Olvass!

KönyvesBlog

A csillogó vámpírfiútól a vérszívó magzatig – Tíz éve ért véget a Twilight

2018. december 07. forgáchkinga

alkonyat.jpg

A Twilight a kétezres évek egyik legsikeresebb és legmegosztóbb könyvsorozata volt. Elképesztő, hogy mennyire sokan rajongtak (és rajonganak a mai napig) érte. Köteteiből világszerte több mint 120 millió példány fogyott el és rekord ideig, összesen 235 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Persze sokan vannak, akik úgy utálják az egészet, ahogy van, és talán van is némi alapja annak, ha valaki komolytalannak tartja a csillogó vámpírokról szóló romantikus sztorit. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy Stephanie Meyer története több szempontból is elképesztően nagy hatást gyakorolt a világra: új irányt szabott a young adult és a fantasy irodalomnak, megmutatta a filmiparnak, hogy ideje a női közönségre is gondolni, és mindemellett sok-sok fiatallal szerettette meg újra az olvasást.

Az Alkonyat-sorozat utolsó része, a Hajnalhasadás éppen tíz éve jelent meg. A könyvek és filmek körülötti kultusz viszont még ma sem csengett le, arról nem is beszélve, hogy azóta mennyi vámpíros, vérfarkasos, démonos (és egyéb fajok közötti) szerelmi történet született meg. Több tucat könyvre, filmre és sorozatra hatottak Bella és Edward kalandjai, a műfaj – amelyet Meyer akaratlanul felélesztett – pedig jobban virágzik, mint valaha. De hogyan is kezdődött az Alkonyat és miért ütött ekkorát? Mi az, amiben a Twilight rendhagyóbb vagy vonzóbb volt, mint más korábbi vámpíros sztorik? És egyáltalán, miért lett ennyi rajongója és mi is az a Twilight-jelenség?

Az ember és vámpír közti szerelem születése

Az Alkonyat körüli őrület már önmagában attól különleges, hogy a történettel nem egy gyakorlott és népszerű író, hanem egy teljesen átlagos anyuka rukkolt elő. Stephanie Meyer mondjuk magától is rátett egy lapáttal a könyv születése körülötti mítoszra, ugyanis az interjúkban előszeretettel mesél arról, hogy a vámpír és ember közötti szerelem ötletét igazából nem kitalálta, hanem megálmodta. Egészen pontosan 2003 júniusában történt, hogy egyik éjszaka egy olyan lányról álmodott, akibe beleszeret egy vámpír. Ezt követően alig három hónap alatt megírta a teljes történetet, bár azt állítja, csak a maga szórakoztatására. Arra nem is gondolt, hogy kiadja, de aztán a testvérének annyira tetszett, hogy végül úgy döntött, mégis megpróbálja. Tizenöt kiadónak küldte el a kéziratot, ebből öt nem válaszolt, kilenc pedig visszautasította. A Writer’s House viszont meglátta benne a lehetőséget.

Hogy ekkora siker lesz belőle, arra egyáltalán nem számított. Az írásban nem volt gyakorlata és tulajdonképpen a történetvezetésben is csak az ösztöneire hagyatkozott. Bella életének helyszínét például úgy találta ki, hogy egyszerűen ráguglizott, hogy melyik az Egyesült Államok legesősebb területe és ott kiválasztott egy kisvárost, Forksot. Amikor később tanulmányozni kezdte a térképet, akkor akadt rá a közelében lévő La Push rezervátumra, ekkor határozta el, hogy valamilyen formában majd a Quileute törzs történetét is integrálni fogja a könyvbe. De hasonlóan egyszerűen döntött a szereplők nevéről is. Vámpír főszereplője például egy Jane Austen-hős, Edward Ferrars után kapta a nevét. Az Isabella pedig valójában az a név volt, amelyet eredetileg lányának szeretett volna adni (de aztán úgy alakult, hogy csak fiai születtek). 

A halhatatlan kedves [A Twilight-sagáról]

Mindenki tudja, hogy nem Stephenie Meyer találta fel a vámpírokat - még ezeket a nyálas-kedves, vega vámpírokat sem. Ahogy az is tény, hogy sok, a Twilight után népszerűvé vált vámpíros bestseller szerzője már előbb megírta művét, tehát még akkor sem merít a Meyer-féle...

Mivel a könyvet nagyon rövid idő alatt írta meg, nem is végzett hozzá semmilyen kutatást. Saját bevallása szerint egyébként korábban sem olvasott vagy nézett semmilyen vámpírokról szóló történetet, és nem is nézett utána semmilyen legendának. Egyszerűen megalkotta a saját világát, amelyben a vámpírok olyanok voltak, amilyenek: hidegek, csillogósak, „vegetáriánusok” és arisztokratikusak. Saját bevallása szerint az összes kutatás, amit végzett, annyi volt, hogy a könyv írásának egy pontján beírta a keresőbe, hogy vámpír. De ezt is csak azért tette, hogy lássa, Bella milyen információkkal találkozhat, ha kutatgatni kezd.

