Olvass!

KönyvesBlog

2018 legjobb könyvei: 40-31.

2018. december 15. .konyvesblog.

kblog_top_3.jpg

Itt az év vége, és ahogy ilyenkor lenni szokott, megmutatjuk, miket szerettünk idén olvasni. Listázni szórakoztató dolog, mert elkezdünk beszélni a könyvekről, és a végén mindenkinek igaza lesz. De ez a mi listánk, és egy csomó más könyvet is szerettünk, ide viszont szigorúan csak 50 könyv fér fel, ezért mindenkit arra ösztönzünk, hogy csinálja meg a sajátját! Fontos megjegyezni, hogy a listakészítés annak ellenére játék, hogy a felelősségünkkel tisztában vagyunk. Mi csak a saját kedvenceinkből válogatunk, vállaltan borzasztó elvárásaink tudnak lenni, a világirodalmat keverjük a magyarral, a költészetet a non-fictionnel. Így olvastunk mi 2018-ben: 50-41.

40. Lugosi Viktória: Vándorhomár 

Lugosi Viktória: Vándorhomár

Park Kiadó, 2018, 315 oldal, 3490 HUF

 

A Vándorhomár pontos, életszagú és ítélkezéstől mentes látlelet a magyar társadalom mai helyzetéről, és arról, hogyan jutottunk idáig. Az a generáció jelenik meg benne, amelynek tagjai a késő Kádár-korban voltak fiatalok, és akiknek az elmúlt harminc évben folyamatos létbizonytalanságban kellett élniük. Benne van minden olyan kisvállalkozó sorsa, aki sok-sok próbálkozás és kapálózás után végül alulmaradt. Benne van az összes bliccelő, aki a bkv-ellenőrnél nem csak utolsó forintjait, de méltóságának utolsó morzsáit is otthagyta. Benne vannak az anyák, akik már annyira megszokták a spórolást, hogy még ma is vízzel engedik fel a tusfürdőt, és benne vannak azok a felnőtt gyerekek is, akik lelkifurdalástól gyötörve idősek otthonába küldik a szüleiket, mert nem bírják tovább. A regény öt sorsot mesél el, amelyek között vannak kisebb-nagyobb összefüggések és átfedések. Arnold, Bori, János, Liza és Aliz nagyon különbözőek, de közös bennük, hogy meg van kötve a kezük: még ha dönthetnének is másképp, akkor sem képesek változtatni. Kiszolgáltatottan sodródnak a befizetetlen villanyszámlák, a munkanélküliség és a párkapcsolati válságok tengerében, miközben próbálják megőrizni emberi méltóságukat.

A könyvről korábban ezt írtuk:

Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogni, hogy miről szól Lugosi Viktória új regénye, azt mondanám, hogy a Vándorhomár a lecsúszástörténetek könyve. Persze sokkal több ennél, de nem könnyű megmondani, hogy mitől olyan megrázóak azok az élettörténetek, amikből összeáll a könyv. Talán attól, hogy viszontlátjuk bennük önmagunkat és családtagjainkat, hogy olyan közeliek és ismerősek a sorsok, amiket megrajzolt. Mintha a rendszerváltás utáni Magyarország minden rezdülése, válsága, kis tragédiája ott lenne a figurákban.”

39. Rachel Kushner: A Mars Klub

Rachel Kushner: A Mars Klub

Fordította: Müller Péter Sziámi, Müller Máté, Müller Brúnó Noé, Athenaeum Kiadó, 2018, 300 oldal, 3999 HUF

 

Gyerekkorunktól arra vagyunk szocializálva, hogy vannak a jók meg a rosszak, és mi természetesen mindig a jókkal vagyunk (hiszen mi magunk is jók vagyunk), a gonoszok meg lakoljanak csak meg, hiszen nem is érdemelnek mást. Aztán felnőve jönnek az olyan írók, mint Jo Nesbo vagy éppen Rachel Kushner, akik fogják magukat és minket, olvasókat belekényszerítenek egy olyan szerepbe, ahol egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy elkezdünk szimpatizálni az antihőssel. Akiről hiába tudjuk, hogy sokszor lelketlen meg önző, és tisztában vagyunk azzal is, hogy nem véletlenül dugták dupla életfogytig rács mögé (plusz hat év, de azt már ki számolja), mégis önkéntelenül elkezdünk együttérezni ezzel a fiatal nővel, akinek 29 év alatt esélye sem volt arra, hogy egyszer végre sínre kerüljön az élete.

Ezt írtuk a könyvről:

„Ezek a nők szinte egész életükben szenvednek, és ők maguk is szenvedést okoznak. A lelki nyomorúság újratermeli önmagát, ezek a nők pedig menthetetlenül kipotyognak a rendszerből, és nincs senki, hogy kifeszítse azt a védőhálót, amely végeredményben egy kicsit is megtarthatná őket.”

