Olvass!

KönyvesBlog

Szentesi Éva: Nem tudok máshogy beszélni, csak arculcsapóan őszintén

2018. október 29. .konyvesblog.

Bár a Margó Irodalmi Fesztivál már véget ért, a beszélgetések egy része ITT visszanézhető, így meg lehet hallgatni, hogy mi mindent mesélt új könyvéről például Dragomán György, Varró Dániel, Gárdos Péter vagy Simon Márton. Nem mellesleg visszanézhető Szentesi Éva első regények bemutatója is, ahol szó esett a Pedig olyan szépen éltek kevéssé szerethető főhőséről, Mariról, a nőiség megélésének akadályairól, és arról is, hogy miért lett ennyire dühös ez a regény.

Szentesi Éva elárulta, hogy:

  • könyvének főhőséhez hasonlóan az apja őt is szólította „fiamnak”, de csak ha rossz fát tett a tűzre, ami nem volt gyakori
  • az írás számára egy tanulási folyamat, ami nyolc éve kezdődött el, amikor elindította a Rúzs és tükör blogot, fikciót írni azonban nagyon más volt
  • Nyilánszki Mari felnövéstörténetében számára az volt az izgalmas, hogy hova tud eljutni egy olyan ember, akit nem szerettek a szülei
  • szerinte ez egy dühös könyv: „Ez a nő haragszik a világra, amiért nem szereti az anyukája, amiért nem olyan az élete mint a szomszéd lánynak, hogy nincs Barbie babája, és hogy olyan dolgokért kell küzdenie, amik másoknak adottak voltak a családi hátterük miatt.”
  • a regény sok elemét ösztönösen találta ki, úgy érezte mintha egy film pörögne a szeme előtt, erősen látta  maga előtt például a történet díszleteit.

  • egy olyan nőről írt, aki nem érzi komfortosan magát az életében, mert nincs élményanyaga arról, hogyan kell szeretni vagy hogyan kell viszonyulni a legalapvetőbb emberi helyzetekhez.
  • Nyilánszki Marit egy madártestű, törékeny lénynek képzelte el, aki nem tudja megélni a saját nőiségét, aki nem tudja átélni az érzékiséget vagy az érzékenységet, mert sosem találkozott vele.
  • úgy gondolja, hogy ez egy realista, mindennapos sztori, ami sokakkal megtörténik.
  • nem tud máshogy beszélni csak „arculcsapóan őszintén”. Szerinte csak így lehet felhívni a figyelmet társadalmi problémákra.
  • az foglalkoztatta nagyon a regény írásakor, hogy számonkérhetők-e olyan dolgok az emberen, amiket soha nem látott otthon, vagy egyszerűen mást tanult arról, hogy mi a normális
  • főszereplőjéhez nem fűzi érzelmi viszony. „Nem tudtam beleélni magam 100 %-ig a karakterébe, mert ez a nő nem érez. Nehéz volt elképzelni, hogy mi van a fejében.”
  • imádta Cserna-Szabó András könyvajánlóját, amit a kiadó nem engedett rátenni a borítóra.
  • a könyv társadalmi/politikai részeit nagyrészt csak kitalálta. „Nyilván nincsenek ilyen dolgok, hogy EU-s támogatásokat megnyerjenek rokonok.”
  • Marit lázadó karakternek tartja, aki bár elfogadja a mellette lévő férfi pénzét, azért oda is akar pörkölni közben, mert nem tetszik neki, hogy „helyezkedős”.
  • rengeteget tanult a Péterfy házaspártól a könyv írása közben, Babiczky Tibornak, a könyv szerkesztőjének pedig azért hálás, hogy kihúzta a felét

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr6514325583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.