Az újragondolt vámpír

Meyer tehát egy olyan történetet álmodott meg, ami csak nagyon kis mértékben emlékeztet a korábbi vámpíros legendákra, regényekre vagy filmekre és ezzel teljesen újradefiniálta a műfajt. A vérszívókhoz kapcsolódó történeteknek ugyanis már ősidőktől kezdve része volt egyfajta erotika (az emberek megharapását például előszeretettel mutatták be ilyen értelmezésben), a szerelem azonban korábban mindig kimaradt a képletből. Hogy miért? Mert a vámpírok hagyományosan nem az önuralmukról és az emberszeretetükről voltak híresek. A legtöbb történetben vérengző, gyilkos lényekként jelentek meg, akiknek a tápláléka az emberi vér. Igazi, démonikus ragadozók voltak, akik veszélyt jelentenek az élőlényekre, hiszen épp az ő életerejük kiszívása által válnak halhatatlanná. Sőt, a keresztény értelmezés szerint egyenesen a leggonoszabb lények közül valók, alakjuk összekötődött az ördöggel.  

Az Alkonyat révén azonban megszületett az erkölcsös, jó, tudatos vámpír archetípusa, akibe már könnyen bele lehet szeretni, hiszen ragadozó ösztönei ellenére tökéletesen képes uralkodni magán. Megbízható, szeretetre méltó és „vegetáriánus”, azaz az embereket nem bántja, hanem csak állati vérrel táplálkozik. Meyer tehát egy gyilkos és gonosz lényből férfiideált csinált. Az ő vámpírja szuper erős, de nem erőszakos. Van benne valami veszélyes, ugyanakkor mégis ártatlan. Belül idős és tapasztalt, de kívülről fiatal marad. Ráadásul mindeközben gyönyörű szép, és ha napfény éri, akkor nem hal szörnyet, csupán csillog kicsit a bőre. 

A Twilight egyik nagy húzása tehát az volt, hogy egyszerűen kiemelte a vámpírokat (és tulajdonképpen a vérfarkasokat is) a negatív hősök köréből, és olyan jófiúkat csinált belőlük, akik azért magukon hordozzák a rosszfiúk szexi vonásait. És közben még szerethetők is. 

De miért lett ekkora siker?

A választ már nagyon sokan próbálták megfejteni erre a kérdésre. Stephanie Meyer szerint talán azért, mert a főszereplője, Bella teljesen átlagos lány, ezért mindenki könnyen tud azonosulni vele. Az igazság azonban az, hogy az Alkonyat esetében nemcsak az a fontos, hogy egy hétköznapi kamaszról szól, hanem éppen ugyanennyire fontos az is, hogy lány a főhőse.

A Twilight előtt ugyanis nagyon kevés olyan fantasy született, amelynek a főszereplője nő volt és még kevesebb olyan, ami a női olvasóknak szólt volna. Meyer persze nem azzal a szándékkal ült le írni, hogy pótoljon valami nagy hiányt, az eredmény azonban mégis az lett, hogy megálmodott egy olyan fantasztikus világot, amelyben nem a különleges lények közötti háborúzás, hanem a romantika van a középpontban. Méghozzá a fajok közötti romantika.  

Jófiú vagy vadállat kell a kamaszlánynak?

Stephanie Meyer: Twilight (Alkonyat),mint fan fiction: A+, mint regény: C- Könyvmolyképző Kiadó 2008,501 oldal, 2990 Ft Ha zsenge kamaszlányként eszembe jutott volna, hogy papírra vessem a romantikus (szexuális) fantáziáimat, az nagyjából megegyezne Stephenie Meyer Alkonyat című bestsellerével. A díszletek, a háttér annyira nem is fontos, a tekintet úgyis a főszereplőre fókuszál, Edwardra, vagy nevezhetjük bármilyen néven.

A sorozat sikere egyébként nagyrészt ebből is fakad: az idealizált szerelem ábrázolásából. A tündérmeséket leszámítva alig van olyan fantasy-világ, amiben ennyire elsöprő erejű szerelmet lehet látni. Többek közt ez az egyik olyan aspektus, ami miatt a férfi olvasók inkább kimennek a szobából, ha szóba jön a könyv. Sok nő számára azonban Edward és Bella szerelme a tökéletes lelki kapcsolat megtestesítője. Egy olyan szerelem, amelyben nem a szexualitás áll a középpontban, hanem az elemi és megkérdőjelezhetetlen összetartozás érzése. Az Alkonyat tehát olyasmit képvisel, amiben a lányok nagyon is szeretnének hinni: a klasszikus, mindhalálig tartó, mindent legyőző szerelmet. 

A Twilight-jelenség

Tulajdonképpen azt is a Alkonyatnak köszönhetjük, hogy a könyvkiadók és filmkészítők jobban elkezdtek figyelni a női nézők és olvasók igényeire. A Twilight után ugyanis sorra kezdték el gyártani a hasonló témájú történeteket, amelyek mind ugyanezt a közönséget célozták meg. Így jött létre a Twilight-jelenség, amely egyfajta összefoglaló név azokra az alkotásokra, amelyek részben vagy teljesen az Alkonyat hatására születtek. 

Stephanie Meyernek ugyanis rengeteg követője akadt, neki köszönhetően jelentősen megnőtt az érdeklődés a vámpíros és egyéb fantasy-könyvek és filmek iránt. Ha nem lett volna az Alkonyat, valószínűleg nem születik meg a Vámpírnaplók, a Mindenszentek trilógia, Isaac Marion Eleven testek című regénye, sem pedig a Jennifer teste című film. De elképzelhető, hogy az Éhezők viadala se aratott volna ekkora sikert. Nem is beszélve E. L. James A szürke ötven árnyalata című regényéről (és a folytatásairól), amelyet kimondottan a Twilight inspirált. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5414445908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.