Olvass!

KönyvesBlog

Egy jól nevelt galíciai úrilány visszaemlékezései

2018. november 20. valuska

A szerelemről sokat tudunk, az eloroszosított Ukrajnáról keveset, de hogy mi köze van a kettőnek egymáshoz Natalka Sznyadankó majd elmondja a Szenvedélygyűjtemény című könyvében. Egy fiatal lány, Oleszja Pidobidkó visszamlékezését úgy olvassuk, mint egykor Simone de Beauvoir az Egy jó házból való úrilány emlékei című könyvét, csak ebben a történetben sokkal több a fiatalember, hiányzik a háttérből a francia arisztokrácia, és persze a 20. század legvégén járunk, a  nagy kelet-európai rendszerváltó időkben. Egy fiatal nő keresi önmagát, a szerelem energiaforrását, miközben bemutatja, hogy szülőföldjén, a „varázsos keleten”, a nyugat-ukrajnai Galíciában milyen kulturálisan meghatározott értékeket, előítéleteket és kötöttségeket társulnak a szerelemhez és a párválasztáshoz.

"Az igazat megvallva cseppet sem szerettem volna valakinek a zsákmánya, áldozata vagy díja lenni. Elvégre nem játék baba vagy háziállat vagyok. Meg nem is nagyon értettem, miért kellene védekezni az ellen, amit te is akarsz. De hát mit csináljunk – egy jól nevelt galíciai úrilánynak így illik. (79.)"

Natalka Sznyadanko: Szenvedélygyűjtemény

Fordította:Körner Gábor,Vince Kiadó, 2018, 224 oldal, 2995 HUF

 

Amikor valaki elkezd mesélni, olyan, mint egy kaland, nagy a kísértés, hogy sosem fog a végére érni. Ez a veszély íróknál fokozottan jelen van, de még egy írót sem tántorított el, hogy idősebb és bölcsebb tudatát kölcsönadja egykori énjének, hogy az idővel együtt a gyerekkor és a fiatal felnőttkor érzelmi impulzusai ne tűnjenek el. Igy van ez Natalka Sznyadankóval is.

A szexualitás az egész emberi kultúrát átszővi, az emberi élet leginkább a nemiségről szól, mondták Freud hívei. Ha valaki kételkedik, nézze meg, melyik szóra kattintanak az emberek legtöbbet. Ha bármi új van a témában, az a női szempontok karakteres megjelenítése

Oleszja Pidobidkó roppant öntudatos és művelt leányzó, a nővé válás stációinak mentén úgy tud mesélni fiúkról, szerelemről, és a szülővárosáról, hogy észre sem vesszük, benyitottunk a Nyugat-Ukrajna, a mi Galíciánk nevű szemináriumra. Nemcsak a szerelmi történetek érdekesek, hanem ezek mentén a kevésbé ismert ukrán identitás, történelem és irodalom is.

„Az ukrán nemzet három komplex problémával küzd – olvastam egyszer, már nem emlékszem, hol. – Ezek: az ukrán nemzet újjászületése, az ukrán nyelv újjászületése, illetve az ukrán államiság újjászületése.” Mindhárom „komplex probléma” erősen jelen volt a Vitalikkal való kapcsolatunkban.(76.)

Ha a szenvedélyt elneveznénk szerelemnek, minden máshogy alakulhatna

„Ha annak idején a csomó szenvedély, rajongás vagy egyszerű rokonszenv helyett rögtön szembejön velem az igazi szerelem, már minden bizonnyal rég gyerekekkel játszanék, ahelyett hogy itt körmölök. Talán csak annyi kellett volna, hogy az egyik szenvedélyt elnevezzem szerelemnek, aztán meg elhiggyem,...

Oleszja Lvov külvárosában él, a régi Lembergben, és nekünk, közép-európaiaknak ugyan térkép e táj, azt azért tudjuk, valaha az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Nyugat-Ukrajna, legalább annyira témája a könyvnek, mint a szerelem. Arról az Ukrajnáról van szó, amely 1991-ben nyerte vissza önálló államiságát, és segítség nélkül még ma is nehéz elhelyezni Európa új politikai és kulturális térképén.

