Olvass!

KönyvesBlog

Szendrey Júlia írt hazafias verseket és részt vett a forradalom előkészítésében is

2019. március 15. forgáchkinga

szendrey3.jpg

Bár a 19. században még úgy gondolták, hogy a hazafias gondolatok nem illenek a nőkhöz, ez nem jelentette azt, hogy az ország védelme vagy a hazaszeretet témája ne foglalkoztatta volna a feleségeket és családanyákat. Szendrey Júliáról például tudjuk, hogy férjéhez, Petőfihez hasonlóan számára is kiemelten fontos volt a nemzeti érzés és ő is részese volt számos olyan eseménynek, amely döntő jelentőségű volt Magyarország sorsa szempontjából. Ráadásul, amióta előkerültek a korábban soha nem publikált versei, arra is fény derült, hogy Petőfi eltűnése után, az 1850-es, 60-as években több olyan költeménye, szövegkezdeménye is született, amelynek a hazaszeretet volt a központi témája.

Szendrey Júlia összes verse

Szerkesztette: Gyimesi Emese, Kortárs Kiadó, 2018, 305 oldal, 3000 HUF

 

Mindez a Szendrey Júlia összes verse című kötetből derül ki, amely Gyimesi Emese munkájának köszönhetően tavaly jelent meg a Kortárs Kiadónál, a költő születésének 190., halálának 150. évfordulójára. (A könyv bemutatójáról ITT írtunk részletesebben.) A korábban nem ismert versek felfedezése igazi regénybeillő történet és egyben hatalmas irodalmi szenzáció is: Gyimesi Emese egy hosszabb oknyomozás után 2010-ben találta meg az egybegyűjtött műveket a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Alapos kutatásának és szerkesztői munkájának köszönhetően ma már egy kötetben olvashatjuk el Szendrey Júlia összes versét, kezdve a még általa összeállított, valószínűleg publikálásra szánt, letisztázott versgyűjteményétől, egészen a bevásárlócédulák hátuljára írt, töredékes szövegekig.

Hogy Szendrey Júlia verseinek sorsáról és tartalmáról mit érdemes tudni, azt Gyimesi Emese a kötet utószavában fejtette ki, melyben számos izgalmas információt árult el Szendreyről, valamint a költeményekről, például, hogy:

  • a közhiedelemmel ellentétben Szendrey Júlia nem a Petőfivel való házassága alatt kezdett el verseket írni, hanem jóval később, az 1850-es évek közepén
  • a most közreadott 141 versszöveg közül életében mindössze 26 jelent meg
  • a halála előtt négy nappal az ápolójára, Tóth Józsefre ruházta művei kiadási jogát, aki megőrizte, de nem publikálta a kéziratokat
  • voltak olyan cetlikre, bevásárlócédulákra írott versei, amiket nem illesztett be a letisztázott versgyűjteményébe
  • sok versben reflektált a korabeli nőképre, a nőkkel szemben támasztott elvárásokra
  • bár volt több hazafias verse is, ezeket nem publikálta, valószínűleg azért, mert „a magyar irodalmi életben a női beszédmódtól idegennek tartották az ilyen típusú megnyilvánulásokat, és a hazaszeretet határozott kifejezését férfias érzelemként interpretálták”.

A kötetet végiglapozva szembetűnő, hogy Szendrey Júlia költészetének két nagy témája volt. Az egyik a boldogtalanság és az ebből fakadó erős halálvágy, a másik pedig az anyaság és a gyermekei iránt érzett szeretet. Az is kitűnik a versekből, hogy attól függetlenül, hogy Petőfi özvegye volt – ami nyilvánvalóan hatással lehetett rá –, az íráshoz való képessége ösztönösebb és korábbról fakadó készség lehetett. Nem volt igaza azoknak, akik azt állították, hogy Szendrey csak gyenge Petőfi-utánzatokat írt. Azoknak a kortársaknak viszont igen, akik azt vallották, hogy a női költők közül ő az egyik legígéretesebb tehetség. Például Farkas Albertnek, aki az akkor élő költőnők közül őt értékelte a legtöbbre, vagy Zilahy Károlynak, aki úgy gondolta, „Szendrey Júlia nyitja meg azon időszakot, midőn költőnőink általános irodalmi színvonalra emelkednek”.

Szendrey Júlia nem csak Petőfi felesége volt

Kép forrásaSzendrey Júlia neve korábban jórészt csak Petőfi Sándorral kapcsolatban hangzott el. Hol úgy hivatkoztak rá, mint „a feleségek feleségére", hol pedig úgy, mint hűtlen özvegyre, aki alig egy évvel Petőfi eltűnése után már újra is házasodott. Mellesleg itt-ott megemlítették, hogy írt pár...