38. Zachary Mason: Void Star 

Zachary Mason: Void Star

Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2018, 384 oldal, 3880 HUF

 

Zachary Mason cyberpunk sci-fije már megjelenése idején nagy visszhangot keltett a külföldi sajtóban. Sokan William Gibson Neurománcához hasonlítják, de olyan szerzők neve is felröppent a könyvvel kapcsolatban, mint Neal Stephenson vagy Philip K. Dick. Nem is csoda, hiszen Mason műve mintha az említett szerzők iránti tiszteletből született volna. Kellemesen ismerős érzetet kelt a könyv sötét, neonfényes settingje, aminek természetes módon elmaradhatatlan kellékei az „ős-cyberpunk” toposzok: transzhumanizmus, önvezető járművek, fejlett mesterséges intelligenciák és hatalmas cégek uralják a Void Star világát. A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a tengerszint megemelkedett és az Egyenlítő menti területekről már elmenekültek az emberek, a gazdagoktól pedig drónokkal tartják távol az elszegényedett tömegeket. Az egyik főszereplő Irina Sunden, aki mesterséges memóriával rendelkezik, így mindenre tökéletesen emlékszik. Feladata, hogy közvetítsen megbízói és azok átláthatatlanul összetett mesterséges intelligenciái között.

A könyvről ezt írtuk:

„Mason lenyűgöző módon építi fel a már-már elhasznált cyberpunk sablonokból a Void Star világát. A karakterek rengeteg helyszínen és országban megfordulnak, így a cselekmény nem szorul egyetlen cégek, neonreklámok és mocsok uralta megapolisz díszlete közé, hanem ténylegesen megismerhetjük a Föld távolabbi szegleteit is. (…) Mason egyből a történet közepébe dobja az olvasót, nincsenek hosszas felvezetők és magyarázatok a globális helyzet kialakulásáról. Ennek megfelelően a mesterséges intelligenciákról sem fárasztó technikai szakzsargonban beszél, hanem az általuk gerjesztett illúziókat, hallucinációkat helyezi a középpontba.”

37. Térey János: Káli holtak 

Térey János: Káli holtak

Jelenkor Könyvkiadó, 2018, 534 oldal, 3999 HUF

 

Az idei év egyik legmegosztóbb könyvét írta Térey János, és ez már önmagában óriási siker. Hogy a listáról vitatkozva is különböző véleményeink vannak, és miközben júliusban birkózásnak írtuk le az olvasást, egy csomó mindent szerettünk benne. Meg dolgokat, amiket nem, de az olvasásban a legtöbb izgalmat ez a bizonytalanság hozza. A művészregény hőse Csáky Alex színész, aki egy népszerű, zombis tévésorozat főszerepét kapja meg, amit a Káli-medencében forgatnak. Miközben Térey bevezet minket a színház vagy a forgatások világába, megmutatja egy menő és érzékeny színész magánéletét, vívódásait, széthullott magánéletét, azt, ahogy a magazinokban látható csillogó élet valójában darabjaira hullott. Alex a regény egy pontján a következőt mondja: “Igen, hiszem és vallom, hogy ugyanúgy. De tudnunk kell, hogy ebben az országban csakis az kell, ami rikító. A népszerűségért virítanod kell. Valaminek errefelé kötelező nagyon valamilyennek lennie. Vagy elemien brutálisnak, vagy meghökkentően mélynek, vagy nagyon popnak, nagyon konzervatívnak vagy nagyon liberálisnak. A Káli holtak ilyen lesz, egyszerre brutális és pop. Viszont ha nem túlzol, ha nincs például elrajzoltan parodisztikus iránya a munkádnak, arra már nem úgy reagálnak az emberek. Nem az árnyalatok, nem a finom rezdülések felé megyünk. Számomra mostantól épp az az érdekes, ami nem nagyon durván valamilyen. Mindez hamarosan le fog tisztulni. Fogalmam sincs, hogyan. De kivárom.”

Kritikánk a könyvről>>

Térey zombikról,  a Káli-medencéről>>

36. Siri Hustvedt: Amit szerettem

Siri Hustvedt: Amit szerettem

Fordította: Farkas Krisztina, Park Kiadó, 2018, 460 oldal, 3950 HUF

 

Művész- vagy lélektani regény, egy barátság vagy egy szerelem története? Siri Hustvedt regényére mindez elmondható, és annál még sokkal több is. A cselekmény középpontjában egy művészettörténész és egy festőművész barátsága áll, és persze azok az ágas-bogas kapcsolatok, melyek a velük együtt élők között az évek során kialakulnak. Leválás, szerelem, gyász, mindez fontos szerepet kap a történetben, és persze az a perspektíva is, ahonnan a jelenben szemléljük a körülöttünk lévő embereket és tárgyakat, és ahonnan visszaemlékezünk a múlt eseményeire. Az emlékezésben fontos szerepet játszik egy fiók is, amely látszólag tele van mindenféle kacattal, és csak lassan derül ki, hogy mindegyik egy-egy olyan puzzle-darab, melyek végül a múlt rekonstruálása során kerülnek a helyükre.

