Olvass!

KönyvesBlog

Igazi kafkai perré vált az író kéziratai kapcsán kialakult jogi hercehurca

2019. január 09. .konyvesblog.

max_brod.jpg

Max Brod

A 20. századi írók hagyatéka közül Franz Kafka kéziratai járták be talán a legkülönösebb utat, a fennmaradt írások, levelek és jegyzetek kapcsán ugyanis olyan sokéves jogi csatározás alakult ki, amit még A per főhőse, Josef K is megirigyelhetett volna. Ez a bonyodalmas és összetett folyamatot dolgozta fel Benjamin Balint új tanulmánykötetében, amely a Kafka's Last Trial, azaz a Kafka utolsó pere címet kapta. 

A kafkai hagyaték kérdése már az író halálának pillanatában komoly dilemmákat okozott, és a mai napig sok vita övezi. Kafka, aki tuberkolózisban szenvedett, 1924-ben úgy érezte, valószínűleg már nem fog felépülni. Ekkor írt egy levelet barátjának, Max Brodnak, amelyben azt kérte tőle, hogy halála után égesse el az összes kéziratát. A feljegyzés, amelyet később Kafka prágai lakásának íróasztalában találtak meg, Brodot komoly döntési helyzetbe hozta. Az íróhoz vagy a műveihez maradjon hűséges?

Talán megismerhetjük Kafka teljes örökségét

Mint az köztudott Franz Kafka halála előtt arra kérte legjobb barátját Max Brodot, hogy semmisítse meg minden kéziratát, ám Brod, hála istennek erre nem volt hajlandó, hiszen így szegényebbek lennénk a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerzőjének több remekművével.

Max Brod, aki akkor már több mint húsz éve ismerte Kafkát, és aki már a kezdetektől szentül hitt a tehetségében és zsenialitásában, az utóbbi mellett döntött: a végakarat ellenére megőrizte a kéziratokat. Segíteni akart a barátjának, még a határozott kívánsága ellenére is. Ezzel azonban elindított egy végeláthatatlan jogi csatározást, amely 1968-as halálával vette kezdetét, és csak mostanában ért véget. 

Brod ugyanis 1939-ben kénytelen volt elmenekülni Prágából a nácik elől, és a kéziratokkal együtt Izraelbe költözött. Kafka feljegyzéseit azonban – beleértve egy kötegnyi levelet is, amelyeket szerelmével, Felice Bauerrel váltott – végrendeletében furcsa módon titkárnőjére, Esther Hofféra bízta. A probléma ekkor kezdődött, ugyanis Hoffe ezeket meg akarta tartani magának. Négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a kéziratokat, sőt még el is adott néhányat közülük: egy 1988-as londoni árverésen majdnem kétmillió dollárért cserélt gazdát A per egyik eredeti példánya. A megmaradt dokumentumokat ezután  két lányára hagyta, akik szintén nem akarták kiengedni a gyűjteményt a kezükből, noha a helyi sajtó szerint méltatlan körülmények között, egy macskákkal zsúfolt lakásban őrizték az iratok egy részét.

A megmaradt kéziratokért ezután indult be az igazi küzdelem. Ugyanis a hagyatéki tárgyalások során Izrael és Németország is igényt tartott a művekre. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár arra hivatkozott, hogy Brod eredeti szándéka az volt, hozzájuk kell kerülniük az iratoknak. A Marbach-i Német Irodalmi Archívum viszont azt állította, hogy Izrael nem tanúsított érdeklődést a kéziratok iránt azokban az évtizedekben, amíg a hagyaték az országban volt. Az örökös, Eva Hoffe azonban mindenáron meg akarta védeni az iratokhoz való jogát, így újabb és újabb tárgyalásokra került sor. A bíróság végül az Izraeli Nemzeti Könyvtárnak kedvezett, a gyűjteményt nekik ítélték. Ezt a hosszas procedúrát mutatja be Benjamin Balint tanulmánya, amely igyekszik feltárni az összes körülményt és szempontot, amely befolyásolta a kéziratok sorsát. 

Forrás: The Guardian 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7414551082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.