Olvass!

KönyvesBlog

“Ennek az országnak grundra van szüksége”

2018. szeptember 30. valuska

Fotó: Hermann Ildi / Hadik

Az elmúlt két év egyik szép kulturális sikersztorija volt, ahogy a Vígszínházban A Pál utcai fiúk előadásból önmagán túlmutató jelenség vált. Vannak színházi előadások, amelyeket mindenki látni akar, de olyan nagyon kevés van, ami közös üggyé válik. Közel 200 előadás ment le, ami azt jelenti, hogy ha 1200 nézővel számolunk, akkor lassan 240 ezer ember látta az előadást. Az hagyján, hogy az előadás Dés László és Geszti Péter által írt dalai CD-n sikeresek, vagy a Youtube-on 5 millió feletti megtekintéssel áll a sláger, az már különleges, hogy a közönségből olyan rajongók lesznek, akik a Facebookon megszervezik, hogy meglepjék kedvenceiket, akiket az előadás után dallal köszöntenek. A Pál utcai fiúkról, a jelenségről beszélgetett a darab írójával, Grecsó Krisztiánnal és a főszereplő Nemecseket alakító Vecsei H. Miklóssal Ott Anna a Hadik Irodalmi Brunchon a Hadik Kávéházban.

A beszélgetés kis csúszás után a legszemélyesebb kérdéssel indul: kinek mit jelent a grund, mi számít az életükben grundélménynek. Grecsó számára mindig változik a grund jelentése, de az mindig megtalálható benne, hogy van az életünkben valami, amit nem lehet elvenni tőlünk és megharcolunk érte, ezért egy gyönyörű metaforának tartja. Grecsó elárulja, hogy úgy próbálja megtervezni az életét, hogy egy regény után jöjjön egy színdarab, mert két és fél év írás után jól esik csapatban dolgozni. Mondjuk hozzátette, hogy a bemutató után meg jól esik visszatérnie az íráshoz. Irodalomtörténetileg is fontos információ hangzott el: 16 éves korában Grecsó írt egy színdarabot A szeretet apostolai címmel, mert elolvasta a Bánk bánt, ami annyira nem jött be neki, hogy írni akart egy jobbat. A darabot Gyulán az Erkel diákünnepeken mutatták be, és minden színészként szereplő diáktársát megdicsérték, csak azt nem értették, hol találták ezt a rossz darabot.

Gyerekkora játszóterére tért vissza nemrég Vecsei, aki azt látta, hogy az ő grundján a gyerekek két csoportra osztották magukat a homokozóban, voltak a migránsok és a normálisak. Vagyis láthatóan abban a pillanatban, hogy van egy közös tér, automatikusan kialakul a jó és a rossz, ezt már én teszem hozzá, nem kibontva a kormánypropaganda szerepét ebben. A színésznek a grund azt is jelenti, hogy történjen bármi rossz, afölött össze tudunk kacsintani, és hogy mindenkit "egy tök egyszerű szó, a játék" köt össze.

A darab színpadra állítása Geszti Péter régi álma volt, Dés Lászlóval az óriási nézőszámokat és sikereket elérő A dzsungel könyve óta kerestek egy hasonlóan nagy dobást. Grecsó úgy került a képbe, hogy jó kisbuszba szállt, és pont Dés László mellé ült. Oké, ez így túlzás, mert Dés és Grecsó rendszeresen jártak fellépni, egyszer például Nagykanizsára mentek, amikor a zeneszerző megkérdezte az írótól, hogy érdekelné-e a színpadra adaptálás. Grecsó elárulta, hogy ekkor látta maga előtt azt a fiút, aki az iskolában "konkrétan a földhöz vágta a könyvet, annyira törvényen kívülinek" érezte a művet, mert minden addig általa ismert szabályt felrúgott azzal Molnár Ferenc, hogy megölte a főhőst: "Elhitette, hogy a főhős érinthetetlen, így azt éreztem, hogy Molnár rászedett, ez csalás".

Az első újraolvasás során világos volt Grecsó számára, hogy a könyv nem alkalmazható színpadra, mert csak fiúk játszanak benne, nincs benne szerelem, alig van dialógus, minden finomság, tudás, érzelem és humor az elbeszélő szövegében szerepel. Sebaj, elkezdte írni, miután Marton László rendező alaposan megbántotta egy egyébként Grecsó szerint is jogos kérdéssel: kik ezek a fiúk neki? mennyire ismeri őket? A munkafolyamat első szakasza így azzal telt, hogy minden szereplőnek megalkották a saját történetét, karakterét: honnan jött, melyik kerületben lakik, milyen a társadalmi környezete, mivel foglalkoznak a szülei.

