Olvass!

KönyvesBlog

A kisvakondnak kihívói akadtak, itt vannak az új cseh kedvencek

2018. október 18. KissOrsi

Ha egyetlen figurával kellene illusztrálni a kései X-generációsok gyerekkorát, akkor a magyar Pom Pom, Vuk és Kockásfülű mellett biztosan Zdenek Miller kisvakondja lenne az egyik ikonikus figura. A cseh gyerekirodalom elképesztően gazdag; a vakond mellé még oda lehetne tenni ebből az időszakból Rumcájszt vagy Matyi és Sárit (ami rajzfilmként régebben Kukonya és Berkó néven futott). Utóbbiról néhány éve készítettünk egy nagyobb anyagot, amikor a kötet fordítója, Kocsi Péter a következőket mondta: „Ó, a humor a cseh lélek alapja. Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia. Felnőtteknél, gyermekeknél, hétköznapokban, irodalomban, művészetben, mindenütt”.

Ugyanez a humor figyelhető meg Petr Stancik legújabb mesekönyvében, ami egy tetralógia első része is egyben. Itt már a címből kiderül, hogy nem mindennapi sztorival találjuk magunkat szemben: a Furda borz előbb részecskegyorsítót, majd részecskelassítót épít című kötet ráadásul nagyjából már itt elspoilerezi a dolog leglényegét, de valószínűleg Stancik is érezte, hogy nem magával a végkifejlettel, hanem az odáig vezető úttal fog nagyot gurítani. Nagyon röviden a sztori magja annyi, hogy a róka annyira hálás volt egyszer az építőmesterként dolgozó borznak, hogy adott neki egy üveg borókabort (!), és meghagyta neki, hogy néhány évig hagyja érni. A borz persze türelmetlen volt, és esze ágában sem volt évekig várni, hogy megkóstolhassa a bort (ennél a résznél külön kiemelném Lucie Dvoráková eszelősen jó illusztrációit az enyhén bemákonyozott állatokról), és felkeresi a baglyot, hogy segítsen rajta. Ekkor jön a nagy ötlet, hogy építsenek részecskegyorsítót, melynek működésében aztán a váratlanul felbukkanó csiga okoz nem várt bonyodalmakat. Stancik könyve teljes mértékben a kisvakondi hagyományt követi: nem az a típusú könyv, amelyik lehajol a gyerekhez és úgy gügyög neki, hanem vicces és eredeti, Dvoráková illusztrációi pedig minden tekintetben méltóak hozzá (kedvencem az éjszakai lampionos).

Nem is annyira a humorra, mint inkább a játékos ismeretterjesztésre ment rá Tereza Vostradovska Egérke enciklopédiája című kötete. A magányosan éldegélő kisegér üregébe egyre több gyökér furakodik be, az állatka pedig felkerekedik, és a föld alatt meg a föld felett is szemügyre veszi a világot. Ráadásul nemcsak hogy szemügyre veszi, de katalogizálja is őket, elsősorban a növényeket és az állatokat: füvészkönyvet készít, bogárcsapdát állít, megismerkedik a hangyaboly működésével meg a veteményessel. A könyv erénye, hogy rengeteg bogarásznivaló van a képeken, és a szerző a lapok alján a legutolsó kagylónak vagy pajornak is megadja a nevét, ha valakinek pont az a dilije, hogy ilyesmiket tanuljon meg. A könyvhöz ráadásul egy applikáció is letölthető, amiről ITT olvashattok részletesebben. A kötet viszonylag nagyméretű, természetjáráshoz szülői szemmel annyira nem praktikus, de egy bogár- vagy erdőmániás gyereket az ilyesmi nem szokott visszatartani.

Margó. A Csirimojó Kiadó mesehőseivel szombaton a Margón is találkozhattok, ahol hurkapálcikabábokat is készíthettek. Eseménylink>>

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4814308345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.