Olvass!

KönyvesBlog

John Scalzi nem szégyelli, hogy science-fictiont ír

2019. május 14. .konyvesblog.

scalzi-1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Lézerek, idegenek és űrhajók - John Scalzi általában ezzel a három szóval jellemzi a műveit azoknak, akik most veszik először kezükbe a könyveit. A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon óriási érdeklődés övezte mind a dedikálását, mind az előtte megtartott közönségtalálkozót, ahol olyan részleteket is megtudhattunk róla, hogy pizza- vagy hamburger-, esetleg Star Wars- vagy Star Trek-párti-e. Az íróról kiderült az is, hogyan tudta jótékony célra felhasználni a Hugo-díjat szabotálni kívánó, pár évvel ezelőtti szélsőjobbos Sad Puppies-akciót: minden esetben, amikor a nevét gyűlölködésre használták, társadalmi szervezeteknek adakozott. A közönségtalálkozó előtt volt alkalmunk leülni a szerzővel, akit többek közt a sci-firől, munkáról, ötletekről, hatásokról és adaptációkról kérdeztünk.

Egy korábbi interjúban említette, hogy nehezen ír utazás közben. Ez továbbra is így van? Tervezett-e írni az itt tartózkodása alatt?

Igen, terveztem, de hogy valójában sikerülni fog-e, az egy teljesen más kérdés. Amikor utazok, akkor általában amúgy is csinálok valamit. Eseményeken, beszélgetéseken veszek részt. Szóval lényegében dolgozok, amitől aztán kifáradok. De néha nincs más választásom. Pár évvel ezelőtt Ausztráliába utaztam, és szorított az Árnyékszövetség leadási határideje. Egy 18 órás útról van szó, amiből hetet írással töltöttem, mert tök logikus volt: amúgy is ültem és volt rá időm. Be is fejeztem, amiben akkor éppen benne voltam. Néha sikerül megoldanom, de nehezebb, mintha otthon írnék. Mondjuk, otthon meg könnyen elterelik a figyelmem a macskák és a Twitter (nevet). A lényeg, hogy nyugodt alkotási időt találjak.

John Scalzi: Pusztító tűz

Fordította: Benkő Ferenc, Agave Könyvek, 2018, 288 oldal, 3480 HUF

 

Akkor ezt az európai körutat részben vakációnak is tekinti?

Egy kicsit munka és egy kicsit kiruccanás. Elsősorban azért repültünk most át, mert Londonban egy találkozó díszvendége voltam. Négy napig interjúztam és előadásokra jártam, de maradt egy kis időnk kikapcsolódni is. Amikor itt végzünk, másnap Budapesten is szeretnénk egy kicsit körülnézni. Szóval egy kicsit városnézés, de inkább munka. A feleségemmel a későbbiekben azért tervezünk néhány olyan utat, melyek majd kizárólag a kikapcsolódásról szólnak.

Hogyan jellemezné pár szóban a könyveit olyanoknak, akik most találkoznak velük először?

Leginkább azt szoktam mondani, hogy lézerek, idegenek és űrhajók. Nem vagyok olyan, aki szégyelli, hogy science-fictiont ír. Sőt, örülök, hogy sci-fit írok. Nemrég beszédtéma volt Ian McEwan esete, aki lényegében írt egy sci-fi könyvet, majd azt mondta, hogy ez valójában nem is sci-fi, sokkal komolyabb annál. Ez többeket felbosszantott, és jogosan. Nekem sosem volt azzal problémám, hogy sci-fi íróként azonosítanak. Mert egy: ez nem olyan dolog, ami miatt szégyellnem kéne magam, és kettő: attól, hogy valaki sci-fit ír, még nem jelenti azt, hogy annak nincs irodalmi értéke. Amiket én írok, azok nem feltétlenül nehezen olvashatók, vagy nincsenek tele kemény tudományos koncepciókkal. A könyveimet általában odaadhatod bárkinek, aki azelőtt nem olvasott még science-fictiont. Ez a munkám és a szerepem a Tornál is. Ezért nyújtották elém azt a nagy szerződést, hogy ilyeneket írjak. De ez nem jelenti azt, hogy a műveim ne tartalmaznának érdekes gondolatokat, vagy, hogy ne lenne irodalom. Csak épp nagyon specifikus fajta irodalom.

scalzi-2.jpg

Az összeomló birodalomban is mintha egyfajta egzisztenciális dráma, válság bújna meg a felszín alatt. Ez szándékos irány volt, vagy írás közben alakult ki? Feladata-e egy sci-fi írónak, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzon?

