Olvass!

KönyvesBlog

Barabási Albert-László: A sikernek nincs korhatára

2018. szeptember 28. forgáchkinga

barabasi3.jpg

Fotók: Németh Dániel

Mi a siker legfontosabb komponense: a tehetség, a kapcsolati háló, a kitartás, vagy a csapatmunka? – tette fel a kérdést Al Ghaoui Hesna tegnap este a CEU nagy előadótermében. A kutatás talán nem volt olyan alapos, mint az éppen bemutatott A képlet című könyv mögött álló adatelemzés, de azért érdekes eredményekkel zárult. A közönség a siker szempontjából a tehetséget értékelte a legkevesebbre, a kapcsolati hálót és a kitartást pedig a legtöbbre. A második kérdés már könnyebb volt: ki tartja sikeresnek magát? Biztató, hogy a teremben a legtöbben a magasba emelték a kezüket.

Barabási Albert-László: A képlet - A siker egyetemes törvényei

Fordította: Bujdosó István, Libri Könyvkiadó, 2018, 280 oldal, 3990 HUF

 

Csak ezután érkezett a színpadra Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató, a siker egyetemes törvényeiről szóló kötet szerzője, akinek Hesna szintén nekiszegezte a kérdést, hogy sikeresnek tartja-e magát. „Ezt kutatom, erre számaim vannak, akadnak olyan dimenziók, amikben igen” – tért ki az egyenes válasz elől, de aztán egy kis unszolásra végül kimondta:

nem lehet a sikerről olyan könyvet írni, ami nem sikeres.

Hogy mit is jelent pontosan a siker, azt csak ezután fejtette ki. Mint mondta, az utóbbi évek során teljesen megváltozott a véleménye arról, hogyan működik a világ. Korábban a teljesítményben hitt, de rá kellett jönnie, hogy a munka szükséges ugyan, de nem elégséges a sikerhez. A kutatásokat 2000 körül kezdték el, a projekt pedig szó szerint katasztrófákkal kezdődött, ugyanis ez volt a korábbi téma, amelyet a laborjában vizsgáltak. Azon a területen is komoly eredményeket értek el, de a szaklapok mégis sorra elutasították őket, így új kutatásba kezdtek. Voltaképpen tehát egy kudarc vezetett el a sikerhez.

barabasi4.jpg

Barabási kifejtette, hogy mindenképpen olyan területeket szeretnek keresni, melyeket mások még nem fedeztek fel maguknak, vagy más tudósok egyszerűen nem is fognak fel tudománynak. Először egyébként a kutatást kicsiben kezdték, csak a tudományos sikerek mögött álló összefüggéseket vizsgálták. Viszont nem az eredményekre, vagy a cikkek, tanulmányok minőségére voltak kíváncsiak – ahogy korábban mások –, hanem a fogadtatásukra. Ahogy mondta, miután felismerték, hogy ez az útja a siker mérésének, rájöttek arra is, hogy a siker és a teljesítmény fogalmát szét kell választani.

Megfejtették, hogy mitől lesz egy könyv New York Times bestseller

Barabási-Albert LászlóKözel hárommillió könyv jelenik meg minden évben, de csak kevesebb mint 500-ból lesz New York Times bestseller. Ráadásul nagyon kevés olyan író van, aki egy hétnél tovább szerepel a világ egyik legnagyobb hatású sikerlistájának élén. Nemrég a magyar származású Barabási-Albert...

Fölmerült a kérdés, hogy nem volt-e nehéz a tudományos világgal elfogadtatni ezt a témát, illetve, hogy miként lehet elválasztani ezt a könyvet a piacon található többi, sikerrel foglalkozó self-help könyvtől. Barabási erre csak annyit mondott, hogy A képletet szakcikkekkel alapozták meg, így az megmaradt a tudomány talaján, sőt, akár science-helpnek is lehetne nevezni.

