Olvass!

KönyvesBlog

Ott vagyunk, ahol az idő, az emlék, a bőr, a seb, a szív szakad

2018. szeptember 06. forgáchkinga

Színes szappanok egy szürke, nedves betonfelületen: Bán Zsófia új kötetének borítóján különös rózsaszín, zöld, kék és sárga szobrocskák vannak, ezek inspirálták a novellákat is. A könyv elején szereplő kép Eperjesi Ágnes D. 365 napja című tavalyi kiállításáról való, és csak a mögötte megbújó történettel együtt értelmezhető. A képzőművész egy autista fiatalember szüleitől kapta meg a körömmel kivájt amorf szappanokat, amiket aztán betonnal kiöntve állított vissza „eredeti” formájukba, majd installációként mutatott be. Az alkotás ihletésére erről a fiúról, és a neki örömforrásként szolgáló szappanokról szól Bán Zsófia Lehet lélegezni! című története is, ami a kötet címadó novellája, és értelmezési középpontja.

„Anya és fia egyszerre eresztették ki a levegőt, és egyszerre kezdtek nevetni. Robika tovább bírja, kurjantott a Robika, és boldogan belemélyesztette a körmét a frissen szerzett babaszappanba. Persze Robika, mondta Anya, de most már lehet lélegezni, és mindketten beszívták az enyhe szappanillatot.”

Bán Zsófia: Lehet lélegezni!

Magvető Könyvkiadó, 2018, 148 oldal, 3499 HUF

 

Ahogy ez a novella és a borító is sugallja, a könyvbe nagyon érzékeny szövegek kerültek bele, amelyek egyszerre szólnak a mindannyiunkat érintő egyéni, szociális és politikai nehézségekről, valamint az élet apró örömeiről. („És akkor megint ott vagyunk, ahol az idő, az emlék, a bőr, a seb, a szív szakad.”) Arról, hogy bármi is történik, amíg itt vagyunk, amíg lehet lélegezni, addig minket szolgál belső szabadságunk, amit senki nem vehet el. A kötetnek talán ez a legalapvetőbb kiindulópontja és legfőbb célja: szembemenni a panaszkultúrával, a sötét értelmiségi víziókkal, és felkínálni a remény lehetőségét. 

„Az ember kétéltű. /A kétéltű embernek bőrlégzése van. /Ha a kétéltű ember bőrét bekenik zsírral, megfullad. /Kérjük a bőrlégzést szabadon hagyni. /Köszönjük.”

A novellák témájukat tekintve nagyon vegyesek, kevés bennük a közös pont, de szinte mindegyikben a társadalom egy kiszolgáltatott csoportjának nézőpontja érvényesül. Bán Zsófia empatikus prózája a gyerekek, idősek, menekültek, betegek, fogyatékkal élők, és elnyomottak perspektívájából, a kisebbségek hangján szólal meg. Közös még a történetekben, hogy többnyire valamilyen valóságban megtörtént eset, vagy műalkotás hatására születtek meg.

Már rögtön az első novellában, A nap aktív vidékében visszaköszön a mai magyar valóság: megjelenik a történetben a panziós, akinek tönkretették a kocsiját, amiért menekült gyerekeket szeretett volna elszállásolni. Egy másik történetben az idegengyűlölő kínai éttermest kapják föl rejtélyes, sötét madarak, és viszik körözni az Országház kupolájához. A harmadikban a tanárok szoronganak azon, hogy vajon a portfóliójuk alapján alkalmasnak ítélik-e őket arra, amit egész életükben csináltak. 

Bán Zsófia elbeszélései olyanok, mint egy szerelmi kirakósjáték

Felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek Bán Zsófia elbeszéléskötetében. Nagy formáló erővel teremt figurákat, a rá jellemző érzékiséggel és karneváli iróniával mesél nekünk távoli és közeli történeteket. Bán Zsófia: Lehet lélegezni!

Más szövegeket irodalmi, képzőművészeti alkotások vagy fotók ihlettek. Az Oroszlánt fürdető férfi Esterházy Péter emlékére, az ő nyelvén szól. „Pepe illetlen reccsenéssel legalább száz helyen elszakad. Mintha megremegne a föld.” A Sárga című gyönyörű szöveg Márquez halálára íródott. De megjelenik a kötetben egy híres kép is, amely egy afrikai szálloda néhány vendégét ábrázolja, és amelyen valószínűleg a költészetből kiábrándult és sikeres fegyverkereskedővé vált Arthur Rimbaud szerepel. Emellett íródtak novellák Csáky Marianne, Szűcs Attila, Eperjesi Ágnes és Jules Bastien-Lepage műveinek hatására is. (A könyvbe ugyan bekerült néhány fotó, de az inspirációul szolgáló művek többsége csak említés szintjén van felsorolva a kötet végén. Hiányuk sajnos megfosztja az olvasót a szövegek teljesebb értelmezésének lehetőségétől.)

Mora, Mészöly, Krusovszky, Bán, Szilasi - Ilyen volt a Margó negyedik napja!

Mozaikokból építkező történetek, egy osztálytalálkozó, ahol hirtelen megugrott a mortalitási ráta, a legjobb ponton „fennhagyott" novellák, az írót inspiráló dac és egy betegség nyomán eltűnő napok - címszavakban ilyen (is) volt negyedik nap a Margón.Terézia Mora mindig a legbotrányosabb változat...

A novellák nyelvezete elég sűrű, lendületes. A legtöbb szöveg olyan belső monológ, ami gyorsan pörgő, sok-sok tagmondatból álló gondolatokból áll össze, mintha csak egyetlen lélegzettel adná közre az elbeszélő. A kötet központi motívuma ezzel párhuzamban maga a levegő, ami több történetben is visszatér mint meghódítandó elem, és mint az élet alapvető feltétele. Például a Szinte jó című szövegben, ami egy 1912-es ejtőernyős mutatványról szól, vagy a Kocsonyadologban, amelynek középpontjában egy lengőtrapézzal bemutatott cirkuszi produkció áll.

„csak az üres tér, a mélység, a magasság, a fémdrótok suhogása a feszült csendben, a sok visszatartott lélegzet a sok kis mellkasban”

A Lehet lélegezni! sodró, levegős szövegeinek igazi ereje azonban az egyes mondatokban rejlik. A rövidebb-hosszabb történetek eredeti, találó, szíven ütő gondolatok sűrű szövetéből jönnek létre. „Mondatok, amelyekre kitartóan, gyakran hiába várunk.” A kötetet leginkább ezekért érdemes el- és újraolvasni, illetve azokért az apró kapaszkodókért, amiket a novellák pozitív kicsengése kínál a mindennapok nehézségeiért cserébe.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr2214200825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.