Nem feltétlenül. Egy sci-fi író feladata, hogy a jövőről, új technológiákról, alternatív idősíkokról írjon. De ezen belül bármit csinálhatsz. Ha összeomló gazdasági és közlekedési rendszerekről szeretnél írni, aminek következtében az érintettek elgondolkodnak az univerzumban betöltött helyükről, megteheted. De arról is írhatsz, hogy macsó férfiak halomra lőnek mindenféle dolgokat. Nagyon széles skálán mozog, hogy mit tehetsz meg a science-fiction keretein belül. Feladata-e minden írónak, hogy foglalkozzon ilyesmikkel? Nem. Az én feladatom-e, hogy foglalkozzak ilyesmikkel? Igen. Úgyhogy Az összeomló birodalom-sorozat esetében szándékos irányról van szó. Nem biztos, hogy minden írónak ugyanígy kell döntenie.

És mennyiben reflektál Az összeomló birodalom a jelenünkre?

Részben igen és részben nem. Az emberek, akik olvasták, mondhatják, hogy ó, ez a klímaváltozásról szól, vagy ó, a Brexitről. Vagy úgy általában a jelen politikai állapotokról. Amikor írtam, az járt a fejemben, hogy mi lett volna, ha a 17. században megszűntek volna a fontos tengeri áramlatok, például a Golf-áramlat, vagy a kereskedelmi útvonalakat meghatározó szelek, és befellegzett volna a hajózásnak. Ezt a metaforát akartam átültetni az űrbe. De mivel én is a jelenben élek és az emberek a jelenben olvassák, természetesen a jelen problémáit látják bele a könyvbe és ezek nyilván rám is hatással vannak. Én csak az egyik felét képviselem a párbeszédnek, a másik felét az olvasó teszi hozzá.

Az összeomló birodalomban utalásként feltűnik többek között N.K. Jemisin írónő neve is. Mennyire jellemzőek a színtéren vagy baráti körön belül ezek az oda-vissza utalgatások, főhajtások?  

Igen, ezek már a kezdetektől megvannak. Szórakoztató a haverjaidat beleírni a könyvedbe. A Pusztító tűzben például Mary Robinette Kowal tűnik fel. Van még egy sci-fi/fantasy író is elrejtve a könyvben, de az emberek még nem fedezték fel és nem is fogom elárulni, ki az (nevet). Más barátaimat is bele szoktam írni a műveimbe, van, akit már kétszer is kinyírtam. Volt olyan is, hogy jótékonysági céllal vásárolhatta be valaki magát a regénybe, de megbeszéltük, hogy a karaktere elpatkolhat. És így is lett.

scalzi-3.jpg

Kiket tekint még irodalmi előképeinek, aki talán meglepő lehet a nyilvánvalóbb sci-fi hatások mellett, mint Robert A. Heinlein vagy Joe Haldeman?

Igazából nem is olvastam még az Örök háborút, mielőtt a Vének háborúja megjelent volna. Az emberek pedig szerették azt hinni, hogy ez válasz az Örök háborúra, én meg mondtam, hogy de hát még nem is olvastam! Mikor először találkoztam Joe-val, a felesége már olvasta a könyvem és tetszett neki. Joe pedig mondta, hogy ő még nem, én pedig megnyugtattam: ne aggódj, én sem a tiédet, majd kiugrottam az ablakon (nevet). Olvasóként nem csupán sci-fiket olvastam. A stílusomra nagy hatást gyakoroltak krimi- és thrillerírók, mint Gregory McDonald vagy Carl Hiaasen. De forgatókönyvírók is, akiktől a pörgős párbeszédeket lestem el. Larry Gelbart, Ben Hecht vagy William Goldman, aki A herceg menyasszonyát írta, vagy például újságírók. Mindenfélét olvastam, és már 35 voltam, mikor az első könyvem megjelent, így ezek mind hatottak a stílusomra. Ha író vagy, olvass sokféle szöveget, mert végeredményben minden számítani fog.

Ha már a forgatókönyvíróknál tartunk, mennyire vonódott be a Love, Death & Robots epizódok készítésébe?

Eléggé. Tim Millerrel, a producerrel jól kijöttünk, mindig küldte az állapotjelentéseket, belenézhettem a forgatókönyvekbe, és mondta, hogy ha bármilyen javaslatom lenne, csak szóljak. Voltak javaslataim és általában el is fogadták őket. Azért vette meg a sztorikat, mert szerette őket és engem is mint írót, de szerintem már voltak amúgy is jó ötletei a megvalósításukra. Néha viszont olyan dolgokon kellett változtatniuk, ami már meghaladja az én tudásomat és ez így van rendjén. A Three Robotsban például megváltoztatták a történetet is, mert eredetileg a három robot egy asztalnál ült és tárgyakat vizsgálgattak. „Itt ez a cucc, vajon ez mi a fene lehetett?” De ez egy rövid epizódban nem működött volna, túl statikus. Ezért egy városi kirándulás lett belőle. Végig tudtam a változtatásokról, és örülök, hogy bevontak.

scalzi-4.jpg

Kreatív tanácsadó volt a Csillagkapu univerzum sorozatban, jelenleg pedig vezető producer a Vének háborúja adaptálásánál. Várható-e a jövőben, hogy nemcsak a saját filmjei adaptációjánál vállal filmes munkákat?