Szendrey Júlia versei közül életében kevés jelent meg, és ezeknek egy része nem is irodalmi folyóiratokban, hanem női divatlapokban, naptárakban, évkönyvekben volt olvasható. Ahogy arról Gyimesi Emese is írt az utószóban, hiába volt Petőfi özvegye, érdemben nem segítették őt a pályán irodalmi kapcsolatai. Jókai például egy írását sem közölte, Arany pedig szerkesztőként csak a prózai munkái, fordításai iránt érdeklődött. A folyóiratok egyébként szinte csak a női témájú verseit közölték, bár elképzelhető, hogy Szendrey is sejtette, milyen jellegű művekkel próbálkozhat egy nő, és mik azok, amelyeket meg kell tartani az asztalfióknak. Így történhetett, hogy bár több történelmi és hazafias verse is volt, ezek kiadatlanok maradtak.

„Magyar vagyok, magyar volt az apám is

Tudom isten, hogy az lesz a fiam is;

Miként a bor soha sem válik tejjé,

Úgy nem válik a magyar vér németté!”

(Magyar vagyok!)

Ennek persze megvolt az oka. Arra például Gyimesi Emese is felhívta a figyelmet, hogy egészen egyszerűen abban az időben olyan volt a kritikai közeg, amely nem tűrte meg azt, hogy egy nő a hazáról vagy a magyar identitásáról írjon. Arany például ezt fejtegette az egyik női költő, Thúróczy Malvina műveiről írt kritikájában: „Valóban így szép a nő. Nem declamálva a haza javáért, hanem keblére kulcsolva gyönge kezét s imádkozva mint egy Madonna.”

Ha innen nézzük, Szendrey modern nő volt, ugyanis nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kiállt az érzései és eszméi mellett. Bár 1848 tavaszán már állapotos volt fiával, Zoltánnal, ő is aktívan részt vett a forradalom előkészületeiben. Petőfi naplójából például tudjuk, hogy amikor ő a Nemzeti Dalon dolgozott március 13-án, Júlia közben piros-fehér-zöld főkötőt készített: „Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti Dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának”. Ezen kívül két nappal később, március 15-én is ott volt férje mellett, a Múzeumkertben tartott népgyűléstől kezdve elkísérte őt mindenhova. Sőt neki köszönhetjük a kokárdaviselés hagyományát is, az elsőt ugyanis ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére azon a napon.

De ezt követően sem vonta ki magát a haza megvédésének feladata alól. 1849 áprilisában (alig pár hónappal Petőfi eltűnése előtt) például a Közlönyben publikált egy hosszabb forradalmi szöveget, Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez címmel, amelyben arra buzdította a magyar nőket, hogy küldjék harcba a férfi hozzátartozóikat.

„Rövid idő mulva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk. És ha a közelgő elhatározó perczben megóv bennünket a magyarok Istene az elcsüggedéstől, azt ezereknek örömrivalgása fogja követni, amellett tudatja a világgal, hogy közös egyetértéssel harczoló népünknek sikerült szabadságát kivívnia. Drága árt kell bár adnunk, vért és életet áldozunk érette, de ha végre győzünk, győzelmünk nagyszerűsége sokkal felül fogja mulni szenvedéseink nagyságát. Igen, mi nők is, kik ha nem is harczolhatunk a csatatéren, annál többet tehetünk saját körünkben, mi is szilárd lélekkel tudunk most nélkülözni mindent, minek feláldozásával a közös erőt szaporithatjuk; családunkat, vagyonunkat tudjuk önként hozzátenni a nagy árhoz, melyet hazánknak szabadsága kiván.”

Hogy a téma iránti érzékenysége később, Petőfi halála után is megmaradt, azt jó pár verse igazolja (Magyar gyermekek éneke, Zrínyi Ilona, Magyar vagyok!,  Egy magyari fjuhoz, ki német szinész akar lenni, Csapj föl pajtás önkénytesnek, S te élni fogsz, hazám élni fogsz). Ennek ellenére verseinek legfőbb témája nem ez volt, hanem a halál. Ezzel részben a romantikus költészet egyik központi témájához nyúlt, másrészt viszont személyes veszteségei, fájdalmai miatt köthetett ki újra és újra a halálra való vágyódás képeinél. Sok érzést fojthatott magába, hiszen a versekben újra és újra megjelenik az is, hogy a külvilág milyen keveset tudhat arról, ami egy ember lelkében játszódik: „S elfojtani kell könnyeim, /Nehogy valaki lássa, /Kacagnom kell, kinomnak hogy/ Ne halljék sikoltása.”

Szendrey Júlia végül elég fiatalon, mindössze negyvenévesen hunyt el, négy gyermeket és egy boldogtalan házasságot hagyva maga után. Verseinek kéziratait nem is a férjére, hanem ápolójára hagyta, így kész csoda, hogy fenn tudtak maradni a versek, ahogy az is, hogy egy fiatal kutató rábukkant a korábban ismeretlen kéziratokra. A Szendrey Júlia összes verse még rengeteg fontos és izgalmas kérdést rejt magában, ezekre valószínűleg Gyimesi Emese fogja megadni a választ, aki társadalomtörténeti, mikrotörténeti, várostörténeti és médiatörténeti szempontból is vizsgálja Szendrey életművét, és a témáról egy blogot is indított. Írásaiból kiderül például, hogy Szendrey Júlia hogyan élte meg a nőiségét, hogy milyen titkokat rejtettek a bevásárlólistái, ahogy az is, hogy milyen dalszövegeket írt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr9914686470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.