Natalka Sznyadankó Oleszja Pidobidkó alakjában nyolc szenvedély elmesélésére vállalkozik, hattól huszonötéves koriág. Ahogy szülei generációját nem érte el a hatvanas évek végén születő, és azóta alaposan megkritizált szexuális forradalom második hulláma, úgy Oleszja generációját sem különösebben érinti a nyugati feminizmus második hulláma, pedig ők ebbe már beleszülettek. És itt van a kutya elásva, mert Galícia patriarchális társadalmán minden hullám megtörik. Az ukrán fiataloknak be kellett érni a tinimagazinokba leszivárgó nyugatról érkező tanácsokkal anélkül, hogy azt a valóságot közelről ismernék volna. Amíg a nyugat-európai fiatalok valós problémákra kaptak gyakorlati válaszokat, az ukrajnaiak még azon vitatkoznak, meg kell-e őrizni a szüzességet a házasságig.

„Az első kérdés, amit okvetlenül tisztáznunk kellett: van-e létjogosultsága a házasság előtti szexnek, nekünk van-e jogunk szexelni a házasság előtt, és ha igen, miért különböznek annyira Dee Snider és a szüleink idevágó nézetei?” (41.)   

Ukrajnai társadalmi klímája tehát nem kedvezett a modernitás nyomában kialakuló individualizmusnak, az ugyanis átrendezi a gondolkodást a családi és egyéni értékrendről. Kelet-Európa átvitt és valóságos értelemben is a sufniba száműzte a fiatalokat érintő szexuális kérdéseket. A sufni az a metafora, amely árulkodik, hova helyezi egy patriarchális társadalom a fiatal generációk igényeit.

Így megúsztam a „szíjhasítást”, ellenben amikor visszajöttem a gyakorlatról, a szobám erkélyét hatalmas rács díszítette, csak a papámnak volt ereje kinyitni. Ezzel véget is ért a bandával való együttműködésem, Vityával nem találkoztunk többet”. (48.)

A könyv főszereplőjében Oleszjában azonban munkál a girlpower életérzés, amely a nőkben rejlő elnyomhatatlan öntudatra és erőre épít, ami sokszor segíti, néha hátráltatja a férfiakkal való kapcsolatát. Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani, és van néhány ismerős férfikarakter, akiket Natalka Sznyadankó Oleszján keresztül leplezetlen és zavarba ejtő  őszinteséggel mutat be. Mit gondoljunk például Zsenyáról, a mérnöktanárról, akinek aranyfogak lógnak ki a szájából, rózsaszín fésű a nadrágja zsebéből, és nem zavarja, hogy 35 éves korára elsőéves egyetemista lányok között keresgéli a jövendőbelijét, miközben még mindig az édesanyjával él. Vagy ott van a félénk és kedves programozó fiatalember Vitalik, akit egy idő után helyzetbe kell hozni, mert ha rajta múlna, szűzen halna meg.

A könyv további részében Oleszját szinte sokkolják azok a kulturális és mentalitásbeli különbségek, amelyek Németországban érik, ám ezek nem akadályozzák meg újabb szerelmi érzéseit, de megtapasztalja, hogy minden társadalomnak meg van a maga árnyoldala.

Sznyadankó tesz egy meglehetős elméleti fejtegetést. Oleszja nevében, amikor védelmébe veszi a patriarchális olasz családmodellt, de minimum megértően fordul felé, csak azért, hogy később ellenpontozza az emancipáció és a feminizmus felemlegetéséve, amit Oleszja utolsó szerelme, Hermann Hugo Siegfried von Drachenfeld forszíroz a lehető legjobb helyen. Natalka Sznyadankó elég ironikus teremtés.  

Mi a véleménye a feminizmusról? – kérdezte egyszer Hermann a nagymamámtól, miközben nézte, ahogy a derelyét tölti. Helyesebben tőlem kérdezte. Az én feladatom volt, hogy tolmácsoljam a kérdést. – Nagymama, Hermann azt kérdezi, mit gondolsz, nem lenne jobb, ha a férfiak tudnának főzni?” (182.)

Tényleg nehéz abbahagyni valamit, amiben már jó mélyen elmerült az író, talán  ezért kapunk ironikus kultúrtörténeti fejtegetést a galíciai nőkről a legvégén, és az olvasónak olyan érzése támad, visszaküldték a lovagkorba, csak nem tudja, kivel azonosuljon, a lovaggal, vagy kitüntetett figyelme tárgyával.

Natalka Sznyadankó kortárs ukrán költő, író és kiváló műfordító. Szenvedélygyűjtemény című könyvében azt tolmácsolja, hogy a szerelem mindenhol működhet, de nem mindenkivel, és hogy a szerelemnek és a párkapcsolatoknak nem feltétlenül begyalogolnia a házaság mátrixába. Egy magyar olvasó pedig azt is beleértheti, amit Szerb Antal írt egyik regényében, miszerint a legjobb afrodiziákum nem más, mint a földrajz.

Szerző: Nagy Mari Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr314658627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.