Olvass!

KönyvesBlog

Egy tragikusan végződő vidámparki látogatást soha nem lehet feldolgozni

2019. február 01. .konyvesblog.

C.J. Tudor egyáltalán nem panaszkodhat első regénye fogadtatására. A brit író munkáját több díjra is jelölték, és már a megjelenés idején 38 ország vásárolta meg a kiadási jogokat. Nem is csoda, hiszen A Krétaember egy olvasmányos, csavaros, hagyománytisztelő thriller, amely kacérkodik ugyan a természetfelettivel, de mégis két lábbal áll a valóság talaján. 

C.J. Tudor: A krétaember

Fordította: Loósz Vera, MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ, 2018, 334 oldal, 3990 HUF

 

A főszereplő és narrátor Ed Adams – gyerekkori becenevén Eddie Munster – két idősíkon meséli el történetét. A visszatekintő részek 1986-ban játszódnak, míg a könyv jelenideje harminc évvel később, 2016-ban van. Eddie-nek és barátainak nem volt egyszerű gyerekkora az egyébként unalmasnak tartott Andersburyben: mindannyian egy tragikusan végződő vidámparki látogatás résztvevői voltak, ahol életveszélyesen megsérült egy lány is. Eddie ekkor még csak 12 éves, így természetesen a látvány sokkjától lebénulva képtelen elsősegélyt nyújtani. Szerencsére a helyszínen tartózkodik a nem olyan régen a városba költözött tanár, Mr. Halloran is, akivel közösen sikerül megmenteniük a lány életét. Rengeteg pletyka tárgya ő a városban és a srácok is csak Hóka Hapsiként emlegetik szokatlan külseje miatt – Mr. Halloran ugyanis albínó. A város egy időben kisebbfajta hősökként ünnepli őket, és egy furcsa barátság veszi kezdetét Eddie és az albínó tanár között. Ám Eddie képtelen szabadulni a tragédia gondolatától, kicsit bűntudata is van, mert ha csak rajta múlt volna, a lány nem éli túl. Ed barátaival, Dagi Gav-vel, Metál Mickey-vel és Hoppoval egyébként krétarajzokkal kommunikál, de egy idő után a rajzok valamilyen furcsa oknál fogva elkezdik félrevezetni azok eredeti használóit. Amikor a viszony megromlik a fiúk közt, egy rejtélyesen felbukkanó, sürgető rajz ismét összehozza őket. A nyomok egy, az erdőben elrejtett hullához vezetnek. Ez a traumatikus élmény végigkíséri a srácok életét és az események harmincadik évfordulójának közeledtével ismét felszakadnak a régi sebek. Az azóta sikeres életet élő Mickey ugyanis hazalátogat Andersburybe. Szeretné, ha Ed segítene megírni neki egy könyvet a szörnyű gyilkosságról, mellesleg pedig rájött olyan dolgokra is az üggyel kapcsolatban, amelyek addig homályban maradtak. 

A Krétaembert sokszor hasonlítják Stephen King műveihez és Tudor első könyve valóban elég sok mindenben hasonlít a horror mesterének írásaihoz. A gyerekkori barátokat kísértő szörnyű események és a két idősíkon játszódó történet leginkább az Az-hoz teszi hasonlatossá, de szerencsére konkrét másolásról szó sincs. Mr. Halloran pedig, ha csak nevében is, de A ragyogás előtti főhajtásként is értelmezhető. A horror helyett műfajilag viszont sokkal inkább jellemző a thriller, azon belül is a misztikus vonallal indít, amely aztán szépen lassan átadja a helyét a klasszikus „whodunnit?”, azaz „ki a gyilkos?” jellegű sötét kriminek. A könyv horrorisztikus elemeit a vidámparki jelenet naturalisztikussága és egyes leírások brutalitása jelentik, valamint explicit szexualitást is tartalmaz. Habár a regény nyelvezete néhány trágárság ellenére könnyedebbnek mondható, sok helyen megfeleltethető lenne akár a young adult irodalom kritériumainak is. A mutatós borító is sugallhat olyan könyvet, amely ifjúságbarát, de a tematikája és az említett ábrázolásmódok miatt kifejezetten a felnőttek jelentik az olvasmány célközönségét.  

Az aszfaltra rajzolt krétaemberek szörnyű képeket jövendölnek

C. J. Tudort sokan az új Stephen Kingnek tartják. Hátborzongató könyvében, A krétaemberben 12 éves gyerekek világába csöppenünk. 1986 nyarán az egyik fiú színes krétákat kap ajándékba, amikkel először nem tud mit kezdeni, de aztán kiderül, hogy egész jól lehet hasznosítani őket. Baráti körének 5...

A karakterek kialakítása nem mentes a sztereotípiáktól, de a cselekmény előrehaladtával javul az összkép. A sztereotipizáltságot erősíthetnék a többször előforduló közhelyes megállapítások (úgy életről, mint halálról, de barátságról, gyermekkorról és felnőttségről is), ám szerencsére ezek a gondolatok is kellően jól és frissen vannak megfogalmazva ahhoz, hogy ne legyenek zavaróak. A cselekményleírás nagyon részletes, szinte filmforgatókönyvszerűen aprólékos és meglehetősen bőbeszédű. Általában viszont elmondható, hogy a könyv párbeszédközpontú, a legtöbb információhoz ezeken a már-már interjúkhoz hasonló dialógusokon keresztül jut az olvasó. A történet viszonylag lassan indul be, a szerző folyamatosan adagolja, csepegteti az információkat, mígnem a mű felétől lendületesebbé válnak az események. A lassú, várakozásépítő felvezetés viszont indokolt: a kevés kezdeti infó után jó ritmusban érkeznek a fordulatok, a narrátor kezd megbízhatatlanná válni a körülötte zajló események hatására, és az olvasó maga is elkezdheti kirakni a puzzle darabjait. Tapasztaltabb krimiolvasók néhány kulcsmomentumra hamar rájöhetnek, de még nekik is tartogathat meglepetéseket A Krétaember

A cselekvő karaktereken kívül mintha más is alakítaná az egyszerűen induló, majd fokozatosan bonyolultabbá váló történet folyamát, és ez teremti meg Tudor művének rejtélyességét. A jól kialakított szerkezet és a nyelvezet könnyen olvashatóvá teszi A Krétaembert, így a műfajjal most ismerkedőknek bátran ajánlható, talán egyfajta kapudrogként is szolgálhat. A műfaj „veteránjai” se ijedjenek meg, számukra is kellemes olvasmány lehet. Naturálisabb, brutálisabb részletei miatt viszont indokolt az erős idegzet és a tizennyolc év feletti életkor.

Szerző: Laki Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr4514595392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.