Olvass!

KönyvesBlog

Ed McDonald: Nincs ijesztőbb, mint az emberi természet sötét oldala

2019. május 20. .konyvesblog.

ed_mcdonald.jpg

Tavaly jelent meg az Éjszárny, idén a Hollóvér és még a nyáron pontot tesz a grimdark fantasy műfajának ünnepelt írója, Ed McDonald A holló jele trilógiájának végére. Főhőse, a megkeseredett fejvadász a Kárhozatba kalauzol el bennünket egy poszt-apok fantáziavilágban, ahol alvilági istenek és istentelen mágusok szövik a halandók életének fonalát. A gonoszság, az ármánykodás és a vulgaritás árnya borul e kies és terméketlen vidékre, ahol a reménytelenség még az olyan csapnivaló és esendő emberből is hőst képes faragni, mint Ryhalt Galharrow. Kardokról, sörről és az írásról faggattuk Ed McDonaldot, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre, és többek közt azt is elárulta, hogyan népesítette be a fantáziavilágát és mitől olyan megkeseredett a főhőse.  

Ed McDonald: Hollóvér

Fordította: Benkő Ferenc, Agave Könyvek, 2019, 384 oldal, 3980 HUF

 

Nagy szerepjátékos hírében állsz. Milyen típusú karaktert preferálsz: varázsló vagy kardforgató?

Nagy örömömre nemrég merülhettem bele egy szerepjátékba a barátaimmal. Mágikus képességekkel bíró lovaggal játszom: szerepem szerint én vagyok az, akit az ellenfél addig ütlegel, amíg a banda kinyírja az összes szörnyet. 

Milyen volt a gyerekkorod? Honnan ez a nagy szerelem a fantasy iránt? Ha jól tudom, már fiatalon történeteket írtál és képregényeket rajzoltál.

Meglehetősen békés gyerekkorom volt, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Vidéken nőttem föl, és nem igazán tudom, honnan is jött ez a szerelem. Mintha mindig is ott lett volna a fejemben. Társasjátékokkal és videojátékokkal játszottam, minden filmet megnéztem és sokat olvastam. Rengeteg képregényt rajzoltam - egy ideig voltak ilyen irányú ambícióim. Végül mégis az írásnál maradtam.  

Éjszárnytól Hollóvérig - Kárhozaton innen és túl

Ed McDonald tavaly magyarul megjelent Éjszárnya komor és erőszakos világba kalauzol, amelyet elnyeléssel fenyeget a gonosz. Egy titokzatos szerkezet áll az emberek és a sötétség erői között. Egy félhivatalos szervezet „utolsó cserkésze" kezében pedig a titok, ami megválthat vagy a kárhozatba taszíthat. Mindkettőnek ára van. A folytatás a következményekről és a világépítésről regél, utolsó (Holló)vérig.

Ha jól tudom, történelmet tanultál az egyetemen. Ha mindig is az írás vonzott, miért nem az irodalomra esett a választásod?

Két okból is. Először is, a történelem mindig is az érdeklődési körömbe esett. Szeretem a történelmet. Másodszor, valami olyat szerettem volna elsajátítani, amely segíthet azoknak a történeteknek a megírásában, amelyek kikívánkoztak belőlem. Fiatalon nem gondoltam volna, hogy találkozhatok az egyetemen olyan irodalommal, amely felkelti majd az érdeklődésemet. A brit egyetemek fantasy kínálata meglehetősen szegényes. Ezért egyáltalán nem bánom, hogy végül a történelmet választottam. 

Történelmi regény írásán még nem gondolkoztál?

Dehogynem, írtam is egyet: a Percy-féle lázadás következményeiről Angliában. Nem igazán lett jó, de sokat tanultam belőle. Van még egy ötletem, amely Nagy-Britannia normann meghódításán alapul, talán egy nap megírom. Jelenleg a fantasy regények írása kielégít. 

Szerinted mi lehet a fantasy trilógiád, A holló jele sikerének titka?

Nem tudom, hogy van-e egyáltalán titok. Az vonzhatja benne az olvasókat, hogy ez egy olyan fantasy, amelyben minden karakternek megvan a maga baja. Lehet, hogy megpróbálják megmenteni a világot, de akkor is elsősorban emberek. Ami meg engem illet: rengeteg időt fordítottam írásra. Mielőtt A holló jele megjelent, másfél millió szavas regényeket írtam az íróasztalnak. Nem sajnálom, hogy ezek soha nem kerülnek napvilágra. Nincs jobb módszer megtanulni könyvet írni annál, minthogy írunk egy könyvet. 

A holló jele-trilógia nyitódarabja, az Éjszárny nehéz időszakban született? Ezért ilyen megviselt a főszereplőd, Ryhalt Galharrow alakja?

Olyan karakterekről szoktam írni, akik már éltek egy picit, és ennek során hoztak számos jó, meg néhány rossz döntést. Ez a valóságot tükrözi. Volt néhány nehéz pillanatom a könyv írása közben, de feltételezem, ez a korral jár. Nem akarok színlelni: időnként szenvedtem depressziótól és szorongástól, ami befolyásolta a gondolkodásomat, és mivel Galharrow az elmém szülötte, valószínűleg ez rá is kihatott. Az öngyilkosság az 50 év alatti férfiak legnagyobb gyilkosa az Egyesült Királyságban, ezért fontosnak tartom, hogy az emberek nyíltan beszéljenek a depresszióról. Remélem az, hogy most nyíltan beszélek róla, segíthet másoknál is tudatosítani, hogy ezt ők is megtehetik.  

Sötét erők szervezkednek a köztársaság ellen

A Hollóvérben Ed McDonald tovább bővítgeti az Éjszárny világát, és az olvasó még többet tudhat meg Valengrad városáról és a Kárhozatról. Ed McDonald: Hollóvér Fordította: Benkő Ferenc, Agave Könyvek, 2019, 384 oldal, 3980 HUF A történet szerint négy év telt el azóta, hogy a Nall-gépezet visszaverte a Mély Királyait a Kárhozatba, de a szörnyek így is tüzes esőt ontanak az égből, és más sötét erők is szervezkednek a köztársaság ellen.

Szerinted miben tér el A holló jele-trilógia más grimdark fantasy regényektől?

Napjainkban rengeteg könyvet sorolnak a grimdark műfajába. A holló jele valójában nem annyira grimdark, mint ahogy azt az emberek gondolják. Tény, hogy sötét világot fest föl, ahol a túlélés a cél, de megtalálható benne a remény, a barátság és mindenekelőtt az önfeláldozás. Számomra a szerelemről szól. 

Úgy tűnik, hogy a félisteni karakterek közül leginkább Szarkalábat kedveled. Ehhez képest alig szerepel az Éjszárnyban és a Hollóvérben. Remélem, a trilógia záródarabjában, a Crowfallban már személyesen is tiszteletét teszi.

Az isteni erővel bíró karaktereknek van egy egyensúlyi törvénye a regényekben. Jelen vannak ugyan a történetben, de nem maradhatnak túl sokáig előtérben: egyrészt elveszíthetik a titokzatosságukat, másrészt egy kézlegyintéssel megoldhatják a problémákat. Az ellenséges katona fenyegető fellépésére válaszul a téged kísérő varázsló egy gondolattal füstté változtathatja az ellenfelet. A Crowfallban az összes Névtelen visszatér: lesz, aki jobban előtérbe kerül, és lesz, aki továbbra is háttérben marad. Találkozhatunk az Éjszárnyban már megismert kapitányokkal, és olyanokkal is, akik más Névteleneket szolgálnak. A Mélység Királyai is színre lépnek majd. A tétek magasabbak lesznek, mint valaha. 

Olvastam, hogy a regényeid vázlatát olykor a kocsmában írod. Mondhatjuk, hogy tinta helyett sörrel? Melyik a kedvenc söröd? (Az enyém a csapolt.)

Néha valóban a kocsmában írok. Az otthonitól eltérő környezet segít koncentrálni, és nem tudok kifizetni 3 fontot egy csésze teára. Különösen kedvelem az IPÁ-t (hagyományos brit sörfajta) és a kisebb sörfőzdék söreit. 

Honnan ered a hosszúkardok iránti rajongásod?

Akárcsak a fantasy zsánere, a kardok is gyerekkorom óta elbűvölnek. Talán a He-Man rajzfilmekből vagy a Star Warsból jöhet ez a szenvedély. Szeretem azt a fajta fizikai küzdelmet, amely egyben az elméé: amikor ügyességben éppúgy túl kell szárnyalni az ellenfelet, ahogy gyorsaságban és erőben. 

A pengeváltások leírásai különösen élvezetesek a regényeidben. Ezeket a jeleneteket előre elpróbáltátok?

A harci jelenetek koreográfiája valós történelmi forrásokból származik. A mozdulatsorokat a London Longsword Academy kardvívó csapatával gyakoroljuk. A trükk az, hogy megbizonyosodj róla: a küzdelmek valóban lekötik az olvasót, szórakoztatóak és annyira hitelesek, amennyire csak lehetnek. Szeretem, ha a harc gyors és kemény. 

A Hollószárnyban a sivatag mélyén dalra fakadó lények mintha a Warcraft III (a Blizzard számítógépes stratégiai játéka) „Abomination” nevű halhatatlan egységeire hasonlítanának. Honnan jönnek a „szörnyű” ötleteid?

A holló jele-trilógia legszörnyűbb teremtményei azokból az emberi viselkedésmintákból származnak, amelyeket ijesztőnek és borzalmasnak találok. A helóták eszetlen rabszolgák, akik a maguk eltorzult ideológiája alapján persze helyesen cselekszenek – így szokott ez lenni a valóságban is. A Mátkáknál a természetes szexuális vonzerő válik obszcénná. Nincs ijesztőbb az emberi természet sötét oldalánál. 

Ösztönösen írsz, nem pepecselsz a részletek megtervezésével. Hogyan lehet spontán megteremteni egy szerteágazó fantasy világot?

Az írásmódszerem rengeteg újraírást és módosítást foglal magában. Az Éjszárny korai verziói nagyon eltértek a kész változattól. A „vill” például abból jött, hogy neonfényt akartam; egyrészt szeretem a Szárnyas fejvadász hangulatát, másrészt megfogott egy kocsma neonfelirata, amely a munkából hazafelé menet mindig a szemembe tűnt. Ezután nem kevés munkával bele kellett illesztenem az általam kitalált világba. Ebből fejlődött ki a világ mágikus rendszere. 

Az Éjszárny önmagában is kerek egészet alkot. Már akkor is trilógiában gondolkodtál, amikor írtad?

Olyan regényt akartam írni, amely önállóan is megáll a maga lábán, de egy lehetséges sorozat potenciálja is benne van. Egy új szerzőnek le kell tudni zárnia a történetét, ugyanakkor néhány cselekményszál nyitva hagyásával teret hagyhat a folytatásnak. 

Az olvasók nagyon szeretik a mellékkaraktereidet: Nennt, Tnotát, Szarkalábat és Maldont. Mi inspirált a megalkotásuk során?

A legtöbb karakter már a kezdet kezdetén valamilyen célból kerül bele a történetbe – például Tnota esetében szükségem volt egy olyan figurára, akivel Galharrow meg tudja vitatni a terveit és a teendőket, bár a személyiségjegyei igazán az írás során mélyültek el. Nenn karakterét nem terveztem – írtam pár sort neki, mint eldobásra ítélt figurának, de aztán lapról lapra alakot öltött, mire úgy döntöttem, megtartom. Maldon azonban teljesen más: a hollószárnybeli személyisége nagyrészt az Éjszárny eseményeiből származik. És végül Szarkaláb: olykor mindannyiunknak szüksége van egy borzalmas főnökre. 

Továbbra is maradsz a Kárhozat világában? Galharrow lesz az új Drizzt Do’Urden? Esetleg más szemszögből megmutatod a világod?

Most épp egy teljesen más világban játszódó sorozaton dolgozom, de előfordulhat, hogy valahogy kapcsolódni fognak. Galharrow története a trilógia befejező kötetével véget ér. Nagyon élvezem, hogy most más karakterek bőrébe bújhatok, de ki tudja, egy nap talán visszatérek a Kárhozatba.

Akkor nem számíthatunk Nenn vagy Tnota előzményregényre?

Szeretnék még könyvet írni A holló jele világába, de nem visszafelé mennék az időben, hanem húsz évvel a trilógia után folytatnám a történetet. Egy karaktert szerintem az tesz valóságossá, hogy az olvasó nincs teljesen tisztában a háttértörténetével. Ha ez nem így van, oda a mágia. Ha visszatérek ebbe a világba, valószínűleg Amairáról és az eredeti karakterek gyermekeiről fogok írni.

Beengednél más írót is a Kárhozat világába? Örülnél neki, ha képregényként vagy videojátékként adaptálnák a történetedet?

Nagyon szívesen látnék képregényt vagy játékot belőle – vannak is ez irányú próbálkozásaim. Nagy dolog lenne, ha valaki egy másik művészi formában hozzá tudná tenni a saját elképzeléseit a Kárhozat világához, bár ennek az a hátulütője, hogy akkor fel kell adnia az embernek az irányítást. Abszolút álmom egy tévésorozat (vagy játékfilm) a Netflixen vagy az Amazonon, de hát ez csak egy a millió, adaptálásra váró történet közül. Szóval ez tényleg nem több egy álomnál. 

Meglepett az Éjszárny nemzetközi sikere? Gondoltad volna, hogy Galharrow kalandjai ennyi embert fognak érdekelni?

Teljesen meglepett! Soha nem számítottam arra, hogy más nyelvre lefordítva láthatom a szavaimat, és megtiszteltetés, hogy az egész világon elérhetem az olvasókat. 

A Crowfall után mi lesz a következő könyved?

Jelenleg még dolgozom rajta. Fantasy kém-thrillernek írnám le. Ideiglenes címe van, de a munkacímeket gyakran változtatják a kiadók. Így még magam sem tudom, mi lesz a végső cím, amíg áldását nem adja rá a kiadó. 

Tedd prioritás szerinti sorrendbe: játékos, kardforgató, férj, előadó, szerző, történész, olvasó!

Nem vagyok benne biztos, hogy rangsorolni tudnám, mivel kihatással vannak egymásra. Ha nem lennék történész, játékos, olvasó és kardforgató, valószínűleg soha nem születik meg A holló jele-trilógia. A családom és a barátaim mellett az írás az elsődleges prioritás, de igazából mindegyik szempont része a nagy egésznek.

Szerző: Bányász Attila 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr214835594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.