Olvass!

KönyvesBlog

Nádas egy időben nagy kedvvel égette el a kéziratait - riportfilm a Margón

2018. október 17. .konyvesblog.

A Margó Irodalmi Fesztiválon lesz a premierje a Nagyon sajnálom című portréfilmnek, amely a Világló részletek történetén keresztül igyekszik bemutatni az írót, Nádas Pétert. A memoárkötet tavaly az év könyve volt a Könyvesblogon, idén elnyerte az Aegon Művészeti Díjat és a Libri irodalmi díj tízes listáján is szerepelt. A Nagyon sajnálom ugyanakkor nemcsak magáról a kötetről és azon keresztül a szerzőről akar megtudni többet, de rengeteg érdekes mozzanatot villant fel abból, hogyan készült a kötet, és természetesen abból is, hogy milyen volt a Világló részletek utóélete. Az már csak bónusz, hogy közben szó esik egy bebetonozott kéziratról, egy címről, amely előbb volt meg németül, mint magyarul, és arról is, hogy egy üveg megbuggyant sör milyen üzenettel bírhat. A portréfilmet október 21-én 10:30-kor vetítik a Margón, a Várkert Bazárban. (Részletes infókért kattintsatok ide!)

Természetesen nem fogjuk elmesélni, miről szól a film, de néhány érdekességet azért pontokba szedtünk:

  • Valuska László és Valuska Gábor 2016 tavaszán Gombosszegen forgatott Nádas Péter otthonában, az író akkor mesélte, hogy néhány napja fejezte be az emlékiratait
  • a memoárt több mint 10 évig írta, az előmunkálatok viszont már 20-30 évvel korábban elkezdődtek. Nádas szerint ezt a könyvet csak egy 75 éves ember publikálhatta, aki 65 évesen kezdett bele, tudván, hogy „esetleg lesz 75 éves”
  • célja már gyerekként az volt, hogy mindent megírjon, amit mások elhallgatnak
  • a történet személyessége miatt eredetileg csak külföldi megjelenésben gondolkodott, de a szerkesztés előrehaladtával ez „egyre lehetetlenebb ötletnek” tűnt
  • Christina Virág már a magyar megjelenés előtt elkezdte németre fordítani a kötetet; a cím amúgy eredetileg németül volt meg Nádas fejében (Aufleuchtende Details), és bár a fordító felvetette, hogy esetleg változtassák meg a címet, Nádas és a német kiadó is tiltakozott ez ellen. Nádas szerint végül egy embernek nem tetszett, Bojtár Endrének, aki borzalmas címnek tartotta
  • a filmben Nagy Boglárka, a Jelenkor főszerkesztője elmeséli, hány szerkesztői körön ment keresztül a kézirat (volt például egy pont, ahol történészeket is bevontak, hogy minden részlet korrekt legyen), és hozzáteszi azt is, hogy Nádasnak külön listája volt azokról a módosításokról, melyeket végül nem fogadott el (amiket aztán meg is indokolt, hogy miért nem).
  • Nádas Péter családi fotókat csak ellenőrzésként vett elő, inkább a klasszikus asszociációs effektussal emlékezett, azaz a felvillanó emlékképekről eszébe jutott dolgokról eszébe jutott képeket használta írás közben
  • a filmből kiderül, hogy volt olyan újságíró, akiről interjú közben derült ki, hogy nem olvasta el a könyvet. Nádas ilyenkor rendszerint berekeszti a beszélgetést, két kivételt tett: egy német újságíróval („végül nagyon jó interjú lett”) és egy franciával, aki csak félig olvasta a kötetet
  • Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója szerint Nádas memoárjában irodalommá válik a 20. század, Radnóti Sándor kritikus pedig az emlékezet könyvének nevezte a Világló részleteket
  • Nádas elárulta, hogy egy időben nagy kedvvel égette el a saját kéziratait, az öccse viszont az Emlékiratok könyve kéziratából megmentett három fejezetet, amit végül az író bebetonoztatott az akkor épült (pontosabban átépített) gombosszegi házának alapjába („A kőműves nagyon élvezte”)
  • Nádas azt mondja, tervei végére ért, a búcsúra készül, de írni fog még, hiszen ahogy mondta: „Nem tudok nem írni”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr814304825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.