Olvass!

KönyvesBlog

Nyolc kiismerhetetlen nő, aki csak a nevét hagyta hátra az utókornak

2018. december 12. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_4_12.JPG

Itthon talán kevéssé ismert a máltai irodalom, így igazán figyelemre méltó, hogy a Noran Libro Kiadó Európai női szemmel sorozatának egyik darabjaként megjelenhetett Azzopardi elbeszéléskötete. A szerző 1977-ben született; jelenleg a máltai egyetemen tanít irodalmat, és emellett ír, nemcsak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is. Idén a budapesti Könyvfesztivál egyik vendége volt, ahol többször hangsúlyozta, hogy mennyire fontos számára a máltai irodalom népszerűsítése hazájában és külföldön. 

Clare Azzopardi: Pár női név

Fordította: Szabó T. Anna,Noran Libro Kiadó, 2018, 136 oldal, 2490 HUF

 

A Pár női név nyolc elbeszélésből áll, és valóban mindegyik írás címe egy-egy női név. Ezek tulajdonosai vagy elbeszélőként, vagy fő témaként jelennek meg a szövegekben. Minden történet valahogyan kapcsolódik Máltához: megismerjük például a két nagy sziget, Málta és Gozo küllemét, ahogy azt is, hogy a máltaiak miért hagyják el a szigetet, vagy épp miért térnek oda vissza.

Rita elbeszélésében például egy Londonban élő máltai emigráns család életébe tekinthetünk be, míg Graceyén keresztül a Máltára érkező amerikai katonák viselkedését ismerhetjük meg. Ettől a szövegtől kezd igazán érdekessé válni a kötet, mivel első ízben jelenik meg a misztikus, kissé szellemhistóriára emlékeztető vonal a könyvben. Ekkor még leginkább a képzelet keveredik a valósággal, a későbbi elbeszélésekben pedig már a múlt is összekeveredik a jelennel. Ez az összekapcsolódás adja meg a kulcsot a kötet értelmezéséhez, hiszen lassan kibontakozni látszik, hogy olyan nőkről és életekről olvashatunk, amelyekre a múlt és az érzelmek fűtötte képzelet elválaszthatatlanul rátelepedett.

A kötet címének vizsgálatával is közelebb kerülhetünk a szövegek megértéséhez. A magyar szöveg Szabó T. Anna fordítása, aki az angol kiadásból dolgozott, melynek címe The Names they left Behind, vagyis Hátrahagyott nevek. Ez egyébként picit közelebb is áll a máltai eredetihez. Ha összekapcsoljuk a szövegek misztikus olvasatának értelmezését a címmel, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezeknek a nőknek az élete annyira titokzatos és kiismerhetetlen, hogy csak a neveik maradnak elmondhatók. 

Külön érdeme a könyvnek, hogy az elbeszélések több szinten kapcsolódnak egymáshoz. Van ahol csupán a történet szintjén, más esetben viszont sokkal mélyebben is. A kötet legizgalmasabb rejtélye, hogy mit rejt a mindenhol megjelenő három betű, a pdm. Ugyancsak érdekes a kulcs mint szimbólum, ami néha egy asztalon, máskor már a zárban tűnik föl.

A filigrán kis könyv tehát több szempontból érdekes. Egyrészt a tőlünk elég távol eső Máltát és lakóit ismerhetjük meg, és olyan nőket, akiknek a hangját egyre jobban lehet hallani. Másrészt izgalmas a kötet misztikus, olykor detektív történetbe hajló elbeszélésmódja is. Azzopardi, aki vitathatatlanul különleges hangokon képes megszólalni, ebben a kötetében az élet bonyolultságát és kiismerhetetlenségét ragadta meg. De felhívta a figyelmet arra is, hogy valami biztosan hátramarad az ember életéből, ha más nem, egy név.

 Szerző: Kornya Dávid

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr3014471642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.