Olvass!

KönyvesBlog

A Drakula előzményregénye az első lépés a ránk hagyott rejtély megértése felé

2018. november 05. .konyvesblog.

dracula.jpg

Az 1931-ben forgatott Drakula-film főszereplője Lugosi Béla volt

Október 2-án jelent meg a világirodalom egyik legismertebb horrorja, a Drakula hivatalos előzményregénye Dracul címmel. Az eredettörténetet Bram Stoker, a Drakula gróf válogatott rémtettei szerzőjének leszármazottja, Dacre Stoker, valamint a bestseller-szerző J.D. Barker írta a Drakula eredeti kézirata alapján. A Dracul a világpremier napjától olvasható magyarul is, és már dolgoznak a megfilmesítésén. 

J.D. Barker, Dacre Stoker: Dracul

Fordította: Bosnyák Edit, Agave Könyvek, 2018, 505 oldal, 4280 HUF

 

Bram Stoker egyszer azt mondta, hogy „léteznek olyan rejtélyek, amelyekkel kapcsolatban csupán találgatni tudunk, amelyekre az évek során csak részben derül fény”. A Dracul az első lépés a Bram által ránk hagyott rejtély megértése felé – írják a szerzők a regény epilógusában, mely a világirodalom legklasszikusabb gótikus horrorsztorija, a Drakula hivatalos előzményregénye. A Dracult Dacre Stoker, Bram Stoker leszármazottja és A negyedik majom című nemzetközi bestseller szerzője, J.D. Barker írta a Drakula eredeti kézirata alapján. Az 541 oldalas kéziratot néhány évvel ezelőtt egy pennsylvaniai csűrben kallódó hagyatékból vásárolta meg a pár héttel ezelőtt elhunyt sci-fi geek multimilliomos, Paul Allen, a Microsoft társalapítója.

Amikor Barker megtudta, hogy egyetlen élő Stoker sem látta még az eredeti kéziratot, felvette a kapcsolatot Allennel, hogy meglepje Dacre Stokert, a hagyaték gondozóját. A kézirat megtekintése során azonban mindenki meglepődött: kiderült ugyanis, hogy az általunk ismert, 1897-ben megjelent Drakula története csak a szöveg 102. oldalán kezdődik, az olvasás során pedig az is kiderült, hogy a Dracula’s Guest (Drakula vendége) című novella az eredeti regényből származik. Az első kéziratot ugyanis Otto Kylman, Bram Stoker szerkesztője az Archibald Constable & Companynál visszautasította azzal az indoklással, hogy London még mindig nem heverte ki a whitechapeli gyilkosságokat, melyeket Hasfelmetsző Jack nevéhez kötnek, és mivel a gyilkost még nem kapták el, nem jelentethetik meg a regény, mert nem vállalhatják egy esetleges tömeghisztéria kockázatát a valóságos történetként megírt Drakula miatt. Bram Stoker ekkor majdnem feladta a könyve megjelentetését, végül azonban átdolgozta a teljes történetet. A könyv címét is megváltoztatták Az élőhalottakról Drakulára. A történet végül úgy jelent meg 1897. május 26-án, hogy az első százegy oldalt kivágták, és az epilógust is lerövidítették, megváltoztatva ezzel Drakula és a kastélya sorsát.

drakula2.jpg

Dacre Stoker és J.D. Barker az eredeti kéziratból, valamint Bram Stoker százoldalas személyes naplójából és a család biográfiájából gyúrták össze a Dracul történetét, melynek főhőse maga az író, Bram Stoker. Így a dupla eredettörténet nemcsak Drakulához, hanem az eredeti szerzőhöz és annak családtörténetéhez is közelebb viszi az olvasókat. A Dracul című könyv középpontjában azonban nem Drakula gróf áll, a regényben több helyen is előfordul utalás a Makt Myrkrannára, a Drakula 1901-es izlandi verziójára, valamint az ír mondák vérszívó lányára, Dearg-Due történetére. A Makt Myrkranna a Drakula fordításaként jelent meg, Izlandon kívül pedig nem is ismerték 1986-ig, mikor egy kutatócsoport felfedezte magának Asmundsson „fordítását”, melyhez Bram Stoker írt előszót. Mindkét regény hasonlóan kezdődik, a helyszíneket, szereplőket és a végkifejletet azonban megváltoztatták, Drakulának volt egy szerelme, egy nő, aki sok mindenben hasonlított hozzá. Ezt a nőt Dolingen von Gratz grófnőnek, illetve Ellennek hívták. A korszak publikációs gyakorlatát és Stoker előszavában írt utalásokat figyelembe véve a kutatók azt sem zárják ki, hogy az izlandi verzió az eredeti, a Drakula kiadása előtt készült Stoker-kézirat alapján íródott.

