem kell elmesélnem, és erre alkalmas is vagyok. Mivel egyfolytában igazságkeresésben vagyok, ezért állandóan mérlegelem, hogy vajon tényleg úgy van-e valami, ahogy gondolom. Amt vágyom megírni, ami mellé a teljes életemmel oda tudok állni? Ott rá fogok találni a nyilván csak nagyon bonyolultan elmondható igazságra?"

bodocs-38752.jpg

Ne legyen önértelmezés

„Bödőcs Tibornak van két gyereke és egy könyve, ez utóbbit lehet megvásárolni az előadás után - mutatja be Hajdú Balázs a Nincs idő gólörömre című előadás sztárját, aki miatt háromszáz fős telt ház gyűlt össze Budaörsön.

Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Helikon Kiadó, 2017, 208 oldal, 2999 HUF

 

Az előadás előtt az előzenekarával, Hajdúval várakozik a művelődési ház öltözőjében két doboz sör, egy roll-up és egy dvd-kkel és könyvekkel megpakolt doboz társaságában. Később nyilvánvalóvá válik, hogy az elvarázsoltnak tűnő, szmóker-tempóban viccelődő Hajdú egy dramaturgiai csoda a tökéletes fellépő Bödőcs elé, aki úgy áll a színpadra, mint az egyszemélyes AC/DC: miközben üti a tempót, szólózik is. A fideszezés, ellenzékezés, viktorozás, lőrincezés, búcsúszentlászlózás mellett a leghangsúlyosabb blokk a bedrogozott gyerekeiről és a nevelés nehézségeiről szól. Egyébként megnyugtatott, hogy Németh Szilárd jelentős tevékenysége ellenére sem múlt ki a politikai humor, bár azt elárulja, hogy még mindig vitákat szül, hogy egyáltalán lehet-e, kell-e politizálni a standupban. A társadalmilag vagy közéletileg érzékeny témáknál “az a fontos, hogy az előadásban ne legyen önértelmezés, okoskodás, TED-Talk avagy hochmetzolás". 

Bödőcs Tibor felszabadította a bölcsészpornót

Sokféle könyvet olvastunk már standuposoktól, de egy sem mutatott túl azon, hogy az alapvetően performatív szórakoztató műfajt igyekezzenek prózára leképezni. A nyelv és a szöveg működése teljesen más egy könyvbe zárva, hiszen eltűnik mögüle a történetmesélő és mindenféle gesztus, showelem, csak a...

Az óriási közönségszeretet teremti meg azt a szabadságot, amiben Bödőcs most a legjobban érzi magát. Hiába hívogatják a kereskedelmi televíziók, hogy kérjen bármit, megkapja, most a Youtube-videók készítésére csúszott rá. Azt várnák tőle, hogy a magyar John Oliverként reflektáljon a közéletre, ezt most kisebb téttel, lazán, de rendkívüli figyelemtől  kísérve csinálja: a Ponyvademokrácia című szkeccsben az Aranyéletből ismert Thuróczy Szabolcs alakítja Samuel L. Jacksont, Bödőcs pedig John Travoltát, hogy megfejtsék a demokráciák különbségeit. Egyébként Orbán Viktor bőrébe is belebújt, vagy ahogy az előadásában elhangzik: Orbán Viktor Bödőcs-paródiákat készít. És akkor itt azt is megemlíthetjük, hogy Bödőcs kétszer felvételizett  a színművészetire, egyszer sem vették fel, de később bejutott a Rádiókabaréba. A standup elsősorban előadói műfaj, írásban máshogy működnek a szövegek, amire jó példa, hogy sokáig nem hívták a kabaré felvételeire, miután írásban olvasták a paródiáját: „Valószínűleg az történt, ami Nádassal, aki nem tudott röhögni a szövegen, de a helyszínen állítólag igen, kuncogott".

Csákánnyal Erdélyben

A kolozsvári születésű Tompának fontos, hogy bonyolultabb történeteket is elmondhasson Erdélyről, ne csak a „leegyszerűsítő politikai vágányon” utazgasson, ebből a szempontból, a tabusított témák kibeszélésben hasonlíthatjuk Bödőcshöz is. Szerinte Trianon után száz évvel azt kell erősítenünk, hogy van egy odatartozás: „Tényleg jó lenne íróként árnyalni a képet, új szavakat és tudást behozni a szerintem közös történetünkről. Bár az írástól való félelem minden nap lebénít, mégis azt mondom, hogy ehhez én is hozzá tudok tenni, ezt a tudást én is tágíthatom. Annyi elmondatlan történet van még”. 

Tompa Andrea: A hallgatás mindig akkor a legérdekesebb, amikor megtörik

Fotó: Valuska Gábor„Azt terveztem, hogy a Fejtől s lábtól után egy százoldalas kis könyvet írok, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok rövid könyvet írni" - mondja Tompa Andrea, aki ezúttal az ötvenes, hatvanas évek romániai diktatúrájából választott hősöket. Az Omertában egy széki cseléd, egy...

„Nagyon erős mezőny volt az idei, mindjárt két súlyos erdélyi nagyregénnyel” - így ünnepelte a könyv díjazását Dragomán György, A fehér király és a Máglya szerzője a Facebookon. Az Omerta mellett Vida Gábor Egy dadogás története volt a másik erdélyi könyv, ami azért érdekes, mert néhány éve Vida arról mesélt Tompának, hogy Horthy Miklós erdélyi bevonulásáról akar írni, miközben ő meg az ötvenes évekkel foglalkozott. Tompa akkor arra gondolt, hogy „úristen, mi mindig ezt fogjuk csinálni, hogy egy csákánnyal megyünk az időben, és próbálunk mindent feltörni, felmutatni?" Szerinte Vida bátrabb volt, hogy elugrott a téma elől, és valami személyesebbet mesélt el, ám ő az Aegon-díj gáláján elmondta, hogy valószínűleg újra előveszi a felemlegetett Horthy-sztorit.

Tompa írói életében Dragomán azért játszik fontos szerepet, mert az egyik utolsó irodalomkritikáját egy orvosi lapba éppen A fehér királyról írta: „Akkor már forrt a fejemben A hóhér háza és a saját diktatúra-történetünk. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy erről lehet írni. Megnyitott valamit. Önbizalmat adott, hogy lehet foglalkozni ezekkel a témákkal." A másik fontos olvasmánynak Demény Péter Visszaforgatás című könyvét tartja.

bodocs-38723.jpg

Bödőcs nem kódexmásoló

„Az irodalmi karrieremről nehezen tudok beszélni, mert rövid és üstökösszerű, és már ki is hunyt, várjuk a következőt" - viccelődik Bödőcs, amikor a stand-upról az irodalomra térünk át. Annyira sűrű volt az elmúlt egy éve, hogy nem írt egy sort se. Egy virtuális kalapba dobálja az ötleteket, hogy milyen irányba induljon tovább. "Van négy-öt medence, és valamelyikbe fejest kellene ugrani." Az ötleteit egy régi vágású Nokiába írja, ami egyszerre csak tíz jegyzetet tud elmenteni, utána töröl. Erre Bödőcs nem rögtön az elején jött rá, ő csak írta és írta az újabb ötleteket, amelyek kitörölték a korábbiakat. „Nincs penzumom, mint Thomas Mannak, vagy Jókainak, akinek napi hat oldal volt. Erre persze Krúdy azt mondta, hogy akkor ő tizenkettőt fog írni."

„Ez a szerzetesi kódexmásolói munka, az, hogy leülök tíztől kettőig dolgozni, főleg a standup szerkesztésére jellemző. Nem lehet megírni az asztalnál A-tól Z-ig az előadást, itt a színpad is műhely, mert előadom, alakítom, húzom, átírom és újra előadom a műsort. A paródiákat is így írtam, és csak akkor hagytam abba, ha már nem jutott eszembe semmi" - mondja Bödőcs, aki a baráti társaságban is elpróbál egy-egy műsorba készülő poént, és figyeli a reakciókat, de "ezt nem lehet sokszor csinálni, mert nem lesznek jók a tesztpilóták, ők is rágöcsölnek és én is”. 

Bödőcs Tibor: Kitomboltam magam az intertextualitás játszóterén

Fotó: Gálos Viktor Addig se iszik címmel jelent meg Bödőcs Tibor irodalmi paródiakötete, ami 2017 utolsó negyedévének bombasztikus könyvsikere lett. Esterházy, Hemingway, Kertész, Krasznahorkai vagy Rejtő is a stílusparódiák hőse lett, nem áldozata, olyan szeretettel és anyagismerettel közelített hozzájuk a népszerű búcsúszentlászlói humorista. Fél éve jelent meg a könyve, óriási példányszámban viszik, milyen érzés írónak lenni?

Vágyakozó író

„Én vágyakozó író vagyok” - jellemzi magát Tompa. “Mindig szeretnék írni, de nem jut eszembe semmi, vagy rettegek, vagy akadályoztatva vagyok. Most ezt a vágyat érzem, de se a kételyeket, se a félelmeket nem tudom legyőzni, és ez a mostani időszak is sűrű ahhoz, hogy akár háromsornyit feljegyezzek." A napi mennyiségi tervezést feleslegesnek tartja, mert mint mondja, vagy „történik valami a szöveg és köztem, egy belehelyezkedés", vagy nem fog menni. A kudarc mindennapi tapasztalata, ugyanis “a kudarc, vagyis a megoldatlanság benne marad a könyvben”. Szerzőként azzal a kérdéssel szembesül, bevállalja-e a megoldatlanságokat, amikről tudja, hogy képtelen megoldani, vagy engedje el a szöveget és ne jelentesse meg. Ezzel nem megúszni akarja a munkát az önmagát dolgos írónak leíró Tompa, hanem egyszerűen belátja, hogy nem tudja megoldani.

„Mészáros Sándor (a Kalligram Kiadó vezetője - a szerk.) mondta az első könyv írásakor, hogy ne akarjak tökéletes könyvet írni. Be kell vállalni, mert a kudarcaival együtt valamilyen ez a könyv."

Az első könyvet, A hóhér házát nagyjából elnyelte a felejtés, nem nagyon vált láthatóvá, ezt ő maga mondja így, míg a másodikat úgy adta ki Mészáros, hogy annak háromszáz olvasója lesz, de neki ez iszonyúan fontos regény. Végül minden kiadói elképzelést felülmúlt a Fejtől s lábtól, már a hatodik kiadásnál tart: „Azt már tudom, hogy bármilyen rossz könyvet is írok, annak lesznek olvasói, bár annál nagyobb lenne a csalódás, ha rossz a könyv." 

Tompa Andrea: Írás közben sokkal boldogabb minden

Fotó: Gálos Viktor Az '50-60-as évek romániai diktatúráját meséli végig négy „talált ember" perspektívájából az Omertában Tompa Andrea, aki egyik szereplője lovát is megszólaltatta volna. 2017 novemberében azt nyilatkoztad, hogy útban vagy afelé, hogy megszeresd a regényt. Hol tart most ez a folyamat? Most más szintet lépett - már a felejtésnél tartok.

Oxigénnel a tüdő

Azért is mentünk a díjátadó másnapján színházba fotózni, mert Tompa Andrea a Színház című folyóirat főszerkesztője, színházkritikus, aki átállt a sötét oldalról a jóra, az alkotók közé. A viszonya is megváltozott a kritikával, saját írásaira is visszahatnak, amit a könyveiről olvas: „Például látok a kritikákban hibákat és erényeket, amiket próbálok megérteni és magamévá tenni, illetve kigyomlálni. Amikor igazán jónak érzek egy kritikát, akkor keresem, hogy miért telt meg az ember tüdeje oxigénnel. Mer jelen lenni abban a könyvben? Milyen tudást mozgat meg? Próbálok valamit tanulni ezekből. "

Tompa azt vette észre, hogy a kritika a következő könyvre tud hatni a leginkább. Kiemelt három fontosabb írást, ami alapján jól látszik a hatás: Deczki Sarolta a test és diktatúra viszonyáról írt A hóhér házáról tágabb kontextusban, egy csomó filozófiai hivatkozással, amelyek komoly inspirációt jelentettek számára, és amelyek miatt elkezdett azon gondolkodni, hogy mit akar elmondani a második regényében, a Fejtől s lábtólban a testről és a történelemről. Székely Örs az Erdély-képről írt egy tanulmányt, amiben György Péter könyve mellett elemzi Tompa második regényét, amibe behozta az indiai irodalomtudós, Gayatri Chakravorty Spivak tanulmányát arról, hogyan lehet megszólaltani a kisebbséget, az alávetettet. A megvilágosodásszerűen érkező írás kontextualizálta Tompa könyvét, és a mai napig hat a szerzőre. A Jelenkor folyóiratban Takáts József írt az Omertáról, az utolsó bekezdésben az emberábrázolásra is kitért, ami annyira mélyre ment nála, hogy még nem tudja, hogyan, de az biztos, hogy hatással lesz a jövőbeni szövegeire.

A díjátadó másnapján Tompa nagy mosolyokkal fogadta a gratulációkat a Katona József Színházban a Fejtől s lábtól felolvasószínházzá alakult újrabemutatóján. A bejárat előtt fotóztuk a friss győztest, amikor odalépett hozzá egy kedvesen zavarban lévő nő, hogy jól látja-e, és csak gratulálni szeretne, mert imádja a könyveit. Mindeközben Bödőcs valahol Széchenyi István pálinkáról szóló vitairatát olvassa, mert a híres gróf 1845-ben nem a Habsburgokat, hanem a pálinkázást tartotta a legveszélyesebbnek a magyarokra nézve, és azt javasolta, hogy a pálinkafőzésről térjünk át a selyemhernyó tenyésztésre, vagy legalább akkor igyunk bort helyette, hátha. A közönségdíjasból nem sikerült kiszednünk, hogy milyen ötleteken dolgozik, de annyit megtudtunk, hogy mostanában utópiákat és disztópiákat is olvas, pont a jövőbeni írói tervei miatt.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/2. számában jelent meg. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2514116097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.