Később azt is elmesélte, hogy nagy örömére volt olyan sikermítosz, ami a kutatás során megdőlt. Arra jöttek rá ugyanis, hogy a kor és a kreativitás csökkenése között nincs összefüggés. „Harminc év után is fel lehet fedezni dolgokat” – magyarázta lelkesen, hozzátéve, hogy a közhiedelemmel ellentétben szó sincs arról, hogy idősebb korunkban kevésbé lennénk kreatívak, a korral általában csak a produktivitás csökken. Aki viszont fenntartja az aktivitást, az épp olyan sikeres lehet később is. Példaként egy tudóst említett, aki a nyugdíj után ért el nagy eredményeket, és 85 évesen kapta meg a Nobel-díjat.

„A sikernek nincs korhatára.”

A könyvbemutatónak több vendége is volt, az első Forgách András író Élő kötet nem marad című regényének nemzetközi sikere apropóján vett részt a beszélgetésben. Ő volt az egyik példa arra, hogy ha kitartunk, és produktívak maradunk, bármikor beüthet a siker (a könyvben ez a siker V. törvénye). Forgách elmondta, hogy a nemzetközi sikeréhez nagy köze volt Sárközy Bencének (a Libri Kiadói Csoport társtulajdonosa és kiadói igazgatója – a szerk.), aki „kiadta és helyén kezelte a könyvet”. Mint mesélte, a regény a londoni könyvvásáron robbant be, és az ott működésbe induló kapcsolati háló nagy hatással volt a népszerűségére. Ahogy az is, hogy azután a kiadó nyomására angolra kezdte fordítani az egyes fejezeteket, hogy szétküldhessék a scoutoknak. A kapcsolati tőke működött, egyre többen akarták kiadni a könyvet. Barabási szerint ez tipikus lavina-hatás, hiszen a siker sikert vonz. És bár a magyar irodalom még mindig eléggé periférián van – mivel csak az utóbbi pár évben sikerült betörni a nemzetközi piacra –, itt az volt a kulcs, hogy sikerült a hangadókhoz eljuttatni a könyvet. Ennek kapcsán kifejtette azt is, hogy amikor belefogott A képletbe, rájött, hogy az ügynöke nem lesz alkalmas arra, hogy ezt a könyvet menedzselje, ezért kutatást végeztek, hogy ki lenne a legjobb ügynök, és aszerint választottak.

barabasi5.jpg

Hesna ezután bedobta a kérdést, hogy lehet-e nyomasztó a siker, illetve lehet-e túl sok? A könyvszakmában ez nagyon érdekes – válaszolta Barabási – ,mert egy pontig a siker pozitív, de ha egy könyv tömegsikerré válik, akkor hirtelen rengeteg negatív kritikát fog kapni, mert olyan emberek is elolvassák, akiknek nem kéne. Erre pedig a kiadóknak is érdemes figyelni. Hogy mennyire nyomasztó tud lenni a siker, arról az este következő vendége, a Nem harap a spenót című New York Times-bestseller szerzője, Pamela Druckerman beszélt. Ő egy vallomással indított, elárulta, hogy a híres gyereknevelési sikerkönyv valójában már a második könyve volt, csak az elsőre anno senki nem volt kíváncsi. Később, amikor befutott, akkor viszont már nagy nyomást alatt volt, mert úgy érezte, az olvasók azt várják, hogy ugyanolyat írjon. Ő azonban másra vágyott, arról nem is beszélve, hogy mennyire unta, hogy a könyve miatt gyereknevelési szakértőként kezeli a média, holott nem az. Így végül olyat írt, ami teljesen más, így született meg a Kortalan nők kézikönyve, amely most jelent meg a Librinél.

Története kapcsán szóba került, hogy egy könyv sikere vagy sikertelensége esetében nagyon fontos, hogy pozitívak-e az első kritikák. Barabási szerint nagyon nagy hatással vannak az eladásokra az első vélemények, ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy ha a vádak a művel szemben nem jogosak, akkor a közvélemény általában hosszú távon korrigálja azokat. Azt is hozzátette, hogy a fikció területén a korábbi sikerek nagyban meghatározzák az író későbbi sikereit. Az ismeretterjesztő irodalom terén viszont ez csak akkor áll fenn, ha a szerző a későbbiekben is ugyanazzal a témával foglalkozik.

barabasi6.jpg

Hesna arra is rákérdezett, hogy egyébként máshogy írta-e meg – a siker képletének ismeretében – ezt a könyvet, mint a korábbiakat. Barabási egyértelműen azt válaszolta, hogy igen: a különbség pedig az, hogy most foglalkozott a píárral. A legtöbb amerikai kiadó ugyanis szerinte alig tesz valamit a könyvek sikeréért, és mindössze csak nyolc hétig foglalkoznak a marketingjével. Ő viszont most egy tágabb közönséghez szeretett volna eljutni, amiben sokat segített új ügynöke, akinek hatására például ennyire személyes és emberi lett ez a könyv.

