Olvass!

KönyvesBlog

Mán-Várhegyi Réka: Ha valami nagyon foglalkoztat, az megtalálja az utat a szövegbe

2019. május 12. .konyvesblog.

Fotó: Libri

„A regény a magába zárt, disztópikus Békásmegyer körül bonyolódik, aminek saját törvényei, identitása, hiedelmei, sőt szuperhőse is van” – írtuk korábban a Mágneshegyről (a borítójáról ITT olvashattok), amely eredetileg egy novellából nőtte ki magát. Mán-Várhegyi Réka mesélt a történet műfaji vándorlásáról, a lakótelepek egzotikumáról és arról is, hogy mi volt, ami legutóbb önvizsgálatra sarkallta. 

Tízek. 2019-ban negyedszerre adják át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyvesblogon rendszeresen bemutatjuk a jelölteket, a velük készült mini-interjúkban a díjra jelölt műveikről faggatjuk őket. A Libri irodalmi díjról egy öttagú zsűri dönt (Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba, Szilágyi Zsófia), a Libri irodalmi közönségdíjról pedig az olvasók szavazhatnak, mégpedig május 12-ig. A Libri-díjak nyerteseit május 15-én hirdetik ki.

Mikor volt az a pont, amikor rájöttél, hogy a Boldogtalanság az Auróra-telepen című novellád hőseiben több van, és ez a többlet nem egy újabb novellát eredményez, hanem egy regénnyé növi ki magát?

Az a bizonyos novella egy zátonyra futott regényből lett kivágva, aminek ugyanúgy Mágneshegy volt a munkacíme, mint a végül megjelent regénynek, de nem sokban hasonlított rá. Az akkori regény nem állt össze, ezt a szövegrészt viszont szerettem, úgyhogy novellásítottam. Már nem emlékszem, hogy a regényt ezzel elengedtem-e vagy csak átmenetileg nem foglalkoztam vele. Novellákat írtam, ifjúsági regényt írtam, és ezzel eltelt vagy három év. Majd újra előkerült a Mágneshegy, és bár eltöprengtem rajta, hogy a korábbi regénykezdeményt is folytathatnám, végül újrakezdtem az egészet. A korábbi szöveganyagból felhasználtam néhány oldalnyit, de ezt a novellát végül nem használtam újra fel, és a szereplők története is más lett a regényben.

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy

Magvető, 2018, 384 oldal, 3499 HUF

 

A helyszín általában neked menyire meghatározó a cselekmény szempontjából? Fontos volt, hogy a Mágneshegy mindenképp Békásmegyeren játszódjék, még akkor is, ha valóságos és fiktív elemek keverednek benne, vagy játszódhatna tulajdonképpen bármelyik magyarországi lakótelepen?

A regénybeli Békásmegyer nem sokban hasonlít a valódi Békásmegyerre, ennyiben bármi másnak is nevezhetnénk. Valójában az sem túl lényeges, hogy lakótelep. Elhanyagolt állapotú, viszonylag szegények lakta városrész, vagy inkább városon kívüli rész, némileg disztópikus, szürreális helyszín. Utóbbinak két oka van, egyrészt mert a regénybeli kutatók szemében ez egy egzotikus, ezoterikus világ; másrészt a regénybeli Réka számára Békásmegyer az irracionális, nem leírható, nem megfejthető, ha úgy tetszik álomszerű massza, amiből jön, és ami őt nem ereszti.

A tíz könyv. Barabási Albert-László: A képlet; Dragomán György: Rendszerújra; Kemény István: Nílus; Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem; Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy; Pintér Béla: Újabb drámák; Simon Márton: Rókák esküvője; Szilasi László: Luther kutyái; Szvoren Edina: Verseim; Takács Zsuzsa: A Vak Remény

„Egy ponton rájöttem, hogy nyomorúságaim egy része - azon túl persze, hogy társadalmi természetű - generációkon átívelő örökség, és ez új lendületet adott az önvizsgálatnak” – mondtad egy korábbi interjúnkban. Hol tart jelenleg ez az önvizsgálat, és azokat a következtetéseket, melyeket ilyenkor levonsz mennyire tudod, illetve akarod beépíteni a műveidbe?

Az ilyen természetű önvizsgálatnak mindig új lendületet ad valami, legutóbb például az, hogy szülő lettem, a szüleim pedig a gyerekem nagyszülei lettek. De azt túlzás lenne állítani, hogy levonok következtetéseket. Vagy ha levonok is bármit, később elfelejtem, hogy aztán újra levonjam. Jobb esetben egy régi jegyzetfüzetemben bukkanok rá, és örömmel vegyes szomorúsággal konstatálom, hogy erre már akkor is rájöttem, leírtam és aztán gondosan elfelejtettem.

Ami az írást illeti, nem szándékom semmilyen következtetést vagy gondolatmenetet beépíteni, de ha valami nagyon foglalkoztat, az valamilyen formában megtalálja az utat a szövegbe. De amikor írni kezdek, inkább az érdekel, hogyha összegyúrok bizonyos helyzeteket, hangokat, szereplőket, akkor mi sül ki belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr8414816710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.