A Vígszínházban a darabban szereplő harminc fiút nem is az érdekelte, ki játssza majd Bokát, Ács Ferit vagy Nemecseket, hanem az, hogy ki alakítja majd Nemecsek anyját. Vecsei szerint az biztos volt, hogy az igazgató, Eszenyi Enikő legfeljebb Csele nővérét játszaná el. Dés László eredetileg fúrta az ötletet, hogy Vecsei formálja meg Nemecseket, de fokozatosan elfogadta. Miközben Vecsei "próbáról próbára ment össze és vékonyodott el a hangja", addig Geszti minden próba után odament hozzá, hogy Nemecsek még mindig nem elég beteg, pedig másnap meg fog halni. Ha már itt tartunk, a szerzői hármasból arra Grecsó édesanyján kívül senki nem volt kíváncsi, hogy szerinte Vecsei jó ötlet-e Nemecseknek.

A színház nem egy demokratikus intézmény, ami a működés alapvető feltétele Grecsó szerint. Példának azt hozta fel, hogy a próbákon a rendezőtől jobbra ültek azok, akik beleszólhattak a történésekbe, balra mindenki más, így ő is. Íróként ezért kevesebb kontroll jutott neki, viszont azt is tudja, hogy a színészek az előadás társszerzői (Vecsei a Sztalker csoportban egyébként szerzőként sportot űz az átírásból, újragondolásból, de ehhez lelkiismeretesen el kell előbb olvasnia mindent a szerzőtől, a naplókig bezárólag). Először Geszti javaslatára modern nyelvezetre kezdte átírni Grecsó A Pál utcai fiúkat, de elveszett a humora. "Teljes kudarcot vallottam" - ismerte el Grecsó, ami valójában egy beismerése annak, hogy A Pál utcai fiúk című regényben a történetnél is fontosabb a nyelv, ami rengeteg plusz információt hordoz. Egyébként az író még a bemutatóra is úgy ment, hogy be kellett mutatkoznia a portán, hogy beengedjék, pedig sokszor járt a próbákra. Azt a mai napig nehezen mondja ki, hogy ő írta A Pál utcai fiúkat, hiszen az Molnár műve.

A darab több lett önmagánál, mert megértetett valamit abból, ami velünk ma itt történik, állítja Grecsó, és ehhez csatlakozott Vecsei is, aki szerint mindenki érzi, hogy az országnak szüksége van valamire, amit nehezen tudunk megfogalmazni, mert mindenki mást gondol, de a grund jó hívószó, mert ha azt kérdezzük, mire van ennek az országnak szüksége most, akkor magabiztosan állítja, hogy grundra, grundélményre, és ilyen srácokra a saját hibáikkal együtt.

A beszélgetés során nem foglalkoztak a Marton László-üggyel (itt elolvashat részletesen mindent az ügyről, amit Sárosi Lilla robbantott ki), de az elhallgatásokból és utalásokból az érezhető, hogy jelentős feldolgozatlan trauma maradt utána. Grecsó elmondta, hogy az ügy kirobbanásakor ő is sokszor elment a Vígszínházba, hogy beszéljenek erről. Ami érthető: ez a fiatal csapat miközben egy óriási sikert ért el, rengeteg szeretetet kap, egyszerűen nem eshet szét. Vecsei több példát is hozott rá, hogy Marton milyen sokat dolgozott vele és Wunderlich Józseffel, hogy minden jól menjen. A színdarab végi jelenetben Nemecsek visszakapja Bokától az üveggolyót, ami ugye az egész ügy, a grund jelképe. Az üveggolyó arra emlékezteti mindennap a Nemecseket alakító Vecseit, hogy van miért meghalni, ezért ő egy félmosollyal akar a színpadon meghalni. Az üveggolyó ráadásul az alkotóközösség számára is fontos szimbólum, mert a színész szerint elképzelhetetlen lenne a jelenetet Wunderlich vagy Marton nélkül elképzelni. Így az üveggolyó azt is jelenti, hogy Marton bukásával (és hiányával) nekik kell mindennap megdolgozniuk a sikerért, a szeretetért, a nézőkért, a saját közösségükért.

ITT VISSZANÉZHETŐ AZ EGÉSZ BESZÉLGETÉS

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8014273423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.