Olvass!

KönyvesBlog

Vámos Miklós elárulta az olvasók és az írók hét főbűnét

2019. április 28. .konyvesblog.

Fotó: Valuska Gábor

A Könyvfesztiválon mutatták be Vámos Miklós Az isten szerelmére című új könyvét. A Lázár Ervin terem hamar megtelt, a kiadó munkatársi pedig nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb sikerrel próbáltak felállítani egy kapuszerű, 2-3 méteres kartonpapírból készült installációt, melyen a következő volt olvasható: Irodalmi gyóntatószék – Miklós atya fogad. A szerző pontosan érkezett és azonnal ironikus-önironikus megjegyzést tett a sikertelen „gyóntatószék”-állítással kapcsolatban, amivel meg is adta a közel egy órás bemutató alaphangját. Vámos végig egyedül állt a közönséggel szemben, nem volt moderátor, szerkesztő, vagy írótárs, aki kérdezze, vigye a beszélgetést, ehelyett egy standup-szerű, kicsit csapongó, irodalmi anekdotákkal, vallomásokkal teletűzdelt monológot hallgathattak az érdeklődők, akik, úgy tűnt, nagyon jól szórakoztak.

Vámos Miklós: Az isten szerelmére

Athenaeum Kiadó, 2019, 430 oldal, 4499 HUF

 

Vámos Miklós először néhány szóban bemutatta a kötetét, melyben többnyire íróportrék olvashatóak, két nagy részre osztva: az elsőben azok a fontos írók szerepelnek, akiket személyesen is jól ismert, a másodikban azok, akikhez nem volt szerencséje, hiszen nem voltak kortársak. Ezek után elmesélte első, ügyetlen gyónásának történetét, majd egy-egy listát olvasott fel az olvasói főbűnökről:

  • könyvégetés;
  • könyv tönkretétele;
  • könyvlopás;
  • könyv kölcsön nem adása;
  • úgy beszélni egy könyvről, hogy nem olvastuk;
  • írónak beszólni;
  • elfelejteni, hogy amit olvasunk, az ötven százalékban mindig a mi művünk.

Az egyes pontokat minden esetben saját történetekkel egészítette ki, nagyon megengedő volt a könyvlopással kapcsolatban („Ha tetszik egy könyv, el kell lopni.”), és nagyon hatásos előadóként mesélte el, milyen érzés íróként az Írogatsz még? kérdéssel találkozni? Fesztelenül és nagyon közvetlenül szólt a közönséghez és a humoros, (ön)ironikus hangvétel végig nem kopott ki a monológjából. Bár kísérletet tett arra, hogy interaktívvá tegye a rendelkezésre álló egy órát, többször felhívta közönség figyelmét arra, hogy ki lehet menni, és meg lehet gyónni az olvasói bűnöket, erre senki nem vállalkozott.

Vámos ezek után az írói főbűnök felsorolására tért rá:

  • írói lustaság;
  • szakmai árulás;
  • klikken belüli rangsort fontosabbnak tartani a saját véleménynél;
  • karrierizmusból pofán dicsérni kollégát;
  • úgy beszélni egy könyvről, hogy nem olvasta;
  • fiatalabb írónak nem segíteni;
  • meghalni hamarabb, mint kellene.

Ez a lista sem vehető komolyan természetesen (és nem is ez volt a szándéka), de az egyes pontokhoz illesztett történetek érdekesek, viccesek voltak, kiderült például, hogy Vámos angol álnéven szoftpornót is írt fiatalabb korában (vö. szakmai árulás), valamint az is, hogy az ÉS-ben megjelent honoráriumát sokáig fiatal, pályakezdő kollégáknak ajánlotta fel. Nagyon személyes volt a „gyónása”, bár érezhető, hogy volt egy megkomponált ív, melyről gyakran letért, egymásba fűződtek a különböző történetek, a nagy elődök mondásai, az Esterházyval való találkozások emléke, Kertész Nobel-díjának híre, saját írói praxisának fontos történetei. Beszélt például arról, hogy sokáig dadogott, hogy első osztályban majdnem megbukott írásból, a közönség figyelmébe ajánlott fiatalabb pályatársat (Benedek Szabolcs), és elfelejtett írókra (Kertész Ákos, Kardos G. György) hívta fel a figyelmet. A bemutató második felében a közönség is bátrabb és aktívabb lett, de annyira azért nem, hogy egy saját gyónással lépjen ki a többiek elé. Erre Vámos Miklós megígérte, hogy a következő könyvbemutatóján nem hozza ilyen helyzetbe sem a közönségét, sem magát. Előre utalt készülő verseskötetére, mely 333 limericket tartalmaz majd és jövőre, hetvenedik születésnapja alkalmából jelenik majd meg. Majd, bár a gyónások elmaradtak, feloldozta közönségét az olvasói bűnök alól: ego te absolvo.

Vámos Miklós: Szabó Magda nem kelet-európai volt, hanem EURÓPAI

Szabó Magda A Hogy volt portréit 2004-től írta Vámos Miklós, mégpedig olyan írókról és művészekről, akikkel szoros kapcsolatban állt, némelyikükkel kifejezetten barátok voltak. Az Írhatnám polgár- sorozat viszont valamivel később kezdett benne megfogalmazódni: ennek a szériának a hősei a huszadik század közepének íróóriásai, főleg a Nyugat köre.

Szerző: Kolozsi Orsolya   

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8314791548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.