Ezt írtuk a kötetről:

„Az Amit szerettem tematikailag mintha legalább három könyvet rejtene, de ez csak jóval a könyv elolvasása után realizálódik. Olvasás közben és után így leszünk mi magunk is a történet alakítói: Hustvedt regénye ugyanis olyan sokrétegű, hogy az ember óhatatlanul is kiválaszt magának egy-egy történetszálat, ami neki a legfontosabb lesz, végérvényesen lehetetlenné téve ezzel a könyv műfaji beskatulyázását.”

35. Szabó T. Anna: Határ 

Szabó T. Anna: Határ<

Magvető Könyvkiadó, 2018, 193 oldal, 2999 HUF

 

Szabó T. Anna prózakötete, a Határ olyan szövegekből áll, amelyekben nehéz emlékek és meghatározó szag- és ízélmények keverednek a felnövés pillanataival. A személyes hangvételű, költői nyelvezetű könyvben vannak valós élményeken alapuló szövegek, valamint fikciós írások is, és – ahogy azt a cím is sugallja – központi szerepet kap bennük a határátlépés és a határfeszegetés motívuma. A kötet négy fejezetből áll, amelyek az élet négy szakaszát képviselik: a gyerekkort, a kamaszkort, a fiatal felnőttkort és az utána következő éveket. A Töréstesztben megismert indulat és a harag ebben a kötetben szomorúsággal és szenvedéllyel vegyül, ám ezúttal a párkapcsolat helyett inkább az egyén, a család és az emlékezés van a középpontban. Szabó T. Anna könyvét tavasszal a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, akkor mesélt gyerekkoráról és azokról az emberekről – nagypapákról, nagynénikről, szülőkről –, akinek emléket állított a szövegekben, de azt is elárulta, hogy ő miért a szégyent tartja a kötet kulcsszavának.

34. Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Fordította: Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2018, 320 oldal, 3990 HUF

 

Jesmyn Ward legújabb könyvében egy olyan vidékre kormányoz, ahová kis túlzással már a madár sem, legfeljebb a szellemek járnak. Meg persze azok, akiknek nagyon muszáj, például azért, mert a férjüket éppen akkor engedik ki a börtönből. Így Leonie-nak sincs maradása, fogja magát és felpakolja a gyerekeit (meg egy barátnőjét), és kocsival nekivág a Mississippi vidékének. Egyszerre elemelt és realista, lírai és megrázó Ward könyve, melynek fontos témái az eszmélés, a beforratlan sebek és a diszfunkcionalitás, különösen a drogos Leonie és kamasz fia, Jojo között. Jesmyn Wardnak köszönhetjük valószínűleg a kortárs világirodalom egyik legsokkolóbb nyitójelenetét, de nem emiatt került fel a listára, hanem például az olyan mondatok miatt is, mint:

 „Az, hogy itt, vidéken nőttem fel, megtanított dolgokra. Megtanított arra, hogy az élet első nagy rügyezése után az idő elemészti a dolgokat: a gépeket berozsdásítja, az állatokat szőrtelenné és tollatlanná öregíti, elsorvasztja a növényeket. Évente úgy egyszer ezt látom a papán is, a kortól egyre soványabb, az inak kidüllednek, minden évben keményebben és merevebben. Az indián arccsontja kimered. De amióta mama megbetegedett, megtanultam, hogy a fájdalom is képes erre. Fel tudja zabálni az embert, nem marad más, mint csont meg bőr meg egy vékony réteg vér.”

Olvassatok bele ITT.

33. Milbacher Róbert: Léleknyavalyák – Avagy az öngyilkolás s egyéb elveszejtő szerek természetéről

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák - Avagy az öngyilkolás s egyéb elveszejtő szerek természetéről

Magvető Könyvkiadó, 2018, 237 oldal, 3499 HUF

 

Egy magát kriminek álcázó kísérleti regényként jellemezhetnénk a Léleknyavalyákat, melynek hőse, Hummel József nyugalmazott alkapitány egy rég lezárt ügy aktáját leporolva kezd megint nyomozásba. Magánál az esetnél ugyanakkor sokkal izgalmasabb a rojalista exrendőr személye, aki lenézi a „romanticus divatot”, és megveti az egyénieskedést. Még nála is sokkal érdekesebb viszont az a keret, amelybe Milbacher Róbert beleágyazta történetét. Eszerint ugyanis egy 1867-es krimiíró pályázatra mindösszesen egy pályamű érkezett, a regény pedig ezt a történetet éleszti fel (vagy alkotja meg, vagy éppen ő maga az). „A Léleknyavalyák így aztán kapott egy olyan keretet, amely látszólag segíti az addig olvasottak értelmezését (valós adatokat sorol, tényleges forrásmunkákat jelöl, hivatkozásokat citál), alátámasztani látszik hitelességét, a tényirodalmi kontextus ugyanakkor mégis egy fiktív pont köré építi fel az irodalmi posztnyomozás történetét” – írtuk róla korábban.

32. Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek 

Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek

Fordította: Gy. Horváth László, Park Kiadó, 2018, 292 oldal, 3450 HUF

 

A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című tragédiájának modern feldolgozása, amely arról szól, hogyan hálóz be egy brit családot az Iszlám Állam. Shamsie ezzel a könyvével nyerte el idén a harmincezer fonttal járó Woman’s Prize díjat, amelyet minden évben egy angol nyelven alkotó női író kaphat meg (a tavalyi győztes Naomi Alderman volt). A zsűri főként a történet aktualitását értékelte. A brit-pakisztáni író hetedik regényének főszereplője az árván maradt Isma és két testvére. Az egyikük, az érzelmileg labilis helyzetben lévő Parvaiz egy ismerős hatására úgy határoz, hogy elhagyja Londont és csatlakozik az Isis média központjához, noha nincs tisztában vele, hogy a döntése pontosan milyen áldozatokkal jár. Isma és másik testvére, Aneeka bármit megtennének, hogy megmentsék őt. Így amikor összeismerkednek egy nagyhatalmú brit muszlim politikus fiával, abban reménykednek, hogy segítséget fognak kapni. A kérdés már csak az, hogy mennyiben fér össze egymással a szeretet és a politika.

A könyvről korábban ezt írtuk:

Shamsie regényében az a legizgalmasabb, ahogy ütközteti egymással a nézőpontokat és a véleménykülönbségeket. Szereplői mind más igazságban hisznek, és mindannyiuknak meg is van a maga igaza. A fő törésvonal Aneeka és Karamat között jön létre, ami tágabb értelemben az isteni és emberi törvények csatája is. A regény szereplői ugyanis mind egy helyről származnak, mindannyian muszlimok és mindannyian bevándorlók Nagy-Britanniában, mégis teljesen mást gondolnak az identitásukról és a feladatukról.”

31. Cormac McCarthy: Suttre  

Cormac McCarthy: Suttree

Fordította: Greskovits Endre, Jelenkor Kiadó, 2018, 616 oldal, 3999 HUF

 

Húsz éven át írta Cormac McCarthy Suttree című művét, amit a kritikusok a legfontosabb amerikai egzisztencialista regényként emlegetnek. Az eredetileg 1979-ben megjelent könyv még csak felvillantja azokat a stílus- és nyelvi elemeket, amelyek később az életmű kiemelt darabjaira annyira jellemzőek (archaizálás, a központozás hiánya, szikár leírások). McCarthy délen érzi jól magát, ez az ő Amerikája, ezért sem meglepő, hogy főszereplője, Cornelius Suttree Knoxville-ben, a Tennesse folyón él egy lakóhajóban, hogy horgásszon. Az a legmegdöbbentőbb, hogy a sötét, véres, erőszakos és teljesen reménytelen McCarthy-prózának egy olyan utolsó művét olvashatjuk el, amiben még van némi öröm, remény, de még mókázás is.

McCarthy 85. születésnapján két fordítójával, Greskovits Endrével és Totth Benedekkel beszélgettünk. Az interjút ITT tudjátok elolvasni. 

Részlet a regényből:

“Fölegyenesedett sápadtan, súlytalanul, mint valami zord földi kísértet, föl a megerőszakolt gyümölcs fölé, és nekieredt a földön, miközben szörnyű fegyverzetben rángatta vadul a régi, büdös farmert, amely akadályozta a mozgásban.

Megállj, kiáltotta valaki.

Ilyesmire neki nem volt füle. A földet szegélyező száraz saspáfrány recsegett körülötte. Átvágott a nádason, és egy sor halkuló kiáltás közepette kecses emelkedéssel felkúszott a lonc tetejére, majd leugrott az útra a kanyarban forduló autó fényében. A kocsi fékezett és megperdült a sóderen. Egy eszét vesztett, menekülés közben öltözködő alak tört elő a nyári zöld sötét falából az útra. A távolban a vonat fütyült az átjárónál.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr114486254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.