Barabásiról egyébként a beszélgetés során több személyes dolog is kiderült. Például, hogy alapvetően introvertált, ezért – bár ez ma már nem látszik – fiatalabb korában nagyon nehezére esett a kapcsolatépítés. De az is szóba került, hogy hisz a véletlenekben, sőt magában a könyvben is fontos szerepet játszik a véletlen, hiszen kutatások szerint az a siker képletének egyik komponense. A másik pedig a hozzáértés.

„Ha a tudáshalmaz nincs meg, nem lehet mit kezdeni egy szerencsés véletlennel. Csak úgy lehet a véletlen szerepét kiküszöbölni, ha újra és újra próbálkozunk.”

Al Ghaoui Hesna ezután elárulta, hogy számára a könyv egyik legmeglepőbb megállapítása az volt, hogy a zenei versenyek esetében főleg a fellépők sorrendje számít. Hervasztónak találta, hogy a kutatások szerint, ha közel azonos képességűek a versenyzők, többnyire az nyer, aki az utolsók közt lép színpadra. Barabási elmondta, azért nem hiszi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az ilyen versenyeket, mert az embereknek igénye van arra, hogy egy szakmai közönség rangsorolja a művészeket. Ennek kapcsán felmerült a képzőművészet esete is, illetve, hogy milyen szempontok alapján lehet egyáltalán beárazni egy alkotást. A meghívott vendég ezúttal Winkler Nóra újságíró, árverésvezető volt, aki elmagyarázta hogy milyen szempontok szerint határozzák meg egy mű megközelítőleges piaci értékét egy aukción, és miért nem mindig mérvadó, hogy az árverésen végül mennyiért kel el egy mű. „Ez egy nagyon összetett pszichológiai helyzet.”

Barabási – aki egyébként maga is képzőművésznek készült – úgy vélekedett erről, hogy egy művészeti kincsnek nincs belső értéke a kontextusa nélkül. Nagyon sokat számít, hogy korábban ki mindenki gondolta azt, hogy az a dolog műkincs, és az érték ezen a kontextuson keresztül épül fel. Hesna ezzel kicsit vitatkozott, amellett érvelt, hogy egy műnek van immanens értéke, saját igazsága is, de Barabási szerint ezt az információt már magába foglalja a háló. Ami alapján, nem mellesleg, ma már meg tudják jósolni egy mű szakmai sikerét. Winkler Nóra mindehhez hozzátette, hogy nemrég volt egy kiállítás New Yorkban, ahol magyar művészek mutatkozhattak be, és ennek éppen a hálózatépítés miatt volt hatalmas jelentősége.

barabasi7.jpg

A bemutató utolsó vendége Palya Bea volt, aki a siker egy másik komponenséről, a csapatmunkáról beszélt. Elmondta például, hogy meg kellett tanulnia felépíteni és vezetni egy zenekart, ami nagy kihívás volt. Főleg amiatt, hogy Magyarországon nincs hagyománya annak, hogy nőként, szólóénekesként valaki ezt az utat választja. Barabási kiemelte, hogy a csapatmunka nagyon fontos a teljesítmény szempontjából, de kreatív cél esetén nagyon nagy szükség van egy jó vezetőre.

Az este Palya Bea dalával zárult. De előtte még Hesna megkérdezte a kötet szerzőjét, hogy a siker szempontjából mekkora a jelentősége a legfőbb háttércsapatnak: a családnak. „Családi támogatás nélkül nem lehet” –  válaszolta határozottan Barabási. Az is kiderült, hogy mi lesz az új téma, amivel laborja foglalkozni fog. A sejthálót fogják kutatni, illetve azt, hogyan jön létre egy betegség, és hogy az ételek, amiket megeszünk, hogyan befolyásolják a sejthálót.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5314268313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.