Jelenleg négy-öt produkción is dolgozunk, ezek eléggé lefoglalnak most. De ha ezek után a stúdiók más munkáikon, más adaptációkon is szeretnének velem dolgozni, és azok nekem is tetszenek, akkor persze, szívesen belevágnék. De még nem tartok ott. Jelenleg a könyvírás a fő feladatom, ami a hosszú távú szerződésemet tekintve egy darabig így is lesz.

Tud-e esetleg mesélni bővebben a szerződésben foglalt tervekről? Várhatók meglepetések?

Igen! A következő könyv Az összeomló birodalom-sorozat harmadik könyve lesz, aztán a Bezárt elmék és a Fejvesztve világában játszódó következő könyv is érkezik, és lesz egy új Vének háborúja-folytatás. A soron következő könyvek pedig önálló művek lesznek. Keletkeznek majd új univerzumok is, természetesen. A szerződésben foglalt könyvekkel kapcsolatban az volt a kiinduló ötlet, hogy egyszerre legyenek az olvasó számára már ismerős, és teljesen új dolgok is. Ha ezek az önálló kötetek sikeresnek bizonyulnak, később talán sorozattá válhatnak. Sok lehetőséget nyitva hagytunk magunk előtt, mert azért én sem akarom folyton ugyanazt írni, mert az unalmassá válik. Tíz könyvet kell megírnom, és ha én, az író unatkozom, azt az olvasó is észre fogja venni és ő is unatkozni fog.

scalzi-5.jpg

Van-e olyan zsáner, alzsáner, amiben még nem alkotott, de egyszer ki szeretné próbálni?

A szerződésemben foglalt könyvek között lesznek young adult-címek, ez számomra is új terep, mert ezek nem feltétlenül sci-fik lesznek. De a kiadómmal olyan a kapcsolatom, hogy írhatnék bármit, elfogadnák. Úgyhogy írhatnék krimit, thrillert, de csak azután, hogy leszállítottam az évi egy fix sci-fit. De akkor is lefoglalnám magam, ha éppen nem regényt írnék, korábban elég sok nem-fikciós könyvet is írtam.

Egy korábbi interjúban említette, hogy a sci-fi egy ötletgazdag műfaj, de nem minden ötlet jó ötlet. Mi az ön koncepciója egy jó ötletről?

Folyton ötleteken agyalok, és sokszor kérdezik, hogy le is írom-e őket. Nem írom. Ha úgy érzem, hogy támadt egy jó ötletem, simán elmegyek aludni. Ha a következő reggel felébredve is emlékszem az ötletre, oké. Ha jó az ötlet, akkor velem marad és elkezdem tovább gondolni, hogyan működhetne. Ötletekkel könnyű előrukkolni, de nem vagyok a leírogatás híve. Hadd szelektálódjon, aminek mennie kell! Ha tényleg jó az ötlet, akkor is azon fogok agyalni, ha nem akarok.

Scalzi pénzfeldobással döntött a sci-fi mellett, világsztár lett

Forrás: Gage Skidmore / Wikipedia Az egyik legmenőbb sci-fi író, John Scalzi is szerepel a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Az Agave Kiadónál megjelent Vének háborúja regénysorozattal berobbant szerző jelentőségét jól mutatja, hogy írásaiért számos rangos díjat is bezsebelt (köztük a Hugo-, Locus- és John W.

Olvasóként mi érdekli általában?

Minden, de tényleg. A már említett krimin, tényfeltáró dolgokon és románcon át a humorig minden. Ha valaki meg akarna ölni, csak helyezzen egy bombát valamilyen könyv alá és bumm.

Kik azok az írók, akikre jelenleg érdemes lehet odafigyelni?

Ez már csak azért is nehéz kérdés, mert sok ilyen írót ismerek, és ettől mindig leblokkolok. De Rebecca Roanhorse, akit idén az első regényéért jelöltek Hugo-díjra, nagyon jó. Peng Shepherd-től a The Book of M is remek, így őket ajánlanám azoknak, akiket érdekel a science-fiction és fantasy jelenlegi helyzete.

Szerző: Laki Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr7314824692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.