Olvass!

KönyvesBlog

Szokolai Lili: A bátor kis kövikígyó

2018. szeptember 05. .konyvesblog.

sarkany.jpg

Szívmelengető középkor című kiállításához kapcsolódóan mese- és novellaíró pályázatot hirdetett a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum. A gyerekek két korosztályi kategóriában pályázhattak és több kiállítási tárgy közül választhattak (volt köztük oroszlánalakú kályhaláb és mézeskalácsforma a sárkányt legyőző Szent György alakjával – a teljes listáért katt IDE!), ezek köré szőtték történeteiket. A pályázat lezárult, mi pedig itt, a Könyvesblogon megmutatjuk a legjobbakat. A 9-13 éves korosztályban második lett Szokolai Lili  A bátor kis kövikígyó című meséjével.

Szokolai Lili: Kályhamesék – A bátor kis kövikígyó

Az ablakon túl lassan szállingóztak az óriási hópelyhek, a szobát békésen világította be a kályha fénye. Nagyapó – a család nagy mesélője – cifra kályhája mellett üldögélt, miközben unokái körülötte játszadoztak.

- Nagyapó, mesélj nekünk! – kérte Pannika

- Miről meséljek, kicsi tündérkéim?

- Arról a két kígyóról! – mondta Istvánka, és rábökött a legfelső csempére.

- Az bizony nem kettő, hanem három, nézd csak meg jobban!

- Hol a harmadik?

- Itt, a mesében… - mondta nagyapó, s belekezdett egy új történetbe.

A folyóparti kövek között egy szép nyári reggelen siklott történetünk főhőse, Frici, a néma kicsi kövikígyó. Születésnapi ünnepségére igyekezett az óriási tölgyhöz.

- Hol csavarogtál ennyi ideig kisfiam! Hiszen tudod, hogy ma van a születésnapod!

Frici próbálta jelezni, hogy ebben ő nem hibás, mert igazán sietni akart, de ezen a héten azt szerette volna, hogy megdicsérjék, mert minden nap kitakarította a szobáját.

- No, jól van, az a fő, hogy ideértél, induljunk, az ajándékodért, már biztosan nagyon kíváncsi vagy rá!

- Mi lehet az ajándékom? – gondolkozott Frici.

Bekötötték a szemét, és megfogták a szülei elől, hátul, hogy még ne is sejtse, merre mennek. Egyszer csak levették a kendőt a szeméről, s Frici ámulva nézett szét.

Egy varázsló lakásában voltak, körülöttük sok-sok üvegcse sorakozott a polcokon.

Váratlanul megkérdezte tőle egy kunkori sapkás varázsló:

- Milyen hangot kérsz? Van magas, vékony, átlagos, mély, öblös, játékos, kedves, udvarias, mérges, fáradt, vidám, szomorú, és ezek keverékei?

Frici eltátotta a száját, és ajka mozgatásából azt lehetett leolvasni, mintha mondaná, ha tudná: Azt a mindenségit!

Gondolkodóba esett, melyiket válassza, s aztán hogyan mondja el. Szerencsére a varázslónak volt gondolatolvasója, amin pillanatokon belül feltűnt a válasz: Átlagost, és játékost szeretnék kérni!

- Rendben, már hozom is. Remek választás!

Azzal hozott két színes üvegcsét, és beleöntötte a kicsi kövikígyó szájába tartalmukat, a hangokat.

Frici első szavai ezek voltak:

- Anya, Apa, szeretlek titeket!

Boldogan átölelték egymást, megköszönték a varázslatot, és haza mentek. Rá pár napra Frici édesanyja megbetegedett, de senki se tudta mi a baja. Az orvosok szerint egyetlen megoldás maradt, egy ritka, és különleges növény.

Így szólt Frici édesapja:

- Fiam, el kell menned egy gyógyfűért, ami a hegyekben terem, s mindent meggyógyít. A neve, macskaárnika. Menj el érte, kérlek! 

Frici elindult, és három napig, csak ment, ment, míg egyszerre ott találta magát egy hegy lábánál. A hegy tetején volt egy ősréginek tűnő templom, amire jól kivehető betűkkel ez volt írva: A Macskusz gyógyítók temploma. Frici felment, hogy megkérdezze, itt terem-e a macskaárnika? Mikor felért, nagyon elcsodálkozott, ugyanis két lábon járó macskákkal találta szemben magát. Az egyik cicát megkérdezte:

- Bocsáss meg, hogy zavarlak, de ugye itt terem a macskaárnika?

- Igen itt terem, bent a templomunkban. Macskusz főherceg biztos ad majd belőle. Elkísérjelek?

-Örülnék neki! Az én nevem Frici. Téged, hogy hívnak?

- Az én nevem Masni. Gyere, itt van egy rejtett ösvény, ezen menjünk, hogy ne legyünk annyira feltűnőek.

- Miért nem akarsz a rendes úton menni?

- Azért, mert nem akarom, hogy mindenki piszkáljon, miért mész a mi Szent templomunkba.

Befejeződött a beszélgetésük, mert odaértek a templomhoz. Masni azt mondta, hogy nem akar bejönni, menjen csak Frici egyedül. Óvatosan bement, és rögtön meglátta a templom közepén, egy óriási selyempárnán nyújtózkodva Macskusz főherceget.

Merészen odacsusszant, és így szólt:

- Jó napot uram! Szeretnék kérni öntől egy kis macskaárnikát!

- Szervusz fiam! Sajnálom, de amit te kérsz, aligha adható ingyen. Oda kell adnod cserébe a legértékesebb dolgodat amid van.

Frici gondolkozott egy kicsit, majd azt mondta:

- Ha el tudod venni a hangom, akkor vedd el!

- Jól meggondoltad?

- Igen! - felelte határozottan.

- Akkor hallgasd a varázsigét: Hang száll a torkodból, és elhagy téged, mint madár a fészkét, mint madár a fészkét!

S ezzel elhagyta Fricit a hangja, ismét némává vált. A főherceg odaadta a különös ritkaságú virágot, mire Frici hálásan nézett rá. Mikor hazaért édesanyja már nagyon beteg volt. Rögtön odaadta anyjának a virágot, aki egyből meggyógyult tőle, ahogy megérintette.

Újból elmentek Fricinek egy másik hangért, s ahogy hazafelé siklottak, megdicsérték szülei, hogy milyen bátor kis kövikígyó volt, amiért hangját adta édesanyjáért.

- Igazán szép mese volt Nagyapó! Mesélsz még egyet?

- Nem, mert már nagyon későre jár, sipirc az ágyba, de gyorsan, az álomtündér hamarosan itt van.

- Jó éjszakát Nagyapó!

- Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szépeket! 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3814221283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.