Dacre Stoker és J.D. Barker ezen a női vámpír-szálon indult el, a regény középpontjába egy titokzatos nőt, a Stoker-családnál szolgáló, a gyerekeket nevelő Ellen Crone dadust állítva. A Dracul az eredeti regényhez hasonlóan napló- és levélregény, mely több idősíkban játszódik, és több szereplő perspektívájából elbeszélt történettöredékekből, valamint újságcikkekből áll össze. A történet jelenidejében Bram Stoker feszületekkel, szenteltvízzel, megszentelt rózsaszálakkal és egy puskával felszerelkezve imádkozik a túlélésért egy olyan kísérteties rom helyszínén, mely összeköti a Dracult és a Drakulát. A múltban egészen Bram születéséig, valamint beteges, halálközeli állapotban eltöltött gyermekkoráig megyünk vissza a naplórészletek segítségével. A szerzők a valós életrajzi adatokból és a hétéves Bram csodás gyógyulástörténetéből indultak ki, aki a lázgörcsös, bénult és éveken át ágyhoz kötött állapotból úgy épül fel egy csapásra, hogy később élsportoló lesz, ezen irracionális események köré építették a misztikus, természetfeletti magyarázatokat. A regény élvezetes része a kisgyermek Bram és testvére, Matilda szemszögéből leírt, naplóikból megismert rémtörténet, mely a későbbi nyomozás alapja lesz. Az időben való ugrással a családregény is kibővül, a Stoker-szülőkön kívül képet kapnak az olvasók az idősebb testvérről, később híres orvos Thornley Stokerről is.

drakula3.jpg

A regény egyik nagy erénye a kiváló atmoszférateremtés, a szerzőpáros változatosan használja a vámpírkliséket és a gótikus horror kellékeit, csak néhány ponton esnek olyan túlzásokba, ahol a hatás inkább vicces, mint félelmetes lesz. A nyelvezet nem poros, sem modoros, de a regény nem vállalkozik a műfaj megújítására sem, inkább afféle hommage az eredeti szerző irányába. A történetvezetés a gyakori nézőpontváltás miatt filmszerű, a feszültség ügyesen adagolt, az olvasók érzelmeinek manipulálására sokat építenek egy-egy ambivalens megítélésű szereplő kapcsán. A Dracul igazi értéke a fikció és a valós életrajzi adatok, valamint a különböző mítoszok és mondakörök izgalmas keverése. Fontos szereplőként jelenik meg például az a magyar származású Vámbéry Ármin utazó és professzor, akivel Bram Stoker 1890-ben találkozott, és aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. Sokan úgy hiszik, valójában Arminius Vámbéry volt Van Helsing is. Bram Stoker elejt egy utalást a Drakulában Vámbéry identitásával kapcsolatban, amikor Van Helsing úgy emlegeti, mint „Arminius barátom Buda-Pesth egyeteméről”.

A Dracul középpontjába állított ír népi monda, Dearg-Due balladisztikus története az eredeti Drakula másik forrása lehet, melyben a fiatal, tragikus sorsú lány nem lehet szerelméé, ezért öngyilkos lesz, és megnyomorított, megkínzott lélekkel vérszívóként tér vissza a világba. Az ír női vámpír megelevenedik az eredettörténetben, hogy Drakula gróf méltó női párja legyen. A Dracul, mely ezer szállal kötődik a Drakulához, izgalmas detektívtörténet a vérszívók legendája után, akárcsak az eredeti regény, csak itt a nyomozást nem Harker, Van Helsing doktor és Mina folytatja, hanem Bram Stoker és testvérei, bevezetve az olvasót ezzel a Stoker-hagyatékba.

Szerző: Apró Annamária

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9714354063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.