Olvass!

KönyvesBlog

„Tegyél úgy, mintha nem vagyok” – Öt éve ment el Borbély Szilárd

2019. február 19. .konyvesblog.

borbely2014.jpg2014. február 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd. Öt év telt el azóta, de váratlan és korai halála máig feldolgozhatatlan maradt a magyar irodalom számára. Halálának évfordulóján öt olyan videót mutatunk, amelyeken az ő hangján lehet meghallgatni a műveit. 

„Én istenem' altass el engem, 
felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed `csukd be` kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress `kérlek` sehol engem,
tegyél úgy, mintha nem vagyok.”

Borbély Szilárd Fehérgyarmaton született 1964 novemberében. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1989-ben szerzett diplomát, később itt is kezdett tanítani, és egészen haláláig a Debreceni Egyetem oktatója, egyetemi docense volt. 1988-tól közel húsz, többségében lírai kötete jelent meg. A közönség színpadi szerzőként is ismerhette, a debreceni Csokonai Színház több darabját bemutatta, köztük a Halotti pompa című verseskötet alapján készült színdarabot is.  

Borbély Szilárd: Minden testben Krisztust ölik meg

És meghalunk mind itt „Borbély Szilárd mellbevágó életrajzi fikciója után minden porcikánkban érezzük majd az életet. De főleg a szívünkben és a gyomrunkban" - írtuk a Nincstelenekről pár hónappal ezelőtt. A tragikus hirtelenséggel elhunyt debreceni egyetemi tanár, költő és regényíró 2013-ban robbant be az irodalomba igazán első és egyetlen regényével, a Nincstelenekkel, amit minden rendes év végi szavazáson a legjobbak között emlegettek, a Könyvesblogon a legjobbnak választottunk.

Az irodalomba igazán első és egyetlen regényével, a Nincstelenekkel robbant be, amelyért Mészöly-díjat kapott, és amelyet az Aegon Művészeti Díj legjobb 10 könyve közé is beválogattak. A Nincsteleneket megjelenésekor a Könyvesblog az év legjobb könyvének választotta.

Nincstelenek című regényéről ezt írtuk:

Mire Borbély új könyvének a végére érünk, minden porcikánkban érezzük majd az életet. A szívünkben és a gyomrunkban különösen. Könyvének gyerekhőse egy sivár és minden szeretetet nélkülöző világban próbál boldogulni, de se neurotikus és kiégett anyjára, se az igásló és a részeg disznó állapota közt vergődő apjára nem számíthat. Egyetlen támaszai barátai, a prímszámok. „A kisgyerek számára is természetes brutalitás és a falu farkastörvényei köszönnek vissza a nyers, naturális leírásokból és a szikár, pattogós mondatokból, melyek mögött ott tolakszanak Móricz barbárjai, Tar Sándor állandóan nyomatékosított nyomora, és ott állnak Tarr Béla reményvesztett, vegetáló hősei is, akik talán egy hasonló monológot mormolnának, ha lenne erejük beszélni. Borbély Szilárd sorai hidegzuhanyként érik az embert, ökölbe szorul a tenyér, görcsbe rándul a gyomor, és elmosódik a határ valóság és fikció között. Szociográfiát olvasunk, regénynek álcázott kortörténeti dokumentumot, ami olyan elemi erővel kólint fejbe, hogy katarzist és boldog véget remélni sem merünk." A megváltás idén is elmarad.

Borbély Szilárd az utolsó interjúját két nappal a halála előtt adta. A Művészetek Palotája Literárium-sorozatának vendégeként Jánossy Lajos kérdezte megjelent versesköteteiről, színházhoz való viszonyáról, a test problematikájának szövegbe emeléséről és a Nincstelenekben megrajzolt kilátástalan világról. Ezen az estén szóba kerültek Borbély Szilárd pályájának legfontosabb állomásai. Mesélt például arról, hogy 1993-ban megjelent Hosszú nap el című kötete előtt az egyetemi folyóiratokban publikált. Hogy kezdetben még nagyon Ady hatása alatt állt, később pedig főként Pilinszky, Tandori, Orbán Ottó, és Tolnai versei foglalkoztatták. És hogy nagyon izgatta a '80-as években az a fajta szövegalkotás, ami a líra és a próza határán helyezkedik el. De beszélt „öncélú kísérletezéseiről” , verseinek meglepő visszhangjáról, és azokról a folyamatokról is, amelyek során megszülettek az egyes kötetei. A Nincstelenekről például ezt mondta: 

Nagyon érdekelt hogyan működik az emlékezés. Arra próbáltam visszaemlékezni, hogy az én gyerekkoromban hogyan mesélték, hogyan mondták el a történeteket. Akkor még nem volt televízió, az emberek meséltek, mondták, hogy mi volt korábban. De nemcsak a saját maguk emlékeit mondták, hanem az általuk hallott emlékeket is. Ez volt, ami leginkább mozgatta ezt a könyvet.

Ezt a beszélgetést teljes egészében vissza lehet hallgatni a Müpa honlapján (bejelentkezés után elérhető ITT és ITT.)  

Halálának ötödik évfordulóján öt általa elmondott szövegével emlékezünk rá: 

Hosszú nap el (részlet) 

Az éjszakához 

Három ifjú éneke 

A nefelejcs 

A kanáriságra